Anna Kingsley élete az amerikai történelem egyik legkülönlegesebb története. Szenegálban hercegnőként született, de rabszolgaságba hurcolták, majd az Egyesült Államok egyik leggazdagabb földbirtokosává vált.
1870 júniusában halt meg Anna Kingsley. Azóta a Jacksonville-i Clifton temető csendes erdejében, jeltelen sírban nyugszik. Sírját kevesen ismerik, csak néhány munkás tudja, hol található. Pedig Anna élete az egyik legkülönlegesebb történet Észak-Amerika történelmében.
Anna Kingsley 1793-ban született Anta Madjiguène Ndiaye néven, a mai Szenegál területén, a nagyhatalmú Wolof Királyságban. Hercegnő volt, anyai ágon a király unokája. Édesapja, Mba Buri Nyabu Ndiaye, esélyes volt a trónra. Anta fényűző életet élt, szolgák és őrök vették körül.
1806-ban, mindössze 13 évesen, két szolgálójával együtt elrabolták. Feltehetően a támadók nem tudták, kit ejtettek foglyul. Szülei éveken át keresték őt, de végül feladták a reményt.
Rabszolgaélet
Antát Gorée szigetére vitték, Dakar mellett. Innen indultak útnak azok a hajók, amelyek közel 20 millió afrikait hurcoltak Amerikába. Antát öt évig tartották fogva embertelen körülmények között. Végül rabszolgakereskedők vásárolták meg, és Kubába küldték.
Havannában pár napot töltött, majd ismét eladták – ezúttal Zephaniah Kingsley-nek, egy gazdag ültetvényesnek és rabszolgahajó-kapitánynak. Ekkor Anta 18 éves volt. Szép, karcsú, művelt fiatal nő, akibe új gazdája hamarosan beleszeretett.
Anna és Zephaniah összeházasodtak – a kubai szertartás szerint, mivel a floridai törvények nem engedték a fehér ember és a rabszolga házasságát. Kingsley kérte a spanyol hatóságokat, hogy szabadítsák fel feleségét, ami meg is történt. Annát dicsérte hűségéért és jó tulajdonságaiért. Szabadon engedte három közös gyermeküket is: George-ot, Martha-t és Mary-t. Később Anna kapta meg a birtokai feletti felügyeletet is – ez akkoriban példátlan volt.
Ültetvényes élet Floridában
Kingsley ültetvényei különleges rendszerben működtek. A földet negyedhektáros parcellákra osztották, és minden rabszolgának konkrét feladata volt. A munkát elvégezve a családjaikkal lehettek, esős napokon pedig mentesültek a munka alól.
Anna gyorsan gazdagodott. Földet kapott, rabszolgákat irányíthatott, és egy kereskedelmi üzlet vezetését is rábízták. Házat építtettek neki, 12 rabszolga került a nevére.
Az 1812-es háború idején a felkelők minden fekete embert elfogtak, akit csak tudtak. Anna, hogy megakadályozza az elfogását, felgyújtotta férje és saját birtokait. Végül Fort George Islandre költöztek, ahol új életet kezdtek. Itt született meg negyedik gyermekük, John Maxwell Kingsley.
1839-ben Anna és családja ismét veszélybe került – ezúttal a rasszista törvények miatt. Haitire menekültek, ahol földet vásároltak és gazdaságot alapítottak. Mivel Zephaniah fehér volt, a birtokot Anna nevére íratta. Zephaniah elismerte feleségét, és végrendeletében is megerősítette: „Mindig is a feleségemnek tekintettem és kezeltem.”
Anna küzdelme az örökségért
Zephaniah 1843-ban meghalt. Testvére, Martha Kingsley McNeill perelte Annát és gyermekeit, hogy megfossza őket az örökségtől. Anna visszatért Floridába, és három év pereskedés után megnyerte az ügyet.
Anna később új farmokat vásárolt, közösséget alapított Jacksonville környékén, és felszabadított több tucat rabszolgát. A polgárháború után tért vissza megmaradt birtokra, ahol élete utolsó öt évét töltötte. 1870-ben halt meg.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
