Maszada, a Holt-tenger fölé 400 méterre emelkedő sziklaerőd, a Kr. u. 66-73-as zsidó–római háború végső színhelyévé vált. Flavius Silva X. Fretensis légiója 90 méter magas töltésen, 25 méteres ostromtoronnyal és nyolc táborból álló gyűrűvel tört a győzelemre.
Fennséges sziklaerőd
Maszada kopár, mészkő fennsíkja körülbelül 1,5 kilométerre fekszik a Holt-tengertől, és körülbelül 400 méterrel emelkedik ki a környezete fölé. A tengerszint feletti abszolút magassága 550 méter, de a Holt-tenger – mivel a világ legalacsonyabban fekvő felszíni pontja – ezt torzítja. A csúcson I. Heródes király palotája állt. Flavius Josephus „a térség egyik legfontosabb erődítményének” nevezte. A későbbi történészek ezért hasonlították Maszadát a hősiesen ellenálló hispániai Numantiához – innen ered az „Izrael Numantiája” kifejezés. A szikla tetején fürdők, zsinagóga, ciszternák és impozáns lakóépületek álltak. A 48 ezer köbméteres víztározó rendszer kulcsszerepet játszott a védők kitartásában.
Lázadás a római uralom ellen
Kr. u. 66-ban lázadás tört ki Júdeában. A III. Gallica légió helyőrsége már a kezdetekkor elesett: „néhányan, akik felhergelték a népet, behatoltak az erődbe, megöltek mindenkit, akit találtak, és saját őrséget állítottak” – írta Josephus. A következő négy évben Jotapata, Tarichea és Gamla is elbukott.
Jeruzsálem eleste, Maszada magára marad
Kr. u. 70-ben Titus a X. Fretensis, V. Macedonica, XII. Fulminata és XV. Apollinaris légiókkal bevette Jeruzsálemet. Három évvel később már csak Maszada állt. „Erős vár… a vidék legbiztonságosabb pontja” – jegyezte fel Josephus. A védelmet Eleázár ben Jair vezette közel ezer szicárius harcossal.
Silva földgátja a semmiből
Flavius Silva márciusban a nyugati part felől közelített. Körkörös, háromméteres kőfalat húzott, és nyolc tábort épített; romjaik ma is láthatók. Munkára a X. Fretensis légiót vezényelte. A híres töltés mintegy 880 méter hosszú volt, és fokozatosan emelkedett a szikla tövéig – magassága valójában nem érte el a 90 métert. A torony platformja vagy belső szerkezeti elemei érhették el a 20 métert, de a töltés teteje ennél keskenyebb volt. A 25 méteres helepolisz ostromtornyot ezen a rámpán tolták fel. A római katonák egyenként napi egy köbméter földet tudtak megmozgatni, így a 6–8 ezer főből álló egység az egész rendszert kevesebb mint két hét alatt felépítette – ez ma már pontos 3D-s modellalapú becslésekkel igazolt adat.
A döntő roham és a tragédia
A torony tüzérsége lefogta a falat, a faltörő kos rést nyitott. A védők beljebb fa-kő rétegekből második falat húztak. Silva felgyújttatta: a rómaiak visszavonultak, a lángok dolgoztak. Másnapra a zsidók titkos döntést hoztak. Eleázár így szónokolt: „Nem leszünk rabszolgái senkinek, csak Istennek… haljunk meg szabadságban!” A férfiak lemészárolták családjukat, sorsot húztak, végül az utolsó harcos felgyújtotta Heródes palotáját, majd magával is végzett. A rómaiak csak egy idős asszonyt és egy fiatal nőt találtak öt gyermekkel – ők élték túl.
Mítosz vagy történelmi tény?
Josephus Flavius, a lázadás krónikása, szinte egyedüli forrása a maszadai öngyilkosságnak. Több modern kutató – például Nachman Ben-Yehuda és Yael Zerubavel – azonban rámutatott: a történet nem csak a hősiességről, hanem a zsidó szélsőséges szekták brutalitásáról is szól. A Maszada-mítosz a 20. századi Izraelben nemzeti emlékezetformáló szerepet kapott, különösen a hadsereg eskütételei révén. A történelmi valóság – gyors ostrom, kéthetes építkezés, korlátozott források – azonban egy racionálisabb, de nem kevésbé drámai képet fest.
Régészeti kincsek
A 20. századi ásatások – elsősorban Yigael Yadin vezetésével – felfedték Heródes palotáit, a fürdőket, zsinagógát, gabonatárolókat és védelmi rendszereket. Cseréptöredékeken a katonák nevei, vízvezetékek nyomai, és korabeli használati tárgyak igazolták az erődítmény mindennapi életét. Maszada így nem csupán emlékhely, hanem élő laboratóriuma is a történelmi és mítoszbeli rétegek találkozásának.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
