Évtizedekig kalózlegendák övezték a Cahuita Nemzeti Park két hajóroncsát, mígnem sárga téglák és tölgyfa darabkák egy sötétebb múltra mutattak. A dán kutatók bizonyítékai alapján ma már tudjuk: ezek a roncsok a 18. századi rabszolgakereskedelem véres emlékei.
Kalózoktól a történelem meg sötétebb fejezetéig
Costa Rica déli partjainál, a Cahuita Nemzeti Park vizeiben két hajóroncs fekszik, melyeket évtizedekig kalózhajóknak véltek. Véletlen lelet, néhány sárga tégla azonban megváltoztatta a narratívát. A dán kutatók vizsgálatai alapján ma már biztos: ezek a hajók a 18. századi dán rabszolgakereskedelem eszközei voltak.
A két hajó az 1710-ben eltűnt Fridericus Quartus és Christianus Quintus lehetett, amelyek a Dán Nyugat-Indiai Társaság flottájához tartoztak. Ezek a hajók rabszolgákat szállítottak Nyugat-Afrikából a Dán Nyugat-Indiákra és onnan Dániába. A társaság több mint 120 000 afrikai embert hurcolt el a korszak során.
Véres lázadás és végzetes útvesztés
Történelmi beszámolók szerint a Fridericus Quartus indulás előtt Ghanánál lázadás tört ki. A rabszolgák kiszabadultak bilincseikből, de a lázadást leverték. Vezérük kezeit levágták, majd lefejezték. A rend helyreállítása érdekében a Christianus Quintus is csatlakozott az úthoz.
Az út során azonban a két hajó letért útvonaláról, élelemhiány alakult ki, ezért a legénység lázadt fel. A kapitányok végül szabadon engedték a rabszolgákat, hogy eloszthassák a maradék készletet. Mintegy 600 ember ért partot Costa Ricában. Ezután a Fridericus Quartus tisztázatlan körülmények között kigyulladt és elsüllyedt. A Christianus Quintus horgonykötele pedig rejtélyes módon elszakadt, és a sodrodó hajót a hullámok széttörték.
A roncsokat a helyiek ismerték, de kalózhajónak tartották őket. A fordulat 2015-ben jött, amikor régészek sárga téglákat találtak az egyik roncs közelében. Az agyag összetétele flensburgi eredetre utalt – ezek a téglák csak Dániában és gyarmataiban voltak használatosak.
Tudományos bizonyítékok: fa, tégla, pipa
2023-ban a Dán Nemzeti Múzeum víz alatti feltárást végzett. A régészek fadarabokat, téglákat és agyagpipákat gyűjtöttek. A tölgyfa évgyűrű-elemzése szerint az anyag 1690 és 1695 között lett kivágva Északkelet-Németország, Dánia vagy Svédország területéről. A fán égés nyomai voltak – ahogy a történelmi források is írták.
A téglák flensburgi gyártásúak voltak, a pipák pedig 1710 előttiek és holland eredetűek – olyan tárgyak, amelyeket a dán tengerészek használtak, de jellemzően rövid ideig.
„Az elemzések rendkívül meggyőzőek. Már semmi kétségünk nincs afelől, hogy ezek a roncsok a két dán rabszolgahajó maradványai,” mondta David Gregory, a Dán Nemzeti Múzeum tengeri régésze. Kollégája, Andreas Kallmeyer Bloch pedig hozzátette: „Ez életem legőrültebb ásatása. Nemcsak történelmi jelentőségű, de a helyi közösségek számára is fontos.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
