Hiába fenyegetett az 1720-as években a bubópestis egy újabb pusztító járványa, a csempészek illegális tevékenységét nem lehetett korlátozni.
Miután 1720-ban egy fertőzött levantei hajó kötött ki Marseilles-ben, a bubópestis utolsó, pusztító járványa futótűzként terjedt Nyugat-Európában. A betegség Provence területén becslések szerint csak nem 120 ezer áldozatot követelt. Európában – a korábbi járványok pusztításától rettegve – sorra vezették be a különböző korlátozó intézkedéseket, hogy a betegséget kiszorítsák. A London Journal 1720 decemberi cikke felsorolta a védekezés akadályait, köztük a francia csempészeket – írja a historytoday.com.
Hajók karanténban
Hogy a járvány kitörését elkerülje a brit kormány korlátozta a kereskedő kikötését először a Földközi-tenger felől érkező, majd a Csatorna irányából érkező hajókra is kiterjesztve. Középkori hagyományok nyomán 40 napos karantén után tudták csak szállítmányukat kipakolni. A rendelkezés a Guernsey és a Man-sziget hírhedt csempészközpontjaira is érvényes volt.
A 18. századi brit csempészetet a dicsőséges forradalom (1689) utáni magas adók és a keleti-indiai áruk forgalma csak növelte. A tea lett a legnépszerűbb csempészáru, mivel azt rendkívül magas 119 százalékos adókulccsal sújtották. A Guarnsey- és Man-sziget csempészei a Franciaországból, Skandináviából és Nyugat-Indiából származó rakományokat kisebb csomagokra bontották és tovább szállították a Brit-szigetek kevésbé őrzött kereskedelmi pontjaira.
Csempészek szigete
A szigetek kereskedelme gyorsan és látványosan növekedett, ami hatalmas bevételi forrást jelentett a politikai elit számára. De nem csak ők nyertek a csempészárukkal: a hétköznapi ember betevőjét is biztosította az illegális kereskedelem. A 19. század elején 15 dohányfeldolgozó üzem működött Guernsey szigetén, több mint ezer munkást alkalmazva.
A szigetek képviselői hevesen tiltakoztak – olykor szabotálták is – a brit kormány tiltó rendelkezéseit, még akkor is, amikor a pestis őket is fenyegette. A csempészek ugyanakkor ügyesen kijátszották a karanténszabályokat. Régóta álltak kapcsolatban a breton és normann partvidék közösségeivel, akiktől hamis papírokat szereztek be. Ezekkel próbálták – több-kevesebb sikerrel – kijátszani a karanténkorlátozásokat. A csalásban a Guernsey-sziget képviselői is érintettek voltak. Andrew Smith kormányzó titkárának házában 1722-ben egy köteg üres egészségügyi bizonyítványt és pecsétet találtak. A csempészek más módon is kijátszották a tiltást: kisebb hajókkal szállították áruikat, magukat egyszerű halászoknak tettetve.
Furfangos megoldások
1720 végén „szörnyű hírek” terjedtek arról, hogy a pestis elérte a Man-szigetet – néhányan viszont gyanították, hogy a történet a csempészek kitalációja. Így próbálták elkerülni a hatóságok ellenőrzését.
Ahogy a pestis fenyegetése alábbhagyott, úgy erősödött meg a csempészet az 1720-as évek végén. A Guernsey- és a Man-sziget hajói vitatták a brit állam csatorna felett gyakorolt hatalmát és felléptek az egyre szigorodó ellenőrzéssel szemben. Bár a Man-szigeten 1865-ben, a Guernsey-szigeten pedig 1807-ben számolták fel a csempészközpontokat, az illegális kereskedelem máig problémát jelent a brit kormánynak.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
