Csallóközi Csipkerózsika Károly Beáta2025. 05. 22., cs – 10:57
Hiszek az őrangyalokban. Tizenhárom éves lehettem, az 1970-es éveket írtuk, amikor Wartburgunk lerobbant Mosonmagyaróváron, a főúton. Ki kellett szállnunk, és betolni az autót. Édesapám vezetett, balra fordult nagy ívben egy mellékutcára, hogy ne tartsa fel a forgalmat, én meg szaladtam utána, át a főúton, anélkül, hogy körbenéztem volna. Csak annyit éreztem, mintha valaki erőteljesen meglökött volna hátulról. Így sikerült centiméterekkel elkerülnöm a kamiont, ami előtt átrohantam. Máig érzem az óriási jármű menetszelét, ami megcsapott, és most is megremegtet félelmetes, mély hangja, ahogy eldübörgött mögöttem.
Többször kerültem hasonló helyzetbe az életben, és szentül meg vagyok győződve arról, hogy ilyenkor mindig egy őrangyal vigyáz rám. Hálás vagyok érte, hogy a helyén van, amikor kell, nem néz félre, nem vonja el semmi a figyelmét. Nem tudom, hogy megköszönhetem-e valaha mindezt majd valamelyik dimenzióban.
Kezemben tartom Lelkes Anna könyvét: Visszaút a kómából. Ő negyedszázaddal ezelőtt, tizenhárom évesen nem volt ilyen szerencsés. Az édesanya által vezetett autójuk valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt a vasúti átjáróban ragadt. Az őrangyala talán egy pillanatra félrenézett, vagy nem volt a helyén. Ketten ültek a kocsiban, a mozdony Anna oldalán találta telibe a kis Toyotát. A lány kómába esett, Csipkerózsika álmát aludta hosszú időn át.
„El sem tudom képzelni, milyen emberfeletti erő kellett ahhoz, hogy anyu és apu erősek legyenek és kitartsanak. Amíg én a semmi közepén lebegtem, ők küzdöttek a valósággal, a reménnyel és a tehetetlenséggel. Próbáltak erősek maradni mindannyiunkért. Ebben a titokzatos zónában, a valóság és a semmi közötti üres térben vártam, hogy a lámpa újra zöldre váltson, és ők voltak az én horgonyaim, akik megakadályozták, hogy teljesen eltűnjek”
– írja könyvében.
Ha Anna mellett nem is volt ott a tragikus pillanatban az őrangyala, ezt követően sok-sok földi angyal vette körül, és vigyázott rá. A tűzoltók és a mentők, akik először ellátták. Az orvosok, akik visszahozták az életbe. Szülei és nagyszülei, akik elárasztották szeretetükkel. A tanárok, az osztálytársak, a barátok. Édesapja munkahelye, ahol „megértették a helyzet súlyosságát”, és mentesítették őt a munka alól, hogy a kis Csipkerózsikájával lehessen, naponta felolvashasson neki kedves könyvéből, és visszaédesgesse az életbe az anyukájával együtt.
Megható történet. Vrabec Mária beszélgetett Annával és az édesanyjával mindarról, amit közösen átéltek. Az élet, az emberi lélek határtalan erejének himnusza a Vasárnapban.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
