Még a 20. század elején is óriási jelentőségük volt a harci lovaknak, de csak óriási erőfeszítések árán tudták őket etetni, gyógyítani, így a gépek megjelenésével gyorsan váltak nélkülözhetetlenből feláldozhatóvá.
Marcus Aurelius császártól Nagy Sándorig, Olivares grófján és Napóleonon át, fontos politikai és katonai személyiségeket ábrázoltak lóháton. Évszázadokon át ez a nemes négylábú állat volt a harcosok, vagy azok elválaszthatatlan társa, akik ilyennek akarták magukat feltüntetni. A lovak eposzokban, történelmi vásznakon és szobrokban láthatók, seregek és egész nemzetek hatalmát testesítve meg. A modernitás megjelenése azonban paradoxont hozott magával: minél jobban fejlődött a haditechnika, annál feleslegesebbé – és sebezhetőbbé – vált ez a nemes állat. A harci ló a dicsőség szimbólumából a korabeli konfliktusok egyik fő áldozatává vált, különösen az első világháború után.
Az ókori harci szekerektől a középkori lovasrohamig a ló döntő szerepet játszott a csatatéren. Athén, Róma, a mongol birodalom és Napóleon mind a hadjárataikat mozgató lovaknak köszönhették katonai erejük nagy részét. Sok kultúrában a lótartás a gazdagság, a presztízs és a támadó képesség szimbóluma volt. Kiképzésük, tenyésztésük bonyolult és költséges logisztikát igényelt, ami tovább növelte értéküket.
A tizenkilencedik századi romantika, amelyet irodalmi és képi alkotások tápláltak, idealizálta a lovas és a ló közötti kapcsolatot. Ezekben a művészi kifejezésekben a lovat hűséges bajtársnak ábrázolták, aki szinte egyenrangú a lovassal, és osztozik a harc kockázataiban és dicsőségében.
Az első világháború (1914-1918) fordulópontot jelentett a ló fegyveres konfliktusokban betöltött szerepe szempontjából. Az ellenségeskedések kitörésekor a nagyhatalmak több mint hatmillió lovat, öszvért és szamarat mozgósítottak. Franciaország egymillió, Németország 715 000, az Osztrák-Magyar Monarchia 600 000, Oroszország 425 000, Nagy-Britannia pedig 165 000 lóval rendelkezett. Az Egyesült Államok, bár nem vett részt a harcokban, 1914 és 1918 között több mint egymillió lovat exportált az Egyesült Királyságba.
Az új háborús technológiák, mint a géppuska, a szögesdrót, a mérges gáz és mindenekelőtt a tankok kifejlesztése azonban egyre sebezhetőbbé tette a lovakat. A lövészárok-háború a csatateret sáros, kopár, mechanikus pokollá változtatta, ahol a lovasroham öngyilkosságnak számított. A hatalmas szenvedések ellenére a lovak sokáig a háború láthatatlan áldozatai voltak. Becslések szerint több mint nyolcmillió ló, öszvér és szamár pusztult el az első világháború alatt. Ennek a rendkívül magas halálozási aránynak az okai közé tartoztak a harci sebek, a betegségek, az éhezés és a rendkívüli kimerültség. Legtöbbjük temetés vagy tiszteletadás nélkül pusztult el.
Ennyi állat mozgósítása óriási logisztikai terhet jelentett. A csapatoknak állatorvosokra, kovácsokra, takarmányra és szekerekre is szükségük volt. Csak a nyugati fronton naponta több mint ezer tonna széna és zab fogyott. Ez a kihívás elkerülhetetlen átalakulást eredményezett: jöttek a gépek. A lovakat teherautók, tankok és traktorok váltották fel, amelyek hatékonyabbak és kevésbé sebezhetőek voltak a harcban. Bár néhány hadsereg – például a szovjet –, a második világháború alatt is fenntartott lovasegységeket, szerepük egyre inkább háttérbe szorult.
A mechanikai hatékonyság és a motorok sebessége a lovat másodlagos vagy szertartásos szerepre szorította vissza. Azokat az állatokat, amelyek megmaradtak, sok esetben otthagyták azokban az országokban, ahol szolgáltak: eladták vagy beolvasztották őket az elszegényedett gazdaságokba. A konfliktus vége tehát nem békét hozott a lovak számára, hanem a kizsákmányolás új formáját.
Akadémiai szinten egyre nagyobb érdeklődés övezi az állatoknak a háború történetében játszott szerepének tanulmányozását. Az új historiográfiai áramlatok a „nem emberi szereplőket” is bevonták az elemzés tárgyai közé, ami lehetővé teszi a hagyományos hősi narratíva kritikai felülvizsgálatát, és láthatóvá teszi az állati szenvedést is.
Csak az idő múlásával alakult ki világosabb tudatosság a háborúk során történtekről. Néhány országban emlékműveket állítottak a harcban elpusztult lovak tiszteletére – írta meg a Muy Interesante.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
