Jagelló Anna választott királynőként uralkodott, férfitársai között is megállta helyét – méltán lehetne ma is példa. Uralkodása alatt nemcsak politikai túlélőnek bizonyult, hanem stratégaként formálta országát – és a női hatalomról alkotott képünket.
Női uralkodók a trónon
1575-ben Jagelló Annát Lengyelország királynőjévé választották. Ez nem volt szokványos esemény, míg a legtöbb nő trónra született vagy házasság útján került oda, Anna hatalmát a nemesség bizalma alapozta meg.
A királynő felemelkedése
Anna 1523-ban született. Apja idősebb Zsigmond király, anyja Sforza Bona királyné volt. A Jagelló-dinasztia ekkor hatalmas birodalmat uralt Lengyelországban és Litvániában. Bátyja, II. Zsigmond Ágost volt az utolsó férfi örökös. Halála után Anna maradt az egyetlen életben lévő királyi családtag Lengyelországban.
1572-ben II. Zsigmond örökös nélkül halt meg. A nemesség választásra kényszerült. 1573-ban Valois Henrik francia herceget választották királlyá, de ő egy év múlva visszatért Franciaországba, hogy ott lépjen trónra. Újra megüresedett a lengyel trón.
Addig Anna csak háttérszereplő volt az udvarban. Ám bátyja halála és Henrik távozása után aktív politikai szerepet vállalt. Sokan politikai bábként tekintettek rá, de ő céltudatosan cselekedett. Szövetségeket kötött, és fellépett saját jogaiért, hogy ne szorítsák ki a hatalomból.
Egyedülálló választás
1575-ben a lengyel nemesség új uralkodót keresett. Ekkor másodszor fordult elő, hogy a trón nem öröklés, hanem választás útján dőlt el. A szavazók olyasmit tettek, ami példátlan volt Európában: egy nőt, Annát választották meg uralkodónak. Férjét is kijelölték: Báthory Istvánt, aki társuralkodóként lépett mellé.
Annát azonban önálló királynőként koronázták meg, nem csupán királynéként. Törvényeket írt alá, kiváltságokat osztott, és uralkodói szertartásokban vett részt. Korábban sokan megkérdőjelezték önállóságát, de a történeti kutatások egyértelműen mutatják politikai tehetségét.
Vagyonát és befolyását arra használta, hogy visszaverje a trónra pályázó külföldi igényeket. Tudatosan építette szövetségeit, és megőrizte a Jagelló-örökséget. A Báthory halála utáni királyválasztásban betöltött szerepe végképp igazolta politikai súlyát.
A nemi szerepek határain túl
Anna uralkodása szembe ment a kor női szerepekkel kapcsolatos elvárásaival. Hasonlóan Anglia I. Máriájához és I. Erzsébethez, olyan pozíciót töltött be, amit addig csak férfiak birtokoltak.
Számos kritikával szembesült. Támadták kora, termékenysége, sőt egyedülálló női státusza miatt is. Ennek ellenére kitartott. Kulturális és vallási projekteket támogatott, és emlékművet állított anyjának a dél-olaszországi Bariban. A krakkói Wawel-kápolnában gondoskodott a királyi sírhelyek kialakításáról, köztük saját nyughelyéről is.
Szövetségei és jutalmazási politikája megerősítette pozícióját. Anna nemcsak uralkodott, de formálta is a jövőt. Királynőként bebizonyította, hogy egy nő is képes kormányozni, és helytállni a hatalom csúcsán.
Női uralkodók – Üzenet a mának
A mai világban is akadályokkal küzdenek a vezető pozícióba törekvő nők. A képességeik helyett sokszor a megjelenésükre fókuszálnak. Választói előítéletek és társadalmi struktúrák is nehezítik az érvényesülést.
Anna története két fontos tanulsággal szolgál. Először: a nők már régóta jogos igényt tartanak a politikai szerepvállalásra. Másodszor: sok történelmi nőalak – különösen Közép- és Kelet-Európából – méltatlanul merült feledésbe.
Jagelló Anna élete emlékeztet arra, hogy a nők már évszázadokkal ezelőtt is sikerrel vették a hatalomhoz vezető akadályokat. Uralkodása példázza, hogy a női vezetés nem új jelenség – csak gyakran elfeledett.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
