XIV. Leó pápa, azzal viccelődött a napokban, hogy a londoni teniszversenyen ő is indulhatna, legalábbis az öltözékén nem múlna, hiszen a játékosoknak fehér ruhát kell viselniük. Miért ez a szabály?
Jannik Sinner olasz teniszező – aki tavaly világelső volt a férfiak ranglistáján – és a teniszrajongó XIV. Leó pápa találkozója során utóbbi azt mondta, hogy az ő reverendájában valószínűleg engednék játszani a rangos wimbledoni tornán. Nos, ez kétségtelen, merthogy a többi versennyel ellentétben a rangos eseményen a fehéren kívül más szín nem megengedett a sportolók ruházatánál – maximum az alsónemű tekintetében.
A wimbledoni dress code tulajdonképpen a torna egyik megkülönböztető eleme. Az utóbbi években sem engedtek ebből, sőt! Pedig a sportruházat színeinek robbanásszerű terjedésével be-bepróbálkoznak a sportolók, hol egy kivillanó melltartópánttal, hol egy alsóneművel. Ám a bírók szigorúan visszaküldik őket az öltözőbe, cserére, ha úgy ítélik meg, hogy a viselet némi színt tartalmaz.
Az egyik ok, amiért Wimbledon ragaszkodik a fehérhez, a hagyomány. A füves teniszt az 1800-as évek végi kezdetektől fogva főleg fehérben játszották. A férfiak flanelnadrágot, a nők pedig hosszú zoknit viseltek a szoknyájuk alatt, de mindig szigorúan fehéret. Vagy majdnem. Ugyanis a flanel gyakran krémszínű volt, mi több, egyes teniszezők rögbi-stílusú csíkos inget vettek föl.
A fehér szín azonban hamarosan mindkét nemnél a normává vált, amolyan kimondatlan szabályként – kevés és nem feltűnő kivételtől eltekintve. Így ment ez egészen 1962-ig, amikor is Maria Bueno, az elegáns brazil bajnoknő egy színes darabban jelent meg. A következő évben Wimbledon hivatalos szabályt adott ki, amely előírta, hogy a játékosoknak „túlnyomórészt fehéret” kell viselniük.
Az 1960-as évek társadalmi változásaival azonban a színek egyre inkább elterjedtek a teniszben is. 1972-től a US Openen engedélyezték viselésüket, de London makacsul ellenállt. Igaz, a „túlnyomórészt fehér” szabály hagyott némi mozgásteret, amit a nők ki is használtak, és olyan bajnokok, mint Martina Navratilova és Chris Evert megengedtek maguknak némi élénk tónust.
Idővel viszont megint szigorítottak, és ma már mind a ruházatnak, mind a cipőnek teljesen fehérnek kell lennie – még a krémszín és az elefántcsont árnyalat is tiltott. De állítólag ez korántsem a bigott tradíciók miatt van.
A tornát szervező All England Lawn Tennis Club illetékesei így nyilatkoztak erről: „Számunkra a teljesen fehér szabály nem divat kérdése, hanem azért fontos, hogy a játékosok és maga a meccs kiemelkedjenek a tömegből. Mindenki – a címvédőtől a selejtezősökig – , aki belép a wimbledoni pályára, fehérben teszi ezt. Ilyen módon egyenlővé lesznek, vagyis, ha egy versenyző ki akar tűnni, akkor azt a játékával kell megtennie. Ez egy olyan hagyomány, amelyre büszkék vagyunk.”
Nos, a fentiek alapján valóban indulhatna Leó pápa is. Hogy aztán kiemelkedne-e a játékosok közül, az már egy másik történet.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
