Kanadai, ontariói erdőben 255 titokzatos jel és egy csónak képe került elő a sziklába vésve. Később kiderült: a faragvány a Miatyánk 1611-es svéd változatát rejti rúnákba kódolva. A megfejtés kanadai és svéd kutatópáros közös munkája.
Rejtélyes rúnák az ontariói erdő mélyén
Ryan Primrose régész, az Ontariói Régészeti Oktatási Központ igazgatója 2018-ban figyelt fel egy különös faragványra Wawa közelében, Tava térségében. A kidőlt fa gyökerestül emelte ki a talajt, felfedve a körülbelül 1,2×1,5 méteres szikladarabot, amelybe 255 ismeretlen jelet és egy csónak ábráját vésték. A motívumokat tizennégy „X” alakú jel is kísérte. A környéken eddig semmi hasonlót nem találtak, így a faragvány azonnal komoly érdeklődést váltott ki a kutatók körében.
A lelet részletes vizsgálata 2018 októberében kezdődött, majd 2019-ben folytatódott. Henrik Williams, a svédországi Uppsala Egyetem emeritus runológusa, valamint Loraine Jensen, az Amerikai Rúnakutató Egyesület képviselője is részt vett a helyszíni elemzésben. Williams három órán át tanulmányozta a jeleket a hideg, esős idő ellenére is, és megerősítette: a faragvány hiteles, nem modern hamisítvány. A jelek nem csupán díszítőelemek vagy grafikai minták: a szöveg a Miatyánk teljes, 1611-es svéd nyelvű változatát tartalmazza, egyedülálló módon rúnákba kódolva.
Az „új futark” rúnái
A vésetek a 17. századi svéd tudós, Johannes Bureus által kialakított úgynevezett „új futark” rendszer szerint készültek. Ez az írásmód a fiatalabb futarkból fejlődött ki, de jelentősen eltér a klasszikus skandináv rúnarendszertől. Az „új futark” célja a keresztény tanítások átörökítése volt rúnaírás formában, és ez a kanadai lelet ennek tökéletes példája.
A kutatók történeti kontextust is feltártak: a 19. században a Hudson’s Bay Company – Kanada egyik legjelentősebb kereskedelmi társasága – gyakran alkalmazott skandináv, köztük svéd munkásokat távoli állomásain, például a közeli Michipicoten kereskedelmi állomáson. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a faragvány nem viking kori, hanem a prémkereskedelem korából származik, és talán svéd munkások vallási vagy közösségi célú alkotása volt.
A rúnasor mellett megjelenő 16 fős csónakábrázolás és a 14 „X” jel újabb kérdéseket vet fel. Lehetséges, hogy nem egy magányos személy véste a sziklát, hanem egy kis közösség. A hajó motívuma utalhat összetartozásra, közös utazásra, vagy akár vallási zarándoklatra is. Az „X” jelek talán könyörgéseket, találkozási alkalmakat vagy liturgikus rendet jelölnek.
Eltemetett emlék, elrejtett örökség
A faragványt több centiméter föld takarta, és csak a kidőlt fa hozta napvilágra. Ez felveti a kérdést: vajon szándékosan temették el? Elképzelhető, hogy az alkotók így próbálták megóvni a követ az időjárás viszontagságaitól, vagy egyszerűen a hely szakrális jellege miatt rejtették el. Az is lehet, hogy idővel elveszett az emléke annak, hol található a felirat, és csak a természet lassan magába fogadta a sziklát.
A Wawa közelében talált kő jelenlegi ismereteink szerint a világ egyetlen olyan rúnás felirata, amely a Miatyánk teljes, 1611-es svéd nyelvű szövegét tartalmazza. Kanada területén mindössze öt hitelesített rúnalelet található, és ezek közül ez a legrészletesebb, legnagyobb kiterjedésű és legjelentősebb. A szöveg hosszúsága, összetettsége és vallási jellege miatt egyedülálló történeti és kulturális értéket képvisel.
A kutatók jelenleg a terület tulajdonosával együttműködve dolgoznak azon, hogy a helyszínt megőrizzék és bemutathatóvá tegyék. Felmerült a lehetősége annak, hogy a faragványt egyfajta közösségi örökségi helyszínné alakítsák, amely egyszerre szolgálna tudományos, kulturális és turisztikai célokat.
A rejtély tovább él
„Bárkinek el kell kezdenie azon gondolkodni, hogy miért vésték ide, és miért ezt a szöveget választották. És erre nincs válasz” – fogalmazott Ryan Primrose. A kérdések tehát továbbra is nyitva maradnak. De talán éppen ez a titokzatosság az, ami vonzza az embereket – a kő története egyre többek képzeletét ragadja meg.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
