„Rákosi Mátyás, a magyar nép bölcs vezetője az egész ország jólétén dolgozik. […] Új életet épít hazánkban, boldog jövőt gyermekeink számára. […] Népi demokráciánk az ő kezdeményezésére teszi lehetővé a gyermekek számára a ragyogó jövő alapját. […] Gerő Ernő, Rákosi Mátyás munkatársa, 1948-ban, közlekedési minisztersége alatt elkezdte Magyarországon is a Szovjetunió mintájára gyermekvasút építését a pajtások számára” – adta hírül első oldalán a „Büszkeségünk az úttörővasút” címmel kiadott brosúra, amely az úttörővasutat és közvetve a szocializmus építését népszerűsítette.
Völgyesi Zoltán: „A népi demokrácia legszebb ajándéka az úttörővasút” ‒ A gyermekvasút építése és a propaganda című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 21. évfolyamának 4-5. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Az úttörővasút és gyermekvasút néven is emlegetett kisvasutat szovjet mintára kezdték el építeni 1948 áprilisában a budai Széchenyi-hegyen. A budapesti hegyi kisvasút terve akkor már több évtizedes előzményekkel rendelkezett, a korábbi elképzelések azonban nem jutottak el a megvalósulásig.
A fogaskerekű ugyan már a 19. század végére megépült (első szakasza 1874-ben készült el a Városmajortól a Sváb-hegyig, majd a második 1890-ben a Széchenyi-hegyig), de hossza még így sem érte el a négy kilométert. A budai hegyvidék jó levegője és szép kilátása vonzotta a pihenni, túrázni, a zsúfolt nagyvárosból kimozdulni vágyókat.
A kirándulóhelyek jobb megközelíthetősége érdekében 1917-ben a Budapesti Városi Villamosvasúti Rt. kapott engedélyt egy hosszabb vonal megépítésére, amely a Hegyalja úttól a Csörsz utcán, a Böszörményi úton, a Svábhegyen keresztül, a fogaskerekű bekapcsolásával, a Normafa platóján át a János-hegyi menedékház és az Erzsébet szanatórium (a későbbi Korányi tüdőkórház) érintésével Budakesziig vezetett volna.
A vállalat azonban nemsokára visszalépett, ami nem meglepő a háború végére és az azt követő évekre jellemző gazdasági nehézségek miatt. 1921-ben Széchenyi vasút néven született elképzelés egy másik vonalra, ami részben már villamos üzemmel épült volna ki a Szabadság-hídtól a Gellért-hegy és a Sas-hegy déli lejtőinek megkerülésével, a Farkasvölgyön át a Sváb-hegy és a János-hegy érintésével a Szépjuhászné-nyergen és a budakeszi erdőn, majd Máriaremetén és Solymáron át Üröm állomásig.
Mire hozzáfogtak volna a megvalósításhoz, jött a gazdasági világválság, majd a második világháború, így az egészből nem lett semmi, miközben a budai hegyek fellendülő turizmusa és vendégforgalma indokolta volna a fejlesztést.
1945 után új tervek születtek a hegyi kisvasútra, amit már a szovjet úttörővasút példája ihletett. A szovjet történetírás szerint az első úttörővasutat 1935. június 24-én helyezték üzembe Tbilisziben. A vasutat felnőtt felügyelet mellett 10‒14 éves gyerekek működtették.
Később, még 1945 előtt számos gyermekvasutat terveztek a Szovjetunióban. Ezek közül a legimpozánsabb a moszkvai lett volna az Izmajlovszkij parkban, csakhogy az 1941. június 20-án elfogadott tervek végül a fiókban maradtak a második világháború miatt.
1945 után szovjet mintára elsőként Jugoszláviában épült gyermekvasút, majd 1947-ben a magyar kormány is hasonló kisvasút megépítése mellett döntött a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére. Akkor még gyermekvasútnak nevezték, mivel a cél egy olyan vasút létesítése volt, amelyen a szolgálatot iskolás gyermekek látják el. Mivel az úttörőmozgalom ekkor még nem került hegemón helyzetbe az ifjúsági szervezetek között, úttörővasútra csak később, 1948 tavaszán, az építkezések megindulásakor keresztelték át.
Egyesek kételkedtek abban, hogy iskolások képesek lennének felelősségteljesen ellátni a szolgálatot, ám velük szemben érvként azt hozták fel, hogy a Szovjetunióban és Jugoszláviában már sikeresen működik gyermekvasút (az utóbbit a helyszínen is tanulmányozta a magyar kommunista küldöttség).
Először csak pár kilométeres parki vasút szerepelt az elképzelésekben, helyszínként pedig felmerült a Margit-sziget (amit a terület szűk, behatárolt volta miatt hamar el is vetettek), majd a Népliget és a gödöllői kastély parkja is ‒ az utóbbi részben korábbi történelmi vonatkozásai és a sikeres cserkész világtalálkozó emléke miatt került le a napirendről. Végül – a nehéz terepviszonyok ellenére – a látványosabb budai hegyek mellett döntöttek.
Ebben szerepet játszott a csillebérci úttörőváros terve is, mivel Csillebérc akkor más tömegközlekedési eszközzel nem volt elérhető. 1948 februárjában hozott határozatot a kommunista párt a csillebérci „úttörő köztársaság” megépítéséról.
Völgyesi Zoltán: „A népi demokrácia legszebb ajándéka az úttörővasút” ‒ A gyermekvasút építése és a propaganda című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 21. évfolyamának 4-5. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
