Az anya elvesztését dolgozza fel Kiss Bálint Béla, egy fiatal hazai író díjnyertes írása Havran Kati2025. 06. 18., sze – 17:33
Az írás adta meg a lehetőséget Kiss Bálint Béla számára ahhoz, hogy szembenézzen a gyerekkorát sújtó hiánnyal, melynek fájdalma hosszú időn át saját maga előtt is rejtve maradt. Az első alkalommal meghirdetett élet.történet. elnevezésű pályázat önéletrajzi írások elkészítésére ösztönözte életútjuk elején álló fiatalokat – a pályamunkákat olvasva szomorú és nehéz sorsok is kirajzolódnak.
Milyen világban nőnek fel, hogyan önállósulnak a felnőttkor küszöbén állók, és az éppen csak felnőttkorba ért fiatalok? Az élet.történet. elnevezésű pályázat a Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány társszervezésében jött létre, azzal a céllal, hogy képet nyújtson arról, milyen akadályokkal és kihívásokkal szembesülnek a 16-22 évesek, és hogyan birkóznak meg ezekkel.
A pályázatra a Kárpát-medence minden részéből jelentkezhettek a fiatal alkotók, a legértékesebb írásokat a Budapesti Goethe Intézetben díjazták június közepén.
Egy Pozsonyban tanuló egyetemi hallgató, Kiss Bálint Béla Anyátlanul című írása bizonyult a harmadik legjobbnak a beérkezett 199 pályázatból, egy másik Szlovákiából érkezett írás, a Pippi jeligével ellátott alkotás, melynek szerzője nem fedte fel magát, különdíjat kapott.
A pályaművek egyébként elérhetőek a www.elettortenet.com oldalon.
A pályázat érdekessége, hogy a szervezők nem pusztán az irodalmiságot helyezték középpontba: a kiírás a fiktív elemek helyett a pontosságra és őszinteségre helyezte a hangsúlyt. A mintegy kétszáz pályaműből részletgazdag kép áll össze, mely a fiatal generáció mindennapjait, érzéseit, jövőképét tükrözi – érdemes beleolvasni az írásokba.
Van itt szó karanténlétről, teljesítménykényszerről és bizonytalanságról, klímaválságról, önbántásról, kapunyitási pánikról, de családtörténeti és társadalmi problémákról.
A fiatal szerzők a Kárpát-medence minden részéből, falvakból és nagyvárosokból töltötték fel írásaikat. A mintegy kétszáz írásból 13 pályaművet díjazott a Freeszfe Írásképzésének oktatóiból (Szőcs Petra, Upor László és Németh Gábor) összeállt zsűri. A díjátadóra a shortlistre bekerült pályaművek szerzői kaptak meghívást.
Mi jellemző erre a generációra?
„A boldog pillanatokat tünékeny illúzióként élik át” – mondta Németh Gábor, író, aki a zsűri nevében a kiválasztás szempontjairól, nehézségeiről is beszélt.
„Nyilván nem életeket hasonlítunk össze, vagy díjazunk, hanem szövegeket“ – hangsúlyozta egyúttal, valamint kiemelte, hogy ami számított az értékelésnél, az „a szöveg minősége, az élettörténet rétegződései, drámája, a saját életre való reflexió szintje, és az a szubjektíven megítélhető szempont, hogy mennyire tűnik a korosztályra jellemzőnek, revelatívnak egy-egy írás, vannak-e társadalmi-közösségi, a szó klasszikus, görög értelmében politikai, azaz a polisz életére vonatkozó referenciái.“
Az 1 millió forintos fődíjat Krolikowski L. Lilian nyerte el, aki saját patchwork-családja pillanataiba avatja be olvasóit.A második díjban Ősi Anna szerzeménye részesült, aki az életét kísérő betegségbe enged betekintést.A harmadik díjat bezsebelő Anyátlanul című memoár, Kiss Bálint Béla írása az anya hiányáról és a szerző édesapjához fűződő viszonyáról szól.
Bálint a pozsonymelléki Dénesdtorcsmisérden él, a pozsonyi Comenius Egyetem kiadványszerkesztői szakán tanul, annak elsőéves hallgatója, vers és próza írásában is kipróbálta már magát. Kérdésemre elmondta, hogy már egy ideje fontolgatta, hogy megírja édesanyja halálának történetét – ehhez adta meg számára a kellő löketet a pályázatii kiírás.
Én magam sem voltam teljesen tisztában anyám halálának történetével
– mondta Bálint.
Le kellett ülnöm beszélgetni apámmal. Sok új dolgot tudtam meg, amit régebben nem érthettem volna, és ami nem volt elém tárva.
Ezért is jött számára a megfelelő pillanatban a pályázat: most már készenk érezte magát arra, hogy szembenézzen a múlttal – a hiánnyal és azzal a fájdalommal, melyet sokáig nem is ismert fel.
„Az egyik legnagyobb lehetőség, amit a művészet nyújt, legyen szó zenéről vagy irodalomról, az az, hogy szembesíthetjük magunkat saját magunkkal” – mondja Bálint, aki szerint egy megírt szöveg fontos lenyomata lehet később annak, hogyan gondolkodtunk, milyen problémákkal küszködtünk egy bizonyos életkorban.
Bálint egyébként jövőre Budapesten vesz részt egy Erasmus-programon, miközben első komolyabb megjelenésén is dolgozik – egy regényen. Ráadásul nem csupán irodalommal foglalkozik, hanem zenével is. „Volt egy ötletem, amit úgy éreztem, csak zenén keresztül tudnék megvalósítani. Egy narratív album lett belőle” – meséli. A Weightless In-Between című albumon saját félelmeivel néz szembe, de készítésénél a zenei sokrétűség lehetősége is izgatta: „az, hogy több különböző zsáner szerepelhet egymás után egy albumon, vagy akár egyetlen számon belül is.”
Készülő regénye szintén saját felnövéstörténetén alapszik, egy autofikció jellegű történet lesz, melynek kiindupontját a gimnáziumi évek élményei adják.
Fiatal kora ellenére nem most kóstol bele az írásba – még alapiskolás volt, amikor bátyjával, Hromada Attilával közösen önköltségen megjelentetett egy kisregényt. Bálint rendkívül pontosan érti, hogy az embernek elsősorban saját traumáival kell szembenéznie ahhoz, hogy továbblépjen. Úgy tűnik, ez a tudatosság jelenti számára a kiindulópontot az alkotához – a zenében és az írásban is. „Hasonló hangot ütök meg mindkettőnél: az a cél, hogy minél tabumentesebben, minél őszintébben tudjak beszélni saját érzelmeimről, saját gondolataimról.”
S hogy hogyan tobvább? „Szeretnék részt venni az irodalmi életben” – mondja bizakodóan, és elárulja, hogy egy verses- és novelláskötet elkészítését is tervbe vette.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
