Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét május 25-én, húsvét 6. vasárnapján a pestszentlőrinc-szemeretelepi Szent István király-templomban. A szertartáson tizenegy fiatalnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. Homíliájában kiemelte: a Szentlélek ajándékait kapják a bérmálkozók: a bölcsesség, az értelem, a tanács, a tudomány, a jámborság, az erősség és az istenfélelem ajándékát.
Erdő Péter bíboros, prímás homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
Kedves Bérmálkozók!
Krisztusban Kedves Testvéreim!
A mai evangéliumi szakasz Jézus búcsúbeszédének egy részlete. Szenvedése és kereszthalála előtt búcsúzik Jézus a tanítványaitól. Ennek keretében adja nekik a békét.
Jézus kortársai békével köszöntek, és békével búcsúztak egymástól. „Shalom”-ot mondtak ha találkoztak, és ha elváltak. De ez a béke, amit itt Jézus hagy hátra, nem egyszerű elköszönés csupán. Arról beszél, hogy szeretetkapcsolat alakult ki közöttük. Azokkal, akik szeretik őt, akik megtartják tanítását. Azt ígéri, hogy lakást vesz náluk, és az Atya is hozzájuk költözik. Többes számban beszél. Sőt megígéri nekik a Szentlelket is. A mai evangélium a Szentháromság hitének egyik legszebb tanúbizonysága.
Tudjuk, hogy a Szentháromság hitigazságát az Egyház évszázadok alatt fogalmazta meg teljes világossággal. De az Újszövetség lapjain már több helyen is ott van – így a mai evangéliumban is – Jézusnak a Szentháromságról szóló kinyilatkoztató tanítása.
Bérmálási szentmisére gyűltünk ma egybe. Bérmáláskor a Szentlélek ajándékait kapják a bérmálkozók. Meg is említjük majd a szertartás magyarázó részében a bölcsesség, az értelem, a tanács, a tudomány, a jámborság, az erősség és az istenfélelem ajándékát. Úgy, ahogyan azt az Ószövetségbe visszanyúló keresztény hagyomány feltárja előttünk.
Egyetlen ajándékról szeretnék most szólni, amiről keveset szoktunk beszélni, mert a magyar fordítása kicsit furcsán hangzik, ez pedig a „jámborság” ajándéka. A farizeusok, annak idején, éppenséggel nagyon jámbor, nagyon vallásos embernek tartották magukat. Mégsem fogadták el, amikor az Isten tényleg szólt hozzájuk.
Miféle jámborság az, amit a Szentlélek ajándékoz nekünk? Manapság – ha szabad ezt a szót használni – ebben a posztmodern korban, hajlamosak vagyunk arra, hogy vallásosak legyünk, de hívők ne. Hajlamosak vagyunk arra, hogy keressük a vallásos élményeket, a vallásos érzelmeket bárhol. Bármilyen felekezetnek, bármilyen közösségnek a művészetében, a zenéjében, a közösségi hangulatában, és jól érezzük magunkat. Jól érezzük magunkat akár a katolikus Egyház szertartásán is, de aztán elfelejtjük, mintha életünk számára semmit se jelentene. Tehát az érzelmi és szubjektív jellegű vallásosság nem a helyes jámborság, nem az, amire a Szentlélek tanít.
Olvasva a Szentírást, ráemlékezve Jézus szavaira, személyes szóval imádkozva hozzá. Megkérdezve tőle reggel, hogy mi lesz ma az a helyzet az életemben, ahol az Ő akaratával szembesülök, ahol veszélybe kerülök, hogy bűnt követhetek el, vagy lehetőségem van rá, hogy valami különlegesen jót tegyek. És aztán esténként bizony – lelkiismeret-vizsgálatnak mondjuk ezt – megkérdezhetjük magunktól: hogy sikerült ez a nap? Tényleg hallgattam arra, amit Isten üzent nekem? Tényleg meg tudtam tenni azokat a lépéseket, amelyek talán nehezek voltak? Vagy bocsánatot kell kérnem a mai napért?
Ezt a fajta igazi vallásosságot ajándékozza mindannyiunknak a Szentlélek Úristen, mégpedig érzelmekkel és szeretettel, kedvvel és erővel, de mindig ennek az objektív igazságnak, Isten akarata fáradhatatlan keresésének a következetességével. Ámen.
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Daubner Tibor/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Videó: Kardinális YouTube-csatorna
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
