1796 őszén a brit hatóságok újfajta megoldással válaszoltak a háborús foglyok elhelyezésére: megszületett a világ első előre tervezett és megépített hadifogolytábora. A Norman Cross-i létesítmény egyszerre volt katonai objektum, kísérleti szociális rendszer és a túlélés kegyetlen terepe.
Az első célzott hadifogolytábor születése
A fogolytábor ötlete 1796 őszén született, amikor Sir Ralph Abercromby bejelentette 4000 nyugat-indiai fogoly átszállítását. A Royal Navy Transport Board a Londonból 129 km-re fekvő Norman Cross mellett döntött, elég messze volt a parttól, mégis a Nagy Északi út mentén, bőséges víz- és élelmiszer-forrással. A munkát 500 ács kezdte 1796 decemberében; az előre gyártott faelemek három hónap alatt álltak össze négyszögletes, árkos, őrtornyos erőddé. A végszámla 34 581 font lett.
Miért éppen Norman Cross?
A helyszín London közelsége, a tengerparttól való távolság és a termékeny cambridgeshire-i vidék miatt volt ideális. A palánkfalon belül négy, egyenként 500 férőhelyes, kétszintes barakk-együttes, kórház, „Fekete Lyuk” büntetőblokk és 30 kút kapott helyet. A gárda külső kaszárnyákban élt, középen hat ágyúval felszerelt Block House őrködött.
Átlagosan 5500 fogoly lakott a táborban; a csúcs 6272 fő volt 1810. április 10-én. A parancsnok, Sir Rupert George „mintadepóként” igyekezett működtetni az intézményt. A magas rangú tisztek – például Charles Lefebvre-Desnouettes tábornok – miután szavukat adták, hogy nem szöknek meg, atáboron kívül, Peterborough-ban élhettek, sőt többen angol hölgyet vettek feleségül.
Út a rabságba
A rabok többsége Portsmouth, Plymouth vagy King’s Lynn kikötőjéből indult gyalogmenetben a táborig. Egy 1797-es konvojban ezer francia katona érkezett; mások Falmouth, Hull vagy Great Yarmouth felől jöttek. A hadifoglyokat Lincoln, Hertford és North York milíciái kísérték.
A főzésbe maguk a rabok is besegítettek, tizenkét fogolyra jutott egy fizetett szakács. A napi fejadag egy font marha- vagy halhús, egy font kenyér, krumpli és káposzta volt, péntekenként hallal. A kórház betegei teát, húslevest, zöldségeket kaptak, plusz két pint sört. 1800–1801-ben tífusz tombolt, 1020 áldozattal összesen 1770 fogoly halt meg a táborban, főként betegségben.
Kézműves csodák és tábori gazdaság
A Transport Board megengedte, hogy a foglyok csontból, fából, szalmából játékokat, modelleket, intarziákat készítsenek. Ezeket heti kétszer a piactéren, vagy a kapunál árulták, a bevételből plusz élelmet, dohányt vettek. Egyes mesterek 100 guinea nyereséggel tértek haza; ma is 800 tárgyat őriz a Peterborough-i Múzeum.
A palánkot többször megrohamozták; 1807-ben 500 fogoly egyszerre döntötte le az egyik sarkot, ezért 14 láb magas téglafal váltotta a fa palánkot. Az 1800-as tífusz mellett nyctalopia (farkasvakság) is sújtotta a tábor lakóit.
A legvalószínűbb ok: súlyos A-vitamin-hiány, amit a foglyok egysíkú és hiányos étrendje idézett elő. Az A-vitamin elengedhetetlen a retina normális működéséhez, különösen a pálcikák (fényérzékeny sejtek) aktivitásához, amelyek a sötétben való látásért felelnek. A foglyok étrendje főleg kenyérből, húsból és káposztából állt, kevés friss zöldséggel, tojással, tejtermékkel – az A-vitamin fő forrásaival.
Ezt az angol katonai orvosok is megfigyelték: a foglyok „csak napfényben láttak tisztán”, este pedig gyakran botladoztak, nekimentek tárgyaknak. Az orvosi jelentések szerint a rabok szemükhöz emelt kezükkel, hunyorogva próbálták követni a fényforrást, és gyakran panaszkodtak „sötét ködfátyolra” a látómezőben.
Konkrét számadatok nincsenek, de Paul Chamberlain kutatásai szerint „több száz” esetről írtak jelentéseket, különösen 1800 és 1805 között. A brit katonai orvosok eleinte nem ismerték fel az okot. Próbálták sörrel, hagymával, halolajjal, és kényszerített napfénnyel kezelni a tüneteket.
Csak később ismerték fel, hogy étrendi kiegészítésre lenne szükség. Néhány rabnak próbáltak vajat, májat, tojást biztosítani, de ezek drágák voltak, és korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésre.
A tábor végórái és öröksége
A háború 1814-es vége után a foglyok hazatértek, bár némelyikük ott telepedett le. Az erődöt 1816-ban lebontották, a faanyagot elárverezték. A sírokat és az 1914-ben emelt Sas-emlékművet 2005-ben restaurálták. A helyet ma legelők borítják, de a földtöltések halkan őrzik a múltat.
„A Norman Cross börtöndepó egyedülálló abban a tekintetben, hogy ez egy olyan történelmi helyszín, amely továbbra is meséli a történetét, bevonva a helyi és nemzetközii közösségeket egyaránt” – mondja Paul Chamberlain.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
