Június 7-én az esti órákban, pünkösd főünnepének előestéjén, a Szentatya részt vett azon az imavirrasztáson, amelyet az egyházi mozgalmak, a társulatok és az új közösségek jubileumának keretében tartottak a Szent Péter téren.
A Magyar Kurír nyomán, Tőzsér Endre SP fordítása alapján az alábbiakban részleteket közlünk XIV. Leó pápa homíliájából.
A Lélek, aki átalakít
A pápa homíliája elején a Veni creator Spiritus himnusz szavaira utalva emlékeztetett: a teremtő Lélek az, aki Jézusra is leszállt, és „aki Jézus küldetésének csendes főszereplője”. Ez a Lélek az, aki minket is Isten országához kapcsol, s akinek jelenléte megtérést hoz: „odafordulást Istennek a már közel lévő királyi uralmához”.
Krisztus illata – a keresztség és bérmálás kegyelme
A Szentatya hangsúlyozta, hogy Jézusban Isten uralma mindeneket átalakít: „Az Úr Lelke felkent engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek…” – idézte Lukács evangéliumát.
„Annak a krizmának az illatát érezzük itt, amellyel a mi homlokunkat is megjelölték.”
A pápa szerint a szeretet révén felismerjük egymásban Krisztus jelenlétét, ami mély misztérium, és „elgondolkodtat bennünket”.
Egység a Lélekben
Pünkösdkor az első keresztényeket az egység Lelke töltötte be.
„Nem sok küldetés, hanem egyetlen küldetés!”
– mondta a pápa.
A Szent Péter tér nyitottsága ennek az egységnek a kifejeződése. Az itt összegyűlt közösségek sokfélesége az Egyház gazdagságát mutatja, különösen, mivel sokuk a II. Vatikáni Zsinat gyümölcse.
Szinodalitás – úton Istennel és egymással
XIV. Leó pápa megválasztása estéjét idézte fel, amikor először használta a „szinodalitás” kifejezést. Ez a szó szerinte két dolgot fejez ki: egységet és úton létet.
„Isten nem magány. Istenben már önmagában jelen van a -val, -vel, a másikkal lét.”
A Lélek nyomán az Egyház mindig mozgásban van, úton jár, és ez az út arra hív, hogy „elkeveredjünk az emberiségbe, mint az élesztő a tésztába”.
Fotó: Vatican News
Együttjárás a világért
A világ sebei, megosztottságai közepette a Lélek közösségi életre hív.
„A föld megpihen majd, az igazságosság érvényre jut, a szegények örülni fognak, és a béke visszatér, ha többé nem ragadozóként, hanem zarándokként mozgunk”
– fogalmazott a pápa. Arra buzdított, hogy ne önmagunk érdekeit nézzük, hanem a közösség szolgálatában járjunk.
A Lélek megváltoztatja a világot
XIV. Leó pápa kiemelte:
„Jézus Lelke megváltoztatja a világot, mert megváltoztatja a szíveket.”
A keresztény ember hivatása nem más, mint az élet szemlélődéséből fakadó, csendes, de hatékony átalakító jelenlét.
A hiteles lelkiség pedig az ember „teljes körű fejlődését szolgálja”.
Az evangelizáció: együtt az Egyházzal
Az evangelizáció nem világias stratégia, hanem Isten kegyelmének kiáradása: „olyan út, amelyen együtt járunk, a »már« és a »még nem« között”.
A pápa szerint a Lélek által inspirált közösségeknek szorosan kapcsolódniuk kell a helyi egyházhoz: „karizmáitokat tápláljátok és éljétek meg a plébániai közösségeitekben!”
A Léleknek engedelmeskedve
A homília végén a pápa Máriát, az Egyház anyját hívta segítségül.
Arra biztatott, hogy ha együtt, a Léleknek engedelmeskedve cselekszünk, akkor „az emberiség előtt álló kihívások kevésbé lesznek ijesztőek, a jövő kevésbé lesz sötét, a helyes döntések meghozatala kevésbé lesz nehéz”.
BN/Felvidék.ma/Magyar Kurír
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
