A Noisy-le-Grand városközpontja alatt egy különleges temető rejtőzik: a Mastraits-nekropolisz, amely a 6. és a 13. század közötti temetkezési szokásokat tárja fel. A feltárások nemcsak a múlt rituáléit, hanem a középkori társadalom vallási, társadalmi és egészségi állapotát is megmutatják.
A holtak mindig többen vannak, mint az élők. Noisy-le-Grand utcái alatt egy rejtett világ húzódik, a Mastraits-nekropolisz. Ez a temető nyolc évszázad történetét meséli el a 6. századtól a 13. századig. A feltárásokat az Inrap és az Archéologie des Nécropoles vezeti. Eddig közel ezer sírt tártak fel, a végső szám 1400 lehet a 2025-ben megnyíló lelőhelyen – adta hírül a muyinteresante.
A kutatások 2008 óta zajlanak az 1900 m²-es területen, a városközpontban. A régészek feltárták, hogyan változtak a temetkezési szokások a Meroving és Karoling korszakoktól a középkor végéig. A sírok és rétegek a közeli Párizs vonzáskörében élő közösség vallási-, és társadalmi életébe, illetve egészségi állapotába engednek betekintést.
A Mastraits név a martyrium szóból ered, utalva a terület temetkezési múltjára, amelyet már 1778-ban ismertek. A nekropolisz 2007-es feltárása megerősítette, hogy itt nagy, a frank királyság idejéből származó temető húzódik. Tours-i Gergely már a 6. században említette a környéken álló királyi villát és oratóriumot. Ez összekapcsolja a lelőhelyet a legkorábbi párizsi írott forrásokkal.
A 2019-től 2030-ig tartó kutatás a temetkezési szokások folytonosságát vizsgálja. A Mastraits-nekropolisz különleges, mert a politikai, vallási és demográfiai változások ellenére a késő ókortól a 13. századig használták.
A legrégebbi sírok gipszszarkofágokban voltak, szorosan egymás mellett, néha átfedésben. Az ásatások palánkkal körülvett árkot és a sírok közti közlekedést segítő kőburkolatot is találtak, amelyek a terület elrendezését mutatják. A 8. századtól az árok feltöltődött, a kőburkolatot elhagyták, a sírok kelet felé tolódtak, vagyis a nekropolisz túllépett korábbi határain. Ez a temető telítődésére és a közösség növekedésére utal.
A 13. században a temetőt bezárták, és a temetkezés a Saint-Sulpice-templom köré került át, kb. 700 méterre. A változás a szent hely átszervezését tükrözi, a templom hatalma és az egyházi reformok miatt.
A Meroving-korban a halottakat ruháikban és személyes tárgyaikkal együtt temették el. A feltárások lemezcsatokat, késeket, tőröket és egy ritka ezüstpénzt is a felszínre hoztak, amelyek a helyi elit életét mutatják. Sok sírban díszes gipszszarkofágokat találtak, néha újrahasznosítva. Gyakoriak a kettős temetkezések, amelyek a családi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozzák.
A 8-9. században a szarkofágokat fából készült ládák váltották, majd a sírok egyszerűsödtek, lepelbe csavart testek, kövekkel fedett gödrök. A sírmellékletek eltűntek, a testeket kelet felé fektették, az utolsó ítélet liturgiájának megfelelően. Ez a változás a halál előtti egyenlőséget hangsúlyozta, szemben a korábbi társadalmi státusz kifejezésével.
A feltárások 1000 in situ csontvázat és 200 újratemetett maradványt tártak fel. A közösség képe megoszlik, magas csecsemőhalandóság, sok fiatal áldozat, kiegyenlített a nemek aránya. A leletek összehasonlíthatók más frank és karoling területen feltárt nekropolisz leleteivel. A vizsgálatok vitaminhiányra, csontrendszeri betegségekre és erőszak nyomaira utalnak. Több gyermek halálát valószínűleg a Justinianus-féle pestis okozta. Dokumentálták a gerincferdülést és a tuberkulózist is, amelyek a középkori falvak egészségi állapotát tükrözik.
A Mastraits-feltárás a legmodernebb technológiát alkalmazza, fotogrammetria, GIS, 3D modellezés. Az ásatások szabadtéri laboratóriummá váltak, megőrizve a törékeny örökséget. A projekt a helyi közösséget is bevonja: 2019 óta több mint 6000 diák vett részt workshopokon, az Európai Régészeti Napok pedig évente várják a látogatókat.
A Mastraits-nekropolisz a kora középkori Franciaország temetkezési szokásainak és demográfiájának élő krónikája. A temető a Meroving-kori fényűzéstől a Karoling-kori puritánságon át a 13. század egyházi átszervezéséig meséli történetét.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
