Az emberi evolúció története sokkal összetettebb, mint hinnénk. Ezt bizonyítja a 300 000 éves Maba 1 koponya, amely nem illik egyetlen ismert emberi fajhoz sem. Kínában találták, és ma is izgalmas kérdéseket vet fel arról, hogyan fejlődtünk.
A Maba 1 koponya titka, új fejezet az emberi evolúció történetében
Az emberi evolúció nem egyenes vonal, hanem bonyolult, ágas-bogas történet. Néha egyetlen lelet is elég, hogy ezt világosan lássuk. Pontosan ilyen a Maba 1 koponya, amelyet Kína déli részén, Guangdong tartomány egyik barlangjában találtak 1958-ban. A lelet egy 300 000 éves hominida maradványa, és a tudósok azóta sem tudják pontosan hova sorolni.
A Maba 1 koponya első ránézésre hasonlít a Homo erectus példányaira, de belső szerkezete és mérete alapján eltér tőlük. Az agykapacitása kisebb, mint a denisovaiaké, akik pedig nagy agytérfogatukról és robusztus testalkatukról ismertek. A koponya különféle archaikus vonásokat mutat, de egyik sem dominál benne annyira, hogy meglévő emberi fajhoz sorolhassuk. Ezért is beszélnek a kutatók „evolúciós koktélról” a lelet kapcsán.
Az evolúció szürke zónája
A Maba 1 koponya a középső pleisztocénből származik – zavaros időszakból, amikor több emberi faj jelent meg, tűnt el vagy élt egymás mellett. Afrikában ekkoriban élt a Homo heidelbergensis és az első Homo sapiens, Európában a neandervölgyiek, Ázsiában pedig a denisovaiak. Ezek a csoportok időnként keveredtek is egymással, géneket és tulajdonságokat osztva meg. A Maba 1 éppen ezt az átmeneti, kevert állapotot testesítheti meg, hibrid, „szürke zónás” ember, aki nem hagyott hátra ismert leszármazottakat, vagy akiket még nem azonosítottunk.
Meglepő, hogy a Maba 1 koponya hasonlóságokat mutat afrikai és európai leletekkel, annak ellenére, hogy több ezer kilométer választja el őket. Ez két dolgot sugallhat, vagy a korai embercsoportok sokkal mozgékonyabbak voltak, mint eddig gondoltuk, vagy különböző csoportok hasonlóan alkalmazkodtak a környezet kihívásaihoz. A Maba 1 tehát akár teljesen különálló evolúciós vonal képviselője is lehet, amelynek eddig más nyomaira nem bukkantunk.
Sérülés nyomai és gyógyulás
A koponya bal oldali homlokcsontján egy félhold alakú, körülbelül egy centiméter átmérőjű bemélyedés található, amelyet koncentrikus gyógyulási vonalak vesznek körül. A belső felszínen, ezzel szemben, kiemelkedés látható. Ez a kombináció arra utal, hogy az egyén életében súlyos ütést szenvedett el a fején, amely nem vezetett azonnali halálhoz, mivel a csont gyógyulási jeleket mutat. A kutatók szerint ez az ütés akár emberi erőszak eredménye is lehetett.
Mit mond a DNS?
A Maba 1 koponyából eddig nem sikerült DNS-t kinyerni, így genetikai elemzés nem történt. Ennek oka valószínűleg a lelet korai, 1958-as felfedezése és a fosszília rossz megtartottsága. A koponya töredékes állapotban került elő, és a felfedezés körülményei sem voltak ideálisak a genetikai anyag megőrzéséhez.
A DNS-vizsgálatokhoz szükséges ép genetikai anyag megőrzése különösen nehéz a meleg és nedves éghajlatú területeken, mint amilyen Dél-Kína is. Ilyen körülmények között a DNS gyorsan lebomlik, ami megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a későbbi genetikai elemzéseket.
Bár a Maba 1 koponyát morfológiai jellemzői alapján korábban a Homo heidelbergensis vagy archaikus Homo sapiens kategóriába sorolták, a genetikai adatok hiánya miatt ezek a besorolások nem megerősíthetők. A jövőbeni technológiai fejlődés és újabb leletek felfedezése esetén elképzelhető, hogy sikerül genetikai információt nyerni a Maba 1-hez hasonló fosszíliákból, ami segíthet pontosabban meghatározni helyüket az emberi evolúcióban.
Evolúciós zsákutca vagy szellemfaj?
Felmerül a kérdés, vajon a Maba 1 kis, elszigetelt populáció tagja volt, amely végül kihalt? Esetleg eddig ismeretlen emberfaj képviselője, amelyet még nem sikerült teljesen azonosítani? Elképzelhető, hogy „szellemfajról” van szó – olyan ősi embercsoportról, amely a modern ember előtti Kína erdeiben és barlangjaiban élt, és amely fontos hiányzó láncszem lehet az evolúciós történetünkben.
A Maba 1 felfedezése arra emlékeztet minket, hogy az emberi evolúció nem egyetlen, jól követhető útvonalat jelent. Sokféle emberi forma létezett, amelyek közül nem mindegyik volt sikeres. Voltak, akik eltűntek, és voltak, akik keveredve, alkalmazkodva végül a modern emberré váltak. A Maba 1 koponya egy hiányzó puzzle-darab, tanú, amely arra késztet minket, hogy újragondoljuk, hogyan fejlődtünk Ázsiában.
Ázsia – a denisovaiaktól a Homo floresiensisig – egyre inkább az emberi evolúció egyik legizgalmasabb helyszínévé válik. A Maba 1 nem csupán régi csont, hanem kulcs ahhoz, hogy megértsük, a történetünk sokkal összetettebb, mint ahogy a tankönyvek sugallják. És talán épp ez a legnagyobb tanulság, minden kihalt, eltűnt ősi embercsoport hozzájárult ahhoz, akik ma vagyunk – egy változatos, keveredő, alkalmazkodó faj.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
