Friss régészeti vizsgálat kimutatta, hogy a 9. század végén fellázadt zandzs rabszolgák építhették a Bászra környéki, 800 km²-es öntözőcsatorna-hálózatot. A négy töltésből vett talajminta optikailag stimulált lumineszcencia-mérései a lázadással csaknem azonos időre datálják a hatalmas földépítményeket.
Ősi csatornák nyomában
A mai Dél-Irakban, Bászra közelében 1200 éve hatalmas, 800 km²-es csatornarendszer biztosította a termőföldek vízellátását. A földben ma is jól kivehető, 7000 emberkéz alkotta töltések megmutatják a létesítmény méreteit.
A zandzsok
A zandzs néven ismert közösség tagjai főként Kelet-Afrikából, a mai Tanzánia és Kenya partvidékéről származó emberek voltak, akiket arab kereskedők hurcoltak el és adtak el rabszolgaként a 9. századi Közel-Keleten. A legtöbbjük a mai Dél-Irak mocsaras, mezőgazdasági vidékein dolgozott, ahol embertelen körülmények között kényszerítették őket csatornák és földgátak építésére, valamint a termőföld iszapmentesítésére.
869-ben a túlterhelt, elnyomott zandzs rabszolgák fellázadtak az Abbászida Kalifátus ellen, és több mint egy évtizedre megbénították a kalifátus hatalmát Bászra környékén. A lázadás jól szervezett volt, vezetőjük, ’Alī ibn Muhammad vallási és politikai üzenetekkel is mozgósította őket. A felkelés során saját városokat építettek és hadsereget szerveztek, mielőtt 883-ban az abbászida erők levertek volna őket.
A felkelés után sok túlélő zandzsot ismét rabszolgasorba taszítottak, mások nyomtalanul eltűntek a történelemben, de a lázadás öröksége sokáig megmaradt: ez volt az egyik legnagyobb és legszervezettebb rabszolgafelkelés az iszlám világ történetében.
Zandzsok az Abbászidák ellen
A felkelés előtt és alatt is 50–500 fős munkatáborokban kényszerítették őket a csatornák ásására. A Radboud Kultúra- és Történettudományi Intézet és a Durhami Egyetem kutatói négy töltésből vettek talajmintát. Az optikailag stimulált lumineszcencia kimutatta, hogy a töltések a 9. század végén – 13. század közepén keletkeztek. „A dátumok közelsége a lázadáshoz nagyon valószínűvé teszi, hogy a felkelésben részt vevők emelték ezeket a földépítményeket” – mondta Peter J. Brown régész.
A rabszolgáknak csatornákat kellett ásniuk és a kitermelt földet hatalmas töltésekbe, gátakba hordaniuk, szamarak segítségével. „A víz által lerakott iszapot folyamatosan el kellett távolítani, különben a rendszer használhatatlanná vált” – tette hozzá Brown.
Munka a lázadás után
A kormeghatározás szerint az építés még a felkelés leverése után is folytatódott. „Nem tudjuk, hogy továbbra is nagy számban dolgoztattak-e rabszolgákat, vagy már felszabadult parasztok vették át a munkát” – mondta Brown.
Az öntözőrendszer építése a 13. század közepén abba maradt, valószínűleg a mongol hódítás és Bagdad 1258-as kifosztása miatt, amikor a régió hosszú időre összeomlott.
„A négy minta biztató, de további vizsgálatokra van szükség” – hangsúlyozta Adam Ali, a Torontói Egyetem arabistája. Kristina Richardson, a Virginiai Egyetem professzora szerint „az eredmények felborítják azt a konszenzust, hogy 883 után megszűnt a kelet-afrikaiak mezőgazdasági rabszolgatartás a Közel-Keleten”. A kutatás ezzel új fejezetet nyithat a középkori rabszolgaság történet.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
