A Therasia szigetén talált pecsétlenyomat új kérdéseket vet fel az égei-tengeri írás eredetéről. A korai bronzkorból származó lelet az eddigi elképzeléseket árnyalja, és arra utal, hogy a szigetek aktívan részt vehettek a vizuális kommunikáció fejlődésében – még a formális írásrendszerek kialakulása előtt.
Ősi pecsétlenyomat Therasia szigetéről
Az írás több ezer éves története most újabb fordulatot vehet. A Therasia szigetén, a Szantorini mellett található Koimíszisz feltárási helyszínen korai bronzkori településen különleges kerámiatöredékre bukkantak. Az X4-es helyiségből előkerült nagyméretű tárolóedény fogantyúján két különböző pecsétlenyomat található. Az egyik, THS.1 jelzésű, lineáris jelsorozatot mutat. A másik, THS.2, bonyolultabb, dekoratív kompozícióval készült, és az égei gliptika hagyományába illeszkedik.
A pecséteket még az égetés előtt nyomták az agyagba, ami tudatos, funkcionális vagy szimbolikus célt sejtet. A leletet olyan rétegben találták, amely a korai kükládiai II. korszak végére datálható. Ez az időszak közvetlenül egy pusztító eseményt követett, amit a minószi vulkánkitörés előtti vulkáni réteg zárt le.
Proto-írás a pecséten?
A THS.1 pecsét jelentős figyelmet keltett. Három vízszintes zónára (A, B, C) osztható, bennük sorozatszerűen elrendezett jelekkel. Ezek a feliratokhoz hasonló szerkezetet mutatnak. A kompozíció valószínűleg egy háromoldalú pecséttel készült.
A jelek vízszintes elrendezése, egységes mérete és szintaxisa a későbbi krétai írásformákat idézi. Hasonlóság mutatkozik például az archanészi csoport spirálmotívumaival vagy a minószi pecsétek kétlevelű ábráival. Bár pontos megfeleltetést nem sikerült azonosítani, a jelek többsége elvont és nem figuratív. Ez felveti a kommunikációs funkció lehetőségét. Elképzelhető, hogy ezek proto-szimbólumok voltak, amelyek az írás formális megjelenését előzték meg.
A THS.2 pecsét a díszítő gliptika jellegzetes darabja. A négy vízszintes zónára osztott lenyomat felső része forgácsfaragással, az alsó dombornyomott ívekkel díszített. Ez a technika összhangban áll a kükládiai és görög szárazföldi pecsétművészettel, különösen a Grotta–Pelos és Keros–Syros kultúrák háromszögvágásos díszítési stílusával.
A pecsét formailag rokonítható más lelőhelyek, például Lerna, Aszine vagy Manika pecsétjeivel is. Ez arra utal, hogy az égei térségben már a Kr. e. 3. évezredben kiterjedt technikai és stílusbeli cserehálózat működött.
Régészeti háttér és kulturális összefüggések
Az X3 és X4 helyiségek rétegtani vizsgálatai biztos datálást nyújtanak. A lelet a korai kükládiai II. korszak végére tehető. Az adott réteg más, időszakra jellemző kerámiákat is tartalmazott, görbe peremű tálakat, rituális edényeket, csiszolt lábasokat és halszálkamintás díszítéseket.
A Therasia-i pecsét különleges abból a szempontból is, hogy a Kükládokon ritka a pecsétek dokumentált használata. Ezzel szemben a szárazföldön és Krétán, például Lerna vagy Geraki helyszíneken már kialakult pecséthasználati rendszer működött. Ezért ez a felfedezés új lehetőséget kínál az égei szigetek kulturális szerepének újraértékelésére a bronzkor hajnalán.
Új szemlélet az írás eredetéről
A THS.1 lenyomat egyfajta jegyzetelési vagy szimbolikus rögzítési rendszerként értelmezhető. Ez új kérdéseket vet fel, vajon ezek az elemek az írás korai formái? Vagy inkább vizuális jelek, amelyek identitást, birtoklást vagy ellenőrzést közvetítettek?
A jelek nem tartoznak egyetlen ismert írásrendszerhez sem, de több strukturális jellemzőjük egyezik a későbbi krétai rendszerekkel. Ilyenek a lineáris szerkezet, a jelek egységessége, vagy a szematográfiai funkciók lehetősége. Egyes motívumok egyiptomi vagy mezopotámiai jeleket idéznek, de a formai és kontextusbeli különbségek kizárják a közvetlen kapcsolatot.
Ez a felfedezés alátámasztja azt az elképzelést, hogy az égei térségben az írás nem kizárólag külső hatásra alakult ki. Inkább a szigetek is aktív résztvevői voltak a vizuális kommunikáció és a szimbolikus rendszerek fejlődésének. Ez a felismerés árnyaltabb, összetettebb képet nyújt az égei-tengeri írás történetének kezdetéről.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
