Tisztelt Szerkesztőség!
24 éves keresztény, konzervatív gondolkodású fiatal férfi vagyok. Fontos számomra a család, a hit, a hűség és a férfi-női szerepek természetes rendje. Egyre inkább azt érzem azonban, hogy ezek az értékek nemcsak háttérbe szorultak, hanem gyakran gúny és elutasítás tárgyává váltak.
A mai világban, ahol a hangosabb progresszív vélemények dominálnak, egy hozzám hasonló fiatal könnyen érezheti magát kirekesztettnek. Ha szóba hozom, hogy szeretnék egyszer majd házasodni, több gyermeket nevelni, és hogy szerintem a férfi feladata a gondoskodás, a nőé pedig a családi élet középpontjában állni, gyakran értetlenséggel vagy nyílt elutasítással találkozom.
Ugyanakkor nemcsak a férfiak, hanem a nők is elveszítették a szerepüket. Egyre kevesebb lány tud, vagy akar főzni, a gyerekvállalás sokaknál szóba sem kerül, és a legtöbben kizárólag a karrierépítésre fókuszálnak. Mintha a nőiesség már nem lenne érték, csak az önérvényesítés, a függetlenség és a versengés, akár a férfiak rovására is.
Engedjék meg, hogy egy személyes példát is megosszak.
Nemrég tetszett egy lány, és szerettem volna jobban megismerni. El is hívtam találkozni. Az elején kedves volt, nyitottnak tűnt, de aztán mégis olyasvalakit választott, akiről köztudott, hogy nagyképű, lenéző másokkal, sőt néha kifejezetten agresszív. Persze, nem vagyok egy modell alkat, nem járok luxuskocsival, és nincs tele a közösségi oldalam edzőtermi szelfikkel. De tényleg csak ennyi számít?
Miért nem érték ma az, ha valaki figyelmes, udvarias, hűséges, és valódi érdeklődéssel fordul a másik felé? Úgy érzem, manapság a nők már nem adnak esélyt arra, hogy a belső értékek is számítsanak, ugyanis ők is feláldoznak mindent a modern, rohanó világ oltárán.
Szerintem fontos őszintén beszélni arról, amit sokan érzünk, de kevesen mernek kimondani. Az ember próbál elköteleződni, értéket képviselni, de ebben a légkörben inkább nevetségessé válik, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják.
Ezért írok most Önöknek. A Férfihang azon kevés fórumok egyike, ahol még lehet ilyen gondolatokat nyíltan képviselni. Ha lehetséges, kérem, fontolják meg levelem közlését – akár név nélkül is. Talán másnak is segítség lehet, ha látja, hogy nincs egyedül ezekkel az érzésekkel.
Tisztelettel:
Andalics László
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
