Roberto Calvi, a Banco Ambrosiano tekintélyes elnöke és a Vatikán bizalmi embere, maga „Isten bankára” 1982. június 18-án holtan lógott London belvárosában, a Blackfriars híd állványzatáról. Zsebében téglák, több valutában 10 000 font készpénz, hamis útlevél és egy Rio de Janeiróba szóló repülőjegy lapult.
Calvit kilencnapos eltűnés után találták meg a Blackfriars híd állványzatán. A brit rendőrséget zavarba hozta a téglákkal tömött zseb és a készpénz. Az első halottkémi jelentés idegenkezűség nyomát nem rögzítette, öngyilkosságot feltételezett, ám a körülmények azonnal gyanút ébresztettek.
A hatvankét éves bankár Olaszország legnagyobb magánbankját, a Banco Ambrosianót vezette, a római katolikus egyházzal ápolt szoros kapcsolata miatt hívta a sajtó „Isten bankárának”.
„Calvi a nemzetközi csalások és intrikák hihetetlenül bonyolult hálójának középpontjában állt” – jelentette a BBC riportere, Hugh Scully. A bankár leborotválta bajuszát, s hamis útlevéllel, magángéppel jutott Londonba. „Aligha öngyilkosságra készült, inkább gondosan megtervezte a szökését” – tette hozzá Scully.
A másik halál
A rejtélyt tetézte, hogy Calvi személyi titkára, Teresa Corrocher a milánói székház negyedik emeletéről vetette ki magát. Búcsúüzenetében főnökét kárhoztatta: „Kétszeresen átkozott legyen a banknak és minden alkalmazottjának okozott kárért.”
Az 1896-ban alapított bank fő részvényese az Egyházi Művek Intézete (IOR) volt. „A Vatikán mentes minden devizaszabályozástól; a titoktartás itt minden” – magyarázta Scully. A Vatikán soha nem ismerte el jogi felelősségét, de 1984-ben erkölcsi alapon 406 millió dollárt fizetett a hitelezőknek.
Szabadkőműves páholy és maffia
Calvi mentora, Michele Sindona maffiakapcsolatú bankár, valamint a P2 nevű titkos szabadkőműves páholy vezetője. A P2 tagjai katonai, politikai és üzleti vezetők voltak; az olasz sajtó fekete köpenyük miatt „frati neri”-nek, fekete szerzeteseknek nevezte őket.
1981-ben a rendőrök az ügy kulcsszereplője, a P2 korábbi vezetője, Licio Gelli irodájának páncélszekrényében megtalálták a P2 taglistáját, 962 névvel,köztük Silvio Berlusconi médiamágnással. A botrány miatt Arnaldo Forlani kormánya lemondott, egy rendőrfőnök öngyilkos lett, egy volt minisztert túladagolással szállítottak kórházba.
A nyomozók 1,5 milliárd dollár hiányt tártak fel. A pénz az IOR-on át távozott, részben dél-amerikai államokhoz került, részben fantomcégeken át visszaforgott, hogy Calvi Banco Ambrosiano-részvényeket vásároljon saját vagyonának gyarapítására.
Új bizonyítékok, új szakértők
Calvi családja nem nyugodott bele az öngyilkossági verzióba. 1998-as exhumálása után törvényszaki szakértők kimutatták, a nyaksérülés nem felelt meg akasztásnak, keze nem érintette a zsebben lévő téglákat. 2002-ben olasz bírák hivatalosan is gyilkosságnak minősítették az ügyet.
2005-ben öt személy – Flavio Carboni, Manuela Kleinszig, Ernesto Diotallevi, Silvano Vittor és a Cosa Nostra pénztárosa, Pippo Calò – ellen indult per. Luca Tescaroli ügyész szerint a maffia bosszúból ölette meg Calvit. Húsz hónap tárgyalás után, 2007-ben valamennyi vádlottat, bizonyítatlanságra hivatkozva felmentették.
A Blackfriars híd sötét titkát négy évtized múltán is rejtély övezi. A pénz útja, a P2 páholy és a Vatikán szerepe továbbra is csak mozaikdarabokból rajzolódik ki. Roberto Calvi ügye máig figyelmeztet, ahol vallás, politika, bankvilág és bűnszervezetek találkoznak, ott könnyen életre kel a történelem egyik legsötétebb krimije.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
