VIII. Eduárd brit király alig egy évnyi uralkodás után a szerelem kedvéért mondott le a trónról. A botrány a monarchia válságába torkollott, Eduárdot száműzetésbe kényszerítették, ahol élete végéig kívülállóként élte mindennapjait.
A született lázadó
Eduárd Albert Keresztély György András Pál Dávid 1894. június 23-án született Londonban, a White Lodge királyi rezidencián. Apja, York hercege – a későbbi V. György király –, anyja Viktória Mária tecki hercegnő volt. Dédanyja maga Viktória királynő.
1910-ben, tizenhatodik születésnapján, apja walesi herceggé avatta. Bár természetes bájával és független szellemével sokakat elbűvölt, intellektuális képességei korlátozottak voltak.
Fiatal korában Dávidot, a későbbi VIII. Eduárdot, haditengerészeti pályára szánták. 1907-ben beiratkozott az Osborne Királyi Haditengerészeti Főiskolára, majd tanulmányait folytatta a Dartmouth-i Királyi Haditengerészeti Akadémián. Bár elvégezte az alapvető képzést, gyenge tanulmányi eredményei – különösen a matematikai és természettudományos tárgyakban – hamar nyilvánvalóvá tették, hogy nem alkalmas a katonai életre.
Nem fejezte be a teljes kiképzést, és a család döntése alapján más irányba terelték: a haditengerészet helyett a polgári oktatás és a királyi kötelességek világára készítették fel. Így még az érettségi megszerzése előtt kikerült a haditengerészeti szolgálatból, hogy később a trón várományosaként más jellegű feladatokra koncentráljon.
Dávid, a későbbi VIII. Eduárd nem a szokványos módon nyert felvételt az Oxfordi Egyetemre. 1912-ben került az oxfordi Magdalen College-ba, de nem teljes értékű hallgatóként, hanem speciális státuszban, az úgynevezett „special student” (különleges hallgató) programban tanult. Ez a program nem követelte meg a hagyományos érettségi vizsgát (A-szint vagy annak megfelelőjét), és nem is kötelezte a hallgatókat a diploma megszerzésére.
Az ilyen hallgatók inkább egyfajta „társadalmi” vagy „formális” tanulmányokat folytattak (történelem, politika, latin nyelv, francia nyelv), de nem szereztek tudományos fokozatot. Dávid sosem teljesítette a szigorú egyetemi követelményeket, és nyolc félév után végleg elhagyta Oxfordot anélkül, hogy diplomát szerzett volna. Kortársai társalgását felületesnek és ártalmatlannak minősítették.
Eduárd nehézségei apjával
György király hűvös, távolságtartó volt minden gyermekével, de Dáviddal különösen rossz volt a kapcsolata. A fiú szentimentális viselkedése, nőügyei és könnyelműsége bosszantotta apját és később a miniszterelnököt, Stanley Baldwint is.
Dávid viszonyt kezdett Freda Dudley Warddal, egy liberális parlamenti képviselő feleségével. Egy 1920. április 28-i levelében így írt: „Minden nap egyre inkább úgy érzem, hogy fel akarom hagyni ezt a munkát, és ki akarok szállni belőle. (…) Ez már nem a királyok és hercegek ideje, a monarchiák elavultak.” Bár szerette a királyi kiváltságokat, a kötelezettségeket tehernek érezte.
A testvérek útkeresése
Dávid a partikat és a könnyed életet választotta, maga mellé húzva félénk, dadogó öccsét, Alberttet (Bertie-t) is. Bertie szintén szerelmi afférba keveredett, de végül apja kérésére lemondott a férjezett ausztrál nővel való kapcsolatáról, cserébe a York hercege címet kapta. Dávid aezzel szemben nem engedett, és ellenszegült apja akaratának, kitartva az érzelmei mellett.
Freda Dudley Warddal több mint egy évtizeden át tartott a viszonya. 1923 áprilisában, amikor Albert már feleségül vette Elizabeth Bowest, V. György ezt írta fiának: „Mindig is nagyon értelmes voltál (…), ellentétben szeretett Dávidoddal.”
A Fort Belvedere és a sorsfordító találkozás
1930-ban V. György a windsori Fort Belvedere-t adományozta legidősebb fiának, egy elzárt birtokot, ahol a szigorú udvari szabályok nem érvényesültek. A Fort Belvedere hamar a barátok és szeretők találkozóhelyévé vált.
1933 decemberében Dávid itt ismerkedett meg Wallis Simpsonnal, akit egyik szeretője, Lady Furness mutatott be neki. 1934-re Dávid szakított Fredával, és Wallisszal kezdett találkozgatni. Ebben az évben töltötte be a 40. életévét, nőtlenül, apja legnagyobb elkeseredésére.
VIII. Eduárd trónra lép
V. György 1936. január 20-án meghalt. Másnap Dávid VIII. Eduárd néven Nagy-Britannia, Írország, a Brit Domíniumok királya és India császára lett.
Amikor a frissen trónra lépett VIII. Eduárd király, a Szent Jakab-palota egyik ablakából figyelte a saját trónralépését kihirdető ceremóniát, újabb protokollsértést követett el. A brit monarchiában az új uralkodó jellemzően nem jelent meg nyilvánosan az eseményen. A ceremónia lényege, hogy a trónörökös haladéktalanul, ünnepélyes és intézményes formában lépjen a trónra – de személyes részvétel, még a jelenlét is kerülendő volt.
A protokoll szerint az új király trónra lépése automatikusan történik meg az előző uralkodó halálával. A trónöröklés nem a kihirdetés pillanatában válik hivatalossá, hanem jogfolytonosság alapján azonnal érvénybe lép. A kihirdetés célja pusztán az volt, hogy az eseményt a nép és a világ tudomására hozzák – nem pedig az, hogy az új uralkodó személyesen „átvegye” a hatalmat.
VIII. Eduárdnak tehát a szokásjog és az íratlan szabályok szerint a palotában kellett volna maradnia a kihirdetés ideje alatt, láthatatlanul. Ezzel jelezte volna, hogy ő az államfő, aki fölötte áll a mindennapi politikai és nyilvános eseményeknek, és hogy hatalmát nem a nép szemeláttára „veszi át”, hanem automatikusan örökli.
Amikor Eduárd – Wallis Simpsonnal az oldalán – kinézett az ablakból, a monarchia méltóságát és a hagyományos rendet sértette meg.
Ezzel a gesztussal azt az érzést keltette, mintha ő is csupán közember volna, aki kíváncsian nézi saját trónralépésének eseményét, nem pedig a hatalom folytonosságának megtestesítője. A királyi család és a politikai elit körében ez a tett megütközést keltett, úgy látták, hogy Eduárd nem érti vagy nem tiszteli uralkodói szerepének szent hagyományát.
A botrány kirobban
1936 augusztusában Eduárd és Wallis mediterrán hajóútra indult. A róluk készült fotók bejárták a világot – Nagy-Britanniában azonban a sajtó hallgatott. Októberre már nem lehetett eltitkolni a románcot.
November 16-án Eduárd tájékoztatta Baldwin miniszterelnököt házassági szándékáról. Baldwin világossá tette, hogy alattvalói nem fogadnák el Wallist királynőként. A király három lehetőséget kapott, lemondani a házasságról, szembemenni a kormánnyal (ami alkotmányos válsághoz vezetett volna), vagy lemondani. Eduárd a szerelem mellett döntött.
A történelmi lemondás
Eduárd 1936. december 10-én hivatalosan is aláírta lemondását. 325 napos uralkodása ezzel véget ért – koronázásra nem került sor. A koronázás nem az uralkodóvá válás jogi aktusa, hanem vallási, szimbolikus és ünnepélyes szertartás. A koronázáson az új uralkodó esküt tesz, hogy kormányozza a népet, betartja az ország törvényeit, védi az egyházat stb. Ez a ceremónia megerősíti és ünnepli azt, ami jogilag már megtörtént.
Másnap este rádióbeszédben fordult népéhez: „De el kell hinnetek nekem, hogy a szeretett nő segítsége és támogatása nélkül lehetetlen volt számomra, hogy viseljem a felelősség súlyos terhét.” Ezután Ausztriába utazott, Wallisszal csak hónapokkal később találkozott újra.
Windsor hercege és hercegnéje
1937 júniusában a pár Franciaországban házasodott össze. Eduárd új címet kapott: Windsor hercege lett. A királyi család távol maradt az esküvőtől.
Bár Eduárd visszatérésben reménykedett, VI. György világossá tette: ha meghívás nélkül hazatérnek, megvonják tőlük az anyagi támogatást. Eduárd külföldön szorult.
A veszélyes vonzalom
1937 októberében a windsori hercegi pár látogatást tett Hitler Németországában. Berlinben ünneplő tömeg fogadta őket. Találkoztak Hermann Göringgel, Joseph Goebbels-szel, sőt Adolf Hitlerrel is Berchtesgadenben.
Hitler propagandaminisztere így írt: „Szégyen, hogy már nem király. Szövetséget köthettünk volna vele.” A brit kormány komoly veszélyt látott Eduárdban, főleg a háború kitörésekor.
Száműzetés a Bahamákra
1940-ben, amikor Németország megszállta Észak-Franciaországot, Eduárd és Wallis Spanyolországon keresztül Portugáliába menekült. Winston Churchill fenyegetéssel kényszerítette őket visszatérésre, így Eduárdot kinevezték a Bahama-szigetek kormányzójának.
Ott 1945-ig maradtak, távol a brit politikai élettől.
A párizsi évek és a történet vége
A háború után Eduárd és Wallis Párizsba költöztek, ahol hírességként éltek. Kávéházak, partik, időszakos látogatások Londonban és New Yorkban színesítették életüket.
Az 1960-as évekre Eduárd egészsége megromlott. 1972-ben II. Erzsébet királynő meglátogatta beteg nagybátyját, aki nem sokkal később, május 28-án, 77 évesen elhunyt.
Eduárd holttestét Nagy-Britanniába vitték, a windsori Szent György-kápolnában temették el. 14 évvel később Wallis is mellé került, sírkövükön egyszerűen ennyi áll: „Wallis, Windsor hercegnője.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
