Az Altamira festményei a paleolitikus művészet ikonikus példái. Új tanulmány szerint a híres ábrák és jelek korát pontosabban sikerült meghatározni. Az új kormeghatározás átírja a barlangművészet történetét, és kihívást jelent a lineáris stílusfejlődés eddigi elképzelésének.
Új korszak nyomai
Az 1879-es felfedezése óta az Altamira-barlang neve összeforrt az európai barlangművészettel. Most egy nemzetközi kutatócsoport új tanulmánya a Journal of Archaeological Science hasábjain még messzebbre vezeti vissza ezt az örökséget. A híres polikróm mennyezet festményeinek kora a legújabb U/Th mérések alapján 33 000 éves lehet.
Ez a felfedezés új megvilágításba helyezi a paleolitikus szimbolizmus fejlődését a kantabriai partvidéken, sőt egész Nyugat-Európában. A tanulmány rávilágít, hogy a komplex grafikai hagyományok, az absztrakt jelek és a naturalista ábrák sokkal régebb óta léteztek egymás mellett, mint eddig gondoltuk.
A kronológiai vita kezdetei
Amikor Marcelino Sanz de Sautuola és Juan Vilanova y Piera közzétették az Altamira-festmények felfedezését, a tudósok nem hittek nekik. Sokáig hamisítványnak tartották a képeket. A vita csak 1902-ben ért véget, amikor Émile Cartailhac, a festmények egyik kritikus bírálója, nyilvánosan visszavonta korábbi kételyeit. Ekkor kezdődhetett meg a paleolitikus művészet elfogadása.
A korai kormeghatározások csontok és faszénmaradványok vizsgálatán alapultak. Az 1990-es években a radiokarbonos mérések a legtöbb festményt a magdaléniai korba, körülbelül 14 000-13 000 évvel ezelőttre datálták. Ez azonban csak előzetes, bizonytalan képet adott, hiszen a festmények pontos kora továbbra is kérdéses maradt.
A 2012-es áttörés és az új módszerek
2012-ben új módszert vezettek be: az U-sorozatos kormeghatározást. A kutatók a festmények fölött kialakult mészkőkéregre koncentráltak. Az első eredmények meglepőek voltak: több mint 35 000 éves minimum korokat mutattak, ami az aurignaci korszak művészi tevékenységére utalt.
A módszert azonban sokan vitatták. Egyes kutatók, például Jean Clottes és Anne Pons-Branchu, felhívták a figyelmet: a kalcit lerakódások „nyitott rendszerként” viselkedhetnek, azaz az urán és a tórium későbbi mozgása hamis korokat eredményezhet. Más kritikák az absztrakt motívumokra vonatkozó kormeghatározások neandervölgyi eredetének extrapolálására hívták fel a figyelmet. Független ellenőrzéseket, pontosabb detritális tórium korrekciót és átláthatóbb méréseket követeltek.
Az új tanulmány szerint 33 000 évesek a jelek
A Qingfeng Shao vezette csapat a FIRST ART projekt keretében válaszolt ezekre a kihívásokra. Az új mérések során az Altamira polikróm mennyezetéről és középső folyosójáról vettek karbonátmintákat. Lézerablációval és tömegspektrometriával elemezték a rétegeket, figyelembe véve a helyi üledékekből származó (²³⁰Th/²³²Th) arányokat, hogy pontosabb eredményt kapjanak.
Az ALT22-SP1B minta minimális kora 32 790 ± 4830 év, míg az ALT20-SP03 és SP04 minták 22 600 ± 70 és 32 020 ± 170 évesek. Ez megerősíti, hogy a barlang művészeti hagyománya több tízezer éves múltra tekint vissza. Az absztrakt jelek és a naturalista állatábrázolások már a legkorábbi graveti fázisoktól jelen voltak, a barlangban több mint tízezer éven át fennmaradó vizuális párbeszéd részeként.
Történelmi és művészeti következmények
Az új adatok megkérdőjelezik a korábbi, lineáris fejlődésre épülő elméleteket. A paleolitikus művészet nem egyenes vonalú fejlődési sor, ahol az absztrakt ábrák után jöttek a naturalista formák, majd a narratív jelenetek. Ehelyett a különféle stílusok párhuzamosan léteztek, és egymásra hatottak.
Az Altamira új eredményei összekapcsolják a lelőhelyet más, hasonló korú helyszínekkel, mint Chauvet vagy El Castillo. Ezeken a helyeken is együtt jelennek meg a pontok, kezek, absztrakt motívumok és naturalista állat ábrázolások. Ez a sokszínűség arra utal, hogy a paleolitikus közösségek képesek voltak különböző vizuális kódokat használni, aszerint, hogy milyen rituális, társadalmi vagy funkcionális célt szolgáltak.
Új nézőpont az ibériai paleolitikumról
Az Altamira új datálása átírja az Ibériai-félsziget művészeti szerepét is. Az aurignaci és graveti korszak határán fekvő barlang nem csupán a késői befogadója volt a művészeti újításoknak – hanem azok korai forrása is. Az Altamira így a grafikai kísérletezés egyik legfontosabb helyszínévé válik, amelyhez hasonlóan fontos figyelmet kell szentelni más barlangok festékeinek és pigmentjeinek (például hematit és mangán) elemzésére is.
Az új kormeghatározás alátámasztja az Altamira védelmének fontosságát. A 2002 óta érvényben lévő látogatói korlátozások és a szigorú környezetvédelmi szabályok elengedhetetlenek ahhoz, hogy ezt a páratlan örökséget a jövő generációi számára megőrizzük.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
