A Szentatya május 12-én a konklávéra érkezett médiamunkatársakkal találkozott a VI. Pál teremben. Beszédében többek között az igazság bátor kimondásának, a békés kommunikációnak, a társadalmi igazságtalanságok szóvátételének, egy újfajta kommunikáció kialakításának fontosságát hangsúlyozta.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Jó napot kívánok!
[Angolul] Jó napot kívánok, és köszönöm a csodás fogadtatást! Azt mondják, nem nagy dolog, ha az emberek a [beszéd] elején tapsolnak… Ha a végén is ébren vannak, és még mindig tapsolni akarnak, na az… Nagyon köszönöm!
[Olaszul] Fivéreim, nővéreim! Üdvözöllek benneteket, a sajtó képviselőit a világ minden tájáról. Köszönöm a munkátokat, amelyet végeztetek és végeztek ebben az időszakban, mely az Egyház számára alapvetően kegyelmi idő.
A hegyi beszédben Jézus azt hirdette, hogy „boldogok a békességszerzők” (Mt 5,9). Ez a boldogmondás mindannyiunkat kihívás elé állít, titeket pedig közelről is érint. Mindannyiunkat arra hív, hogy másfajta kommunikációt folytassunk, olyat, amely nem mindenáron keresi a konszenzust, nem használ agresszív szavakat, nem veszi át a versengés modelljét, sosem választja el az igazság keresését attól a szeretettől, amellyel alázatosan keresnünk kell azt.
Ma hadd hangsúlyozzam, hogy az Egyház szolidáris azokkal az újságírókkal, akiket bebörtönöztek azért, mert megpróbálták elmondani az igazságot, és ezekkel a szavakkal kérem ezeknek az újságíróknak a szabadon bocsátását. Az Egyház azoknak az embereknek a bátorságát ismeri el ezekben a tanúkban – gondolok itt azokra, akik életüket veszélyeztetve is beszámolnak a háborúról –, akik védik az emberi méltóságot, az igazságosságot és a népek tájékoztatáshoz való jogát, mert csak a tájékozott népek tudnak szabad döntéseket hozni.
Köszönöm, kedves barátaim, hogy szolgáljátok az igazságot. Azért voltatok Rómában ezekben a hetekben, hogy beszámoljatok az Egyházról, annak sokszínűségéről és egységéről. Figyelemmel kísértétek a nagyhét szertartásait; közvetítettétek a Ferenc pápa halála miatti gyászt, ámde ő a húsvét fényében távozott tőlünk. Ugyanez a húsvéti hit vezetett be bennünket a konklávé szellemébe, mely különösen fárasztó napokat jelentett számotokra; s ez alkalommal is sikerült beszámolnotok Krisztus szeretetének szépségéről, amely mindannyiunkat egyesít, és egyetlen néppé tesz, melyet a Jó Pásztor vezet.
Nehéz időket élünk, melyeket mindannyian nehezen élünk meg, és nehezen kommunikálunk, de amelyek elől nem szabad elfutnunk. Épp ellenkezőleg, azt kérik – különböző szerepeinkben és szolgálatainkban – mindannyiunktól, hogy sose engedjünk a középszerűségnek. Az Egyháznak el kell fogadnia az idő kihívását, s ugyanígy nem létezhet kommunikáció és újságírás az időn és a történelmen kívül. Ahogy Szent Ágoston emlékeztet bennünket, aki azt mondta:
Köszönöm tehát, amit azért tettetek, hogy kilépjetek azokból a sztereotípiákból és közhelyekből, amelyekkel a keresztény életet és az Egyháznak az életét gyakran értelmezzük. Köszönöm, hogy sikerült megragadnotok annak lényegét, amik vagyunk, és azt minden eszközzel továbbadtátok az egész világnak.
Ezért fontos a szolgálatotok annak fényében, hogy milyen szavakat használtok és milyen stílusban kommunikáltok.
A kommunikáció ugyanis nem csupán információk átadása, hanem egy kultúrának, a párbeszéd és a konfrontáció tereként szolgáló emberi és digitális környezeteknek a megteremtése. A technológiai fejlődést tekintve pedig ez a küldetés még szükségesebbé válik. Itt
És ezt a felelősséget mindenki viseli, életkorának és társadalmi szerepének függvényében.
Kedves barátaim, idővel jobban meg fogjuk ismerni egymást. Együtt mondhatjuk, hogy valóban különleges napokat éltünk át. Megosztottuk, megosztottátok őket a kommunikáció minden eszközével: a tévében, a rádióban, az interneten, a közösségi médiában.
Ezért megismétlem ma nektek Ferenc pápa felhívását, melyet a tömegkommunikációs eszközök világnapjára küldött legutóbbi üzenetében fogalmazott meg: fegyverezzük le a kommunikációt minden előítélettől, haragtól, fanatizmustól és gyűlölettől; tisztítsuk meg az agresszivitástól! Nem harsány, erőfitogtató kommunikációra van szükségünk, hanem olyanra, amely képes meghallgatni, képes képviselni a gyengék hangját, akiknek nincs hangjuk. Fegyverezzük le a szavakat, s ezzel segítjük lefegyverezni a földet! Egy lefegyverzett és lefegyverző kommunikáció lehetővé teszi számunkra, hogy másfajta világképet közvetítsünk, és emberi méltóságunkkal összhangban cselekedjünk.
Ti élen jártok azzal, hogy beszámoltok a konfliktusokról és a békére irányuló reményekről, az igazságtalanság és a szegénység helyzeteiről, valamint sokaknak egy jobb világért végzett csendes munkájáról. Ezért
Köszönöm mindnyájatoknak! Isten áldjon meg benneteket!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
