Egy közép-németországi dombtetőn bronzkori sírt fosztogatók aranyat kerestek, de helyette technológiai csodára bukkantak. A Nebrai korong nemcsak az ég legrégebbi ismert ábrázolása, hanem olyan fémmegmunkálási tudás emléke is, amely újraírja a bronzkori technikatörténetet.
Meglepő felfedezés a dombtetőn
1999-ben Szász-Anhalt tartomány egyik dombján sírrablók bronzkori leleteket kerestek, amikor különös tárgyra bukkantak. A kardok, fejszék és karkötők között egy mindössze 32 centiméter átmérőjű bronzkorong is előkerült. A korongot aranylemezek díszítik, amelyek a napot, a holdat és csillagokat ábrázolják. Később a napfordulók íveivel egészítették ki. A tárgy nem sokkal később a hallei Állami Őstörténeti Múzeumba került, majd felvették az UNESCO Világemlékezet listájára. A lelet szépsége lenyűgöző, de a legnagyobb meglepetést a gyártási technikája okozta.
A bronz égbolt mestermunka
A Nebrai égi korongot általában Kr. e. 1600 körülre datálják. Ez a tárgy a kozmosz legkorábbi ismert ábrázolása. Bronzból, vagyis réz és ón ötvözetéből készült, arannyal díszítve. A bronz nyomelemként tartalmaz nikkelt, arzént és cinket is, amelyek az ötvözés vagy az ércek természetes összetételéből származnak. A nyersanyagok eredete is figyelemre méltó, a réz az osztrák Bischofshofen térségéből származik, míg az arany vélhetően Cornwallból, de akár a Kárpát-medencéből is érkezhetett. A korong elkészítése több lépcsőben zajlott, mind ikonográfiai, mind technikai szempontból. Négy különböző díszítési szakasz figyelhető meg, melyek közül az egyik a napfordulók szögének precíz jelölését is tartalmazza.
A korongot nem öntötték, hanem forrón kovácsolták. Legalább tíz hevítési és formázási cikluson ment keresztül, egyenként körülbelül 700 °C-on. Ezeket követően hőkezeléssel stabilizálták a fém szerkezetét. Ez a rendkívül bonyolult eljárás tökéletes kontrollt igényelt a fémek viselkedése felett – mindezt hőmérők, modern kemencék és mechanikus eszközök nélkül.
A fém belsejében rejlő tudás
A korong belső szerkezete egyértelmű nyomokat őrzött meg a megmunkálás módjáról. A mikroszerkezet vizsgálata során egyenletes méretű fémszemcsék és jellegzetes átkristályosodási minták váltak láthatóvá. Ezek csakis ismételt hevítés, kézi kalapálás és lassú hűtés során jöhettek létre. Az ón eloszlása is azt bizonyítja, hogy a tárgyat öntés után több lépésben formálták, majd végül hőstabilizálták. A modern replikákhoz képest az eredeti korong keménysége magasabb volt, ami a mesterek rendkívüli pontosságát igazolja. Nem rögtönöztek, pontosan tudták, mit csinálnak.
Kísérleti másolatok
A tanulmány során Herbert Bauer rézművesmester segítségével készítettek több másolatot az eredetivel megegyező összetételű bronzból. A replikák különböző mértékű megmunkáláson estek át. Az eredeti korong mikroszerkezete meglepően hasonlított a köztes állapotú replikáéhoz. Ez arra utal, hogy az előforma nagyobb átmérőjű és vékonyabb lehetett, így kevesebb kovácsolási ciklusra volt szükség a végső forma eléréséhez. Az utolsó lépés a stresszcsökkentő hőkezelés volt, amely lehetővé tette a finom részletek, például a csillagok pontos bevésését.
A korong, mint csillagászati és rituális eszköz
A Nebrai korongot más nagy értékű tárgyakkal együtt temették el, vélhetően rituális célból. Díszítései legalább négy ikonográfiai fázison mentek keresztül. A hozzáadott elemek – például a napfordulói ívek és a csillagok – fejlett csillagászati tudásról tanúskodnak. Bár korábban 32 csillagról is esett szó, a jelenlegi kutatások szerint a korongon 29 aranycsillag található. A kutatók egy része úgy véli, hogy ezek a Plejádok csillaghalmazt jelenítik meg. Egyes kutatók szerint a korong mezőgazdasági naptárként szolgált, mások szerint vallási szertartások kelléke lehetett. A 82,7 fokos szögben elhelyezett ívek pontosan megfelelnek a Mittelbergnél megfigyelhető napkelte és napnyugta irányainak a nyári ésa téli napfordulók idején.
A csillagokkal, holdfázisokkal és naptári ciklusokkal ellátott korong elkészítéséhez nemcsak kézműves tudás, hanem összetett kozmológiai szemlélet is szükséges volt. A tárgy az úněticei kultúrához köthető, amely a rézmegmunkálás, a csillagászati megfigyelések és az asztrális vallásosság első formáinak metszéspontjában állt.
Ősi tudás, új fényben
A Nebrai korong felfedezése és vizsgálata új megvilágításba helyezi azt, amit a bronzkori európai kultúrákról eddig tudtunk. Az ókori mesterek valóságos empirikus mérnökök voltak, akik mikroszkóp és hőmérő nélkül is pontosan értették az anyagok viselkedését. Megfigyelések és tapasztalat alapján dolgoztak, generációkon át örökítették a tudást, amelyet modern tudományos eszközök nélkül is pontosan alkalmaztak. A korong egyszerre művészeti, tudományos és spirituális műremek. Több mint két évtizeddel felfedezése után is új titkokat tár fel, és ma is ragyog – nemcsak aranylemezeinek fényében, hanem az ősi tudás lenyűgöző bizonyítékaként is.
A tanulmány a Scientific Reports című folyóiratban jelent meg.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
