Ebben az évben a kései húsvét időpontjából kifolyólag június 19-re esett Úr napja, amely a római katolikus egyház egyik legszebb, látványos ünnepe, s amely, ha véletlenszerűen is, de a nem hívő emberekre is hatást gyakorol. Ezt az ünnepet mindig a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön tartja a katolikus egyház.
Az ünnep külső megnyilvánulása magával ragadó, amely megérinti a járókelőket is, hiszen a templom falain kívül végigvonuló úrnapi körmenet virágdíszes pompájával, hangulatával a legünnepélyesebb hitvallás megjelenítése.
A komáromi Szent András-bazilikában 18.00 órakor kezdődött az Úr napi latin – magyar – szlovák nyelvű szentmise. Ezt követően került sor az ünnepi körmenete, a belváros két utcáján, ahol virágokkal, zöld ágakkal, szentképekkel feldíszített stációk – állomások várták a hívők közösségét.
Bő fél évszázaddal korában (amíg a szocialista eszmék gátat nem vetettek ennek) faluhelyeken még gyönyörű, zöld ágakból font sátrakat is állítottak fel utcai oltároknak, egy-egy szent szobránál, vagy Krisztus-keresztek mellett.
Az egyházi szertarás e külső formája a nyolcvanas évek végére azonban eltűnt, de a rendszerváltást követően egyre több településen újraéledt.
Az Úr napját közel nyolcszáz éve IV. Orbán pápa alapította, melyet – szinte szakadatlanul – leginkább a magyar nyelvterületeken ápoltak.
A bibliai tanítás szerint Jézus nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán tett ígérete szerint az általa megtört kenyér és megáldott bor színe alatt örökre velünk maradt, és az átváltoztatás e misztériumát az apostolaira hagyományozta: „Ezt cselekedjék az én emlékezetemre”.
Tehát napjainkban is, a szentmise során, az átváltoztatáskor a kenyérből Krisztus valóságos teste, míg a borból valóságos vére lesz.
A Szent András-bazilika Úr napi szentmiséjén a polgári hétköznap ellenére számos hívő vett részt, ami egyaránt tükrözi a keresztény és népi hagyományok erősségét. A szentmisét követően került sor az Úr napi körmenetre, amelyen nagyszámú tömeg tette tiszteletét, s kísérte az Oltáriszentséget.
Az ünnepi menet a Nádor utcán és a Megye utcán haladt végig, az említett utcai oltárnál megállt, amelyeknél a pap az evangéliumból olvasott fel, felmutatta az Oltáriszentséget, és a hívőközösség pedig leborulva fejezte ki tiszteletét.
Az ünnepi menet elején kis ministránsok és leánykák haladtak virágszirmokat szórva az úttestre, hogy az Úr feldíszített útvonalon haladhasson végig, utánuk pedig az egyházi méltóságok a díszes, aranyfoglalatos Oltáriszentséggel, végül pedig a hívek sokasága.
Az úrnapi szertartás fő éneke a Tantum ergo, vagyis az Ez nagy szentség valóban kezdetű himnusz, amelyet az egész sokadalom zengett, és az utca járókelői pedig szintén megálltak egy-egy pillanatra, mert akarva – akaratlanul érezniük kellett, hogy nem mindennapi jelenséggel találkoznak, hiszen köztünk van a Mindenható.
Ez nagy Szentség valóban, ezt imádjuk mindnyájan, melyet Jézus nekünk hagyott testamentumban.
Jó lenne, ha minél nagyobb közösség érezné a hit erejét, s azt, hogy nekünk a második évezrede fennálló keresztény Európában van a helyünk.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
