1891. május 11-én a későbbi II. Miklós cár, Nyikolaj Romanov alig kerülte el a halált egy japán kisváros szűk utcáin. Egy hajszálon múlt a háború, amikor a rendőr kardja villant. Az Otsu-incidens nemcsak a cárevics életét fenyegette, hanem a modernizálódó Japán és Oroszország kapcsolatát is megrázta – örök nyomot hagyva a történelemben.
1891 tavaszán a 22 éves Nyikolaj Alekszandrovics Romanov, az orosz trón örököse, világ körüli útra indult, hogy diplomáciai kapcsolatokat építsen és megismerjen távoli kultúrákat. A cárevics, Srí Lanka, Szingapúr és Kína után érkezett Japánba, a Meidzsi-reformok által átalakuló szigetországba. A modernizáció ellenére a szamuráj hagyományok és az ultranacionalista érzelmek még erősen éltek, különösen a külföldiekkel szembeni bizalmatlanság formájában.
Nyikolaj, unokatestvérével, György görög herceggel és kíséretével, május elején lépett japán földre, ahol kezdetben lelkes fogadtatás várta. Útja egyszerre szolgált diplomáciai és kulturális célokat: a fiatal trónörökös számára ez volt az első találkozás a Távol-Kelet egzotikus világával. Ám a festői Otsu városában egy váratlan esemény örökre megváltoztatta az utazás emlékét.
György herceg
Május 11-én Nyikolaj és társasága a tóparti Otsu városából tartott vissza Kiotóba egy kirándulás után. A 50 fős menetben a cárevics az élen haladt, a keskeny, zsúfolt utcákat pedig rendőrök vigyázták a biztonságukat. Senki sem sejtette, hogy a veszély éppen a rendfenntartók sorából érkezik. Sanzo Tsuda, egy 31 éves rendőr és a Szacuma-lázadás kitüntetett veteránja, hirtelen előrelépett, és kivont kardjával mélyen Nyikolaj homlokába vágott.
A cárevicset valószínűleg keménykalapja – amely a kor divatja szerint vastag és merev volt –, megmentette meg. Nyikolaj kiugrott a riksából, Tsuda pedig üldözőbe vette. Ekkor lépett közbe György herceg, aki egy aznap reggel vásárolt bambuszostorral rontott a merénylőre, míg két riksa-húzó férfi a földre teperte Tsudát, aki elejtette kardját. A cárevics két mély sebet kapott – egy kilenc- és egy hétcentis vágást. „A gyógyulás lehetetlen” – szólt egy korai jelentés, amelyet később cáfoltak, hiszen a koponya, csodával határos módon, sértetlen maradt.
A két riksás, akik részt vettek a cárevics megmentésében
Sanzo Tsuda indítékai máig vitatottak. Állítólag családjában előfordultak mentális betegségek, és Tsuda az incidens előtti napokban zavartan viselkedett, beszédei összefüggéstelenek voltak. Ugyanakkor ultranacionalista nézetei sem hagyhatók figyelmen kívül. Sokan „őrült lojalitásként” jellemezték tettét, amely a külföldiek, különösen a nyugati hatalmak iránti ellenszenvből fakadhatott.
Tsuda a Szacuma-lázadás veteránjaként a régi Japán értékeit képviselte, és a modernizációval járó változásokat sok társához hasonlóan nehezen fogadta el. A rendőr nem érte meg a per végét: 1891 szeptemberében börtönben halt meg, hivatalosan tüdőgyulladásban, de sokan öngyilkosságot sejtettek a háttérben.
Az eset sokkolta az országot, amely éppen a modernizáció útján igyekezett jó benyomást kelteni a világban. A színházak bezártak, az üzletek és piacok kiürültek, a japán társadalomban szégyenkezve próbálta feldolgozni az eseményeket. Egy brit diplomata felesége így emlékezett: „Az emberek hangja mélységes szomorúságot tükrözött, ahogyan a történtekről suttogtak.” Diplomáciai szempontból az incidens válságot robbantott ki. Az orosz cár azonnal hazarendelte fiát, a japán kormány pedig minden eszközzel próbálta enyhíteni a feszültséget, attól tartva, hogy az eset hosszú távon rontja az orosz-japán kapcsolatokat.
Nyikolaj a támadás után élete végéig tartó fejfájásokkal küzdött, de a merénylet évfordulóján imáiban hálát adott György hercegnek és a két riksásnak, hogy megmentették az életét. A History Today szerint az Otsu-incidens nemcsak egy merénylet története, hanem egy korszak lenyomata, amelyben a modernizáció és a hagyományok ütközése drámai módon mutatkozott meg.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
