Június 14-én, szombat délelőtt a Szentatya folytatta a szentévi szombati általános kihallgatások sorozatát, amelyet január 11-én Ferenc pápa kezdett el. A pápa a Szent Péter téren találkozott az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokok és hívek csoportjaival. Olasz nyelvű beszédének címe: Remélni annyi, mint összekötni – Lyoni Szent Iréneusz.
A kihallgatás végén angolul köszöntötte a sport világának jubileumára érkezett zarándokokat, majd felelősségteljes cselekvésre és béketeremtésre szólított fel.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes jubileumi katekézisének, a sporttal kapcsolatos köszöntésének és a felhívásának a fordítását közreadjuk.
*
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Béke veletek!
Kedves testvéreim!
Ma délelőtt folytatjuk a Ferenc pápa által januárban megkezdett különleges, jubileumi kihallgatásokat, melyek minden alkalommal a remény isteni erényének egy-egy aspektusára hívják fel a figyelmet, és egy olyan személyt mutatnak be, aki a reményről tett tanúságot. Folytassuk hát a megkezdett utat, a remény zarándokaiként!
Az a remény köt össze bennünket, amelyet az apostolok már a kezdetek kezdetén továbbadtak. Az apostolok Jézusban a földet az éghez kapcsolódva látták: szemükkel, fülükkel és kezükkel az élet igéjét fogadták be. A szentév erre a misztériumra nyit ajtót. A jubileumi év radikálisabban összekapcsolja Isten világát a miénkkel. Arra hív, hogy komolyan vegyük, amit nap mint nap imádkozunk: „Amint a mennyben, úgy a földön is.” Ez a mi reménységünk. Ez tehát az az aspektus, amelyet ma szeretnénk mélyebben megérteni: Remélni annyi, mint összekötni.
Az egyik legnagyobb keresztény teológus, lyoni Iréneusz püspök segít felismernünk, mennyire szép és fontos ez a remény. Iréneusz Kis-Ázsiában született, és azok között nevelkedett, akik közvetlenül ismerték az apostolokat. Aztán Európába jött, mert Lyonban már létrejött egy olyan közösség, amelyet az ő földjéről származó keresztények alkottak.
És a migránsok közösségei ma is olyan jelenlétek, amelyek felélesztik a hitet az őket befogadó országokban. Az evangélium kívülről jön. Iréneusz összeköti a Keletet és a Nyugatot. Már ez is a remény jele, mert arra emlékeztet bennünket, hogy a népek továbbra is gazdagítják egymást.
Iréneusz azonban még nagyobb kincset tartogat számunkra. A keresztény közösségen belüli tanbeli megosztottság, a belső konfliktusok és a külső üldöztetések nem tántorították el. Ellenkezőleg, abban a szétesett világban megtanult jobban gondolkodni, egyre mélyebben Jézusra irányította figyelmét. Énekesévé vált Jézus személyének, sőt testének. Felismerte ugyanis, hogy
Őbenne kell maradnunk, és meg kell különböztetnünk a valóságot az ideológiáktól.
Kedves testvéreim, az eszmék ma is megőrjíthetnek, és a szavak ölhetnek. A test viszont az, amiből Isten valamennyiünket alkotott; az, ami a földhöz és a többi teremtményhez köt bennünket. Jézus testét minden fivérünkben és nővérünkben, minden teremtményben be kell fogadnunk és szemlélnünk kell.
Kezdettől fogva azt a parancsot kaptuk, hogy szeressük egymást. Ez minden törvény előtt a testünkbe van írva.
Iréneusz, az egység tanítója, arra tanít, hogy ne szembehelyezzünk, hanem összekössünk.
A megkülönböztetés hasznos, a szétválasztás azonban sosem. Jézus az örök élet közöttünk: ő összehozza az ellentéteket, és lehetővé teszi a közösséget.
A remény zarándokai vagyunk, mert az emberek, a népek és a teremtmények között szükség van valakire, aki úgy dönt, hogy a közösség felé halad. Mások is követni fognak bennünket. Ahogy Iréneusz Lyonban a második században, úgy mi is minden városunkban hidakat építsünk ott, ahol ma falak emelkednek. Nyissunk ajtókat, kössünk össze világokat, és akkor lesz remény!
A sport világának jubileumára érkezett zarándokok köszöntése:
Melegen köszöntelek mindannyiatokat, akik részt vesztek a sport világának jubileumán és ezen a Kultúra és Nevelés Dikasztériuma által szervezett, The Momentum of Hope [a remény lendülete] című nemzetközi találkozón. Az együtt töltött napok értékes alkalmat nyújtanak arra, hogy elgondolkodjunk a sporttevékenység és a remény erénye közötti kapcsolatról. Ha belegondolunk, a sportot a remény hajtja, abban az értelemben, hogy egy cél elérése felé törekszünk, folyamatosan igyekszünk javítani teljesítményünkön, és megtanulunk másokkal csapatban dolgozni. Ugyanakkor legmélyebb reményeink arra ösztönöznek, hogy a sport világát olyan tereppé tegyük, ahol megélhetjük a hiteles emberi és keresztény értékeket és továbbadhatjuk azokat másoknak egy jobb világ építése érdekében.
E szentév szellemében ezért arra biztatlak benneteket és a Nemzetközi Motorkerékpár-Rally résztvevőit, hogy – mindenki a maga módján – legyetek „a remény misszionáriusai”, és dolgozzatok egy mind nagyobb szolidaritásról, elfogadásról és testvériségről tanúskodó kultúra megteremtésén. Mindannyiatokra szívből adom áldásomat.
A Szentatya felhívása az általános kihallgatás végén:
Ezekben a napokban is érkeznek olyan hírek, amelyek nagy aggodalomra adnak okot. Súlyosan romlott a helyzet Iránban és Izraelben, és ebben a kényes helyzetben szeretnék ismételten és nyomatékosan felelősségteljes és észszerű cselekvésre felszólítani. A biztonságosabb és nukleáris fenyegetéstől mentes világ építését tiszteletteljes találkozással és őszinte párbeszéddel kell végezni, hogy igazságosságon, testvériségen és közjón alapuló tartós békét hozzunk létre.
Minden ország kötelessége, hogy támogassa a béke ügyét azáltal, hogy megbékéléshez vezető utakat indít el és olyan megoldásokat mozdít elő, amelyek garantálják a biztonságot és a méltóságot mindenki számára.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
