Guatemalai barlang mélyén töredezett emberi csontokat találtak, melyeken rituális sérülések nyomai látszanak. A bizonyítékok alapján a hely ősi maja emberáldozati szertartás helyszíne lehetett.
Mélyen a föld alatt: maja rituális hely nyomai
Guatemala Petén régiójában, a Dos Pilas romváros alatt több mint egy tucat barlangot tártak fel, melyeket a maják i. e. 400 és i. sz. 250 között használtak. Az egyik legmegdöbbentőbb lelet a Cueva de Sangre – magyarul „Vérbarlang” – mélyén került elő. Itt régészek emberi csontok nagy gyűjteményére bukkantak, amelyek többségén a halál körül keletkezett traumás sérülések nyomai látszanak – adta hírül a LiveScience.
„Amit látunk, az nem teljes testek, hanem elszórt testrészek” – mondta Michele Bleuze bioarcheológus. A maja rituálék során a testrészek ugyanolyan szakrális értékkel bírtak, mint a teljes testek – tette hozzá.
Sötét szertartások bizonyítékai
Ellen Fricano, a Western University of Health Sciences törvényszéki antropológusa szerint a csontokat nem temették el, hanem a barlang padlóján hagyták. A rajtuk lévő vágások nem temetkezésre, hanem rituális feldarabolásra utalnak. Egy homlokcsonton például ferde élű eszköz – talán egy balta – nyoma látható. Hasonló vágást találtak egy gyermek csípőcsontján is.
A csontokat nem anatómiai rendben helyezték el. Egyes részeket – például négy koponyatetőt – egymásra rakva találtak meg. A régészek vörös okkerre és obszidián pengékre is bukkantak, melyek gyakran szerepelnek maja vallási szertartásokban. Mindezek alapján a kutatók arra jutottak: a Cueva de Sangre inkább rituális áldozati hely volt, semmint temetkezési tér.
Csak száraz évszakban járható
A barlang bejárata szűk, és egy vízzel teli medencéhez vezető alacsony járaton keresztül érhető el. Az év nagy részében víz alatt áll, így a maják csak a száraz évszakban, március és május között tudták megközelíteni. Ez az időszak egybeesik a Szent Kereszt napjához kötődő esőért való imádságokkal, amelyet május 3-án tartottak.
A csontok elemzése kezdeti szakaszban van. A kutatók a továbbiakban DNS- és stabilizotóp-vizsgálatokat terveznek, hogy pontosabb képet kapjanak az áldozatok kilétéről.
„Ezeket az embereket egészen más módon kezelték, mint a közösség többi tagját” – hangsúlyozta Bleuze. A kutatók célja, hogy feltárják: kik voltak ők, és miért kerültek a Vérbarlang mélyére.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
