A világháborúk idején a hátország szerepéről, áldozatairól kevés szó esik. Voltak olyan hölgyek, akik vállalkoztak a harcra, és voltak olyanok, akik helytálltak otthon a harcoló férfiak helyett. Azonban szerepük sokszor rejtve maradt, és a feledés homályába merült.
A hátország ellátása
A II. világháború évei alatt a nőknek olyan feladatokat kellett átvállalniuk, amelyek hagyományosan a férfiaknak voltak fenntartva. Az ország termelése nem állhatott le. Bár hadi helyzet esetén az elsődleges szempont a katonák ellátása, a hátországot sem lehetett éhezni hagyni: sok nő a közigazgatásban vagy a mezőgazdaságban töltött be pozíciókat.
Ezek közül kiemelkedett a fegyveriparban végzett munka, az Egyesült Királyságban több mint egymillió nő készített bombákat, lőszert, repülőgépeket és tankokat. A feladat elvégzése nem volt kockázat nélküli, gyakran mérgező anyagokkal voltak körülvéve, balesetek és robbanások is előfordultak.
Nők a frontvonalon
Az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság jelentősen támogatta a nők hadviselését is. A női militarizáció egyik leglátványosabb formája a női alakulatok létrehozása volt, ahová fiatal nőket soroztak be, főként logisztikai, adminisztratív és védelmi feladatokra. Bár közvetlen harcban viszonylag kevesen vettek részt, munkájuk jelentősen hozzájárul a fegyveres erők működésének biztosításához. Egyesek radarokat üzemeltettek, mások a légvédelmi tüzérséget irányították, vagy éppen kódolási feladatokat láttak el.
A későbbi II. Erzsébet, annak ellenére, hogy ő volt az Egyesült Királyság trónörököse, kivette részét a háborúból. A hercegnőt gépjárművek szerelésére, illetve mentőautó-vezetőnek képezték ki. A nemzeti egység jelképévé vált ezzel, és a nők háborúban való részvételét is népszerűsítette.
A nőknek fontos szerepük volt továbbá az egészségügyben is, sürgősségi szolgálatokban. Olykor a frontvonaltól nem is olyan messze ápolták és gyógyították a katonákat.
A németek lehallgatása
A kémkedés egy másik olyan terület volt, ahol a nőkre különösen szűkség volt. A Bletchley Parkban, a brit hírszerzés központjában közel 8000 nőt alkalmaztak, ami a személyzet 75%-át jelentette. Őket az ellenséges kódolt üzenetek lehallgatására, dekódolására és elemzésére képezték ki.
Joan Clarke matematikus és kódszakértő volt a II. világháború idején. Az angol hölgy feladatai közé tartozott a kulcsfontosságú kódok feltörése, közreműködésével sikerült az Enigma dekódolása is. Ez lehetővé tette a németek mozgásának előrejelzését a fronton. Stratégiai jelentőségük ellenére munkájuk az általuk aláírt titoktartási eskü miatt évtizedekig titokban maradt. Sokan a nyilvánosság elismerése nélkül haltak meg.
A brit kémnők
A brit nyilvántartások szerint a Különleges Műveletek Parancsnoksága 75 nőt alkalmazott kémként, akik Európa szerte szolgáltak. Úgy tartották, hogy a nők kevésbé keltenek gyanút, ami miatt kilétük tovább titokban marad.
A britek több alkalommal olyan nőket küldtek a náci megszállás alá tartozó területekre, akik egykoron onnan emigráltak. Így könnyen betudtak illeszkedni, valamint a helyismeret és a személyes kapcsolati háló is elengedhetetlen volt a feladat teljesítéséhez.
Civil nők a propagandában
A II. világháború idején számtalan olyan plakát jelent meg az utcákon, amelyek a női szerepvállalást ösztönözték. Ez a nemzeti egységet, az összefogást is népszerűsíteni kívánta.
Európa szerte a nőket az erő és az önfeláldozás szimbólumaként ábrázolták. Bár olykor „riogató” plakátokat is kihelyeztek, a haza védelmére buzdítva. Mindenesetre, a bátor anyák, akik férjeiket, illetve gyermekeiket várták vissza, hazafias jelképekké váltak.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
