Mallorcai szemétgödörből előkerült rigócsontok alapján újra kell gondolnunk a római gasztronómiáról alkotott képünket. A lelet arra utal, hogy a sült rigó nem csupán a római elit lakomáinak luxuscikke volt, hanem elérhető gyorsételként is jelen volt a köznép asztalán.
Az ínyencség, ami mindenkié volt
Sokáig úgy vélték, hogy a kis énekes rigókat kizárólag a római elit fogyasztotta fényűző vacsorákon. A Mallorca szigetén fekvő Pollentia ókori városában végzett ásatás azonban cáfolja ezt az elképzelést. Alejandro Valenzuela régész vezetésével olyan leletek kerültek elő, amelyek szerint ezek a madarak a hétköznapi rómaiak gyorsételei voltak. A kutatás eredményeit az International Journal of Osteoarchaeology című folyóiratban tették közzé.
A felfedezés kulcsát egy, a fórumhoz közeli kocsma szemétgödrében találták meg. Az üledékrétegek által betemetett gödör Kr. e. 10 és Kr. u. 30 között volt használatban. Itt több ezer állatcsontot tártak fel, köztük meglepően sok rigócsontot. Ez arra utal, hogy a rigókat nemcsak ünnepi ételként fogyasztották, hanem a mindennapok részévé is váltak.
Pollentia városát a Baleár-szigetek egyik első római településeként alapították. A stratégiai elhelyezkedésű város gyorsan fejlődött kereskedelmi központtá. A templomok, színház és fórum mellett kis vendéglők, azaz tabernák is működtek. Az egyik ilyen helyiség – a „Z-terem” – maradványai között találták meg a rigókat, amelyeket valószínűleg egészben sütöttek meg, hasonlóan a mai tapas-fogásokhoz.
A csontok beszélnek
A leletek között főként koponya, szegycsont, szárny- és lábszárcsont volt. A húsosabb combok hiányoztak, ami azt sugallja, hogy a madarakat előkészítették, kilapították és gyorsan megsütötték. Ez a technika még ma is ismert a kis szárnyasok elkészítésénél. A madarak valószínűleg frissen kerültek a vendégek elé, akik helyben fogyasztották el azokat.
A Pollentiában elfogyasztott rigók messze álltak attól a luxustól, amit Plinius vagy Apicius leírt. Nem volt sem egzotikus fűszer, sem hizlalás. Ehelyett gyorsételként szolgálták fel őket a siető városi lakóknak. A régészek hat beépített amforát is találtak, amelyeket bor vagy tartósított ételek tárolására használtak – ez is megerősíti, hogy a helyszín vendéglátásra szolgált.
Ezeket a madarakat nem tenyésztették, hanem a vadonban fogták be. A rigók télen vonultak Mallorca szigetére, ahol hálóval, ragadós csapdákkal vagy más egyszerű eszközökkel ejtették el őket. A fogás szezonalitása lehetővé tette, hogy télen a köznép is hozzájuthasson ehhez az ételhez. A kereskedők pedig a téli kínálat bővítésével széles vásárlóközönséget szolgáltak ki.
Évszakokhoz igazodó étrend
A gazdagok egész évben fogyaszthattak rigót, mivel megengedhették maguknak a mesterséges tenyésztést. A köznép viszont csak télen juthatott hozzá, amikor a madarak bőségesen voltak jelen. A különbség jól mutatja, hogy ugyanaz az étel különböző társadalmi jelentést kaphatott a körülményektől függően.
A pollentiai lelet azt mutatja, hogy a római élelmiszerfogyasztás jóval sokrétűbb volt, mint korábban gondolták. Egyes luxuscikkek – mint a rigó – időszakosan és helyileg általános élelmiszerré válhattak. A római étkezési kultúra tehát sokkal kevésbé volt hierarchikus, mint ahogy azt eddig hittük.
A Valenzuela vezette kutatás összehasonlító oszteometriai módszerekkel igazolta, hogy a gödörből előkerült csontok főként közönséges rigótól (Turdus philomelos) származnak. A csontok koncentrációja és a megfigyelt törésminták arra utalnak, hogy a madarakat rendszeresen étkezési céllal készítették elő.
Római élet a felszín alatt
A csontokon nem találtak ragadozók által okozott nyomokat. Az üledék homogén, a lerakás pedig ellenőrzött módon történt. Mindez megerősíti, hogy nem természetes úton kerültek ide, hanem konyhai hulladékként. A vizsgálat így nemcsak az étkezésre, hanem a római kocsmai élet mindennapjaira is rálátást ad.
A felfedezés új szemléletmódot kínál az ókori gasztronómia kutatásához. A fókusz eddig a gazdagok ünnepi asztalaira és írásos forrásokra irányult. Most viszont egy átlagos kocsma padlója alól előkerült maradványok alapján a köznép életébe nyerhetünk betekintést. A gyorsan elfogyasztott sült rigó története sokat elmond a római városi élet valóságáról.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
