Egy kutatócsoportnak több mint száz chachapoya építészeti struktúrát sikerült azonosítania az Andokban, egészen egyedülálló módszerekkel.
Az Andokban található Abiseo Nemzeti Parkban több mint száz, a chachapoya kultúrához tartozó monumentális kőépítményt azonosítottak. Ez a felfedezés amellett, hogy bővíti a chachapoyaiak területi jelenlétére és építészeti kifinomultságára vonatkozó ismereteket, hangsúlyozza egy veszélyeztetett kulturális örökség védelmének sürgős szükségességét is.
A mai Peru északi részének hegyvidéki területeit a Kr. u. 9. és 15. század között benépesítő őslakos népcsoport volt a chachapoya – még az Inka Birodalom hódítása előtt. Gyakran „a felhők harcosainak” is nevezik őket, mert kultúrájuk tökéletesen alkalmazkodott az Andok magasan fekvő, zord tájaihoz. Településeiket összetett kőépítmények, teraszos mezőgazdasági rendszerek és egyedi ikonográfia jellemzi.
Az 1983-ban létrehozott és 1990-ben természeti és kulturális értékei miatt az UNESCO Világörökség részévé nyilvánított Abiseo Nemzeti Park az egyik legfontosabb helyszín e civilizáció tanulmányozására. Az évtizedek óta korlátozott látogathatóság hozzájárult a megőrzéséhez, ugyanakkor ez legalább ennyire volt akadálya a régió szisztematikus régészeti feltárásának is.
A park legemblematikusabb lelőhelye a Gran Pajaten, egy nehezen megközelíthető, dzsungelben fekvő, geometrikus frízekkel és emberi alakokkal díszített monumentális komplexum. A 2022 és 2023 között végzett expedíciók során a régészek több mint száz új kőépítményt azonosítottak, amelyek közül sok monumentális. Ezek hatalmas, eddig érintetlenül maradt területen helyezkednek el. A felfedezést olyan fejlett technológiák, mint a LiDAR (lézeres távmérés), a szkennelés és a hagyományos terepkutatás együttes alkalmazása tette lehetővé, amelyet egy multidiszciplináris csapat, köztük régészeti, természetvédelmi, biológiai és örökségvédelmi szakértők végeztek.
A World Monuments Fund jelentése szerint az új építmények között szertartási platformok, díszes frízekkel ellátott kör alakú épületek, temetkezési burkolatok és tárolórendszerek találhatók. Mindezek arra utalnak, hogy a terület nagy jelentőségű rituális vagy közigazgatási központ lehetett. Az épületek tájolása és a természeti tájékozódási pontokhoz való igazodásuk megerősíti ezt a feltételezést.
Gran Pajaten régóta a régió legemblematikusabb helyszíne. Az új leletek azonban azt mutatják, hogy a komplexum csak egy része egy sokkal nagyobb és összetettebb építészeti rendszernek. A kutatások a települések és rituális terek egymással összefüggő hálózatát tudták körülhatárolni, amely túlnyúlik a centrumon.
A faragott kőfrízek néhány építményen is megjelennek, ami a chachapoya ikonográfiájának stilisztikai és szimbolikus folytonosságára utal. Ez a tervezési minta megerősíti azt az elképzelést, hogy a terület koherens kulturális egységként működött, magas fokú városi és vallási tervezéssel. Ugyanakkor, a távoli helyszíneken található hasonló építészeti elemek jelenléte egy szélesebb kulturális és kereskedelmi hálózat létezésére utal. A kutatók szerint ez az Andokat a magas dzsungellel összekötő csere- és zarándokutakon keresztül artikulálódhatott. A feltevés új kutatási irányvonalakat nyit a chachapoyák és más perui, sőt amazóniai népek közötti kölcsönhatások terén.
Tipikus díszítés
A LiDAR-technológia bevetése nagyban hozzájárult a területet borító sűrű erdős lombkoronán való áthatoláshoz. Ez a rendszer, amely lézerfény-impulzusokat használ a távolságok mérésére és a terep háromdimenziós térképeinek létrehozására, lehetővé tette olyan struktúrák azonosítását, amelyek a földről vagy akár a hagyományos műholdképek segítségével emberi szemmel láthatatlanok lennének.
Használatával a csapat képes volt pontosan feltérképezni az épületek eloszlását a környezet megváltoztatása nélkül, ami alapvető fontosságú egy olyan területen, amely a biológiai sokféleség és a kulturális értékek miatt egyaránt védett. A felmérési munkálatokat a World Monuments Fund által kidolgozott megelőző konzerválási program is kísérte, amelynek célja az építmények intenzív feltárás nélküli megőrzése.
Történelmi és tudományos jelentősége ellenére a régiót számos veszély fenyegeti. Az erdőirtás, az orvvadászat és az éghajlatváltozás mind a természeti környezetet, mind a régészeti struktúrákat károsítja. A WMF-jelentés megjegyzi, hogy a megtalált építmények közül sok az erózió, a részleges összeomlás és a nem őshonos növények elszaporodásának jeleit mutatja.
A felfedezést ezért egy átfogó kezelési terv kísérte, amely a környezetvédelmet a kulturális örökség felértékelésével ötvözi. A helyi közösségeket, különösen a San Martín régióban élőket, az örökségvédelmi oktatás és a fenntartható fejlődési programok révén integrálták a folyamatba, ami példaértékű modellje a részvételi irányításnak.
A perui kulturális minisztérium kifejezte elkötelezettségét a helyszín védelme mellett. A World Monuments Funddal és a San Martín Nemzeti Egyetemmel közös projekt új szakaszait tervezik, amelyek részletes dokumentációt, archeobotanikai elemzést, szerkezeti konzerválást és végül ellenőrzött hozzáférést biztosítanak majd a tudományos látogatások számára.
Forrás: World Monuments Fund
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
