A Római Birodalom korai császárságának története nemcsak hódításokról és a politikai zsenialitásról szól, hanem olyan császárokról is, akik gyilkosságok, árulások és botrányok kereszttüzében uralkodtak. A Julius-Claudius-dinasztia uralkodóinak életútja jól mutatja, hogyan vezethet a hatalom túlzott koncentrációja instabilitáshoz, rémuralomhoz és végül véres polgárháborúkhoz.
A sikeres császárok uralmának vége
Augustus (i. e. 27–14) és Tiberius (14–37) hosszú életű és eredményes császárok voltak. Hetvenes éveikben, évtizedekig tartó uralkodás után, természetes halált haltak. Ezzel azonban véget ért a stabilitás, és megindult az „óriáskerék-hatás”, amely súlyosan megrázta Rómát. A trónon nem öregszenek meg…
Caligula (37–41), Claudius (41–54) és Néró (54–68) tragikus véget ért. Egyikük sem élte meg az öregkort. Tiberius népszerűtlen volt bizonyos körökben, de uralkodása elején kiváló vezetőnek bizonyult. Tapasztalt hadvezérként inkább a birodalom megerősítését, mint terjeszkedését választotta. Halála után azonban Róma instabilitással fizetett, jött Caligula.
Caligula: őrület és vér
Caligula fiatal, arrogáns és tapasztalatlan császár volt. Bár sok különcségét – mint a ló szenátorrá nevezését – túlzónak tartják, szadizmusa, szexuális erőszakossága és inkompetenciája megalapozottnak tűnik. Több összeesküvést túlélt, de négy év után saját testőrsége ölte meg – példátlan esemény volt ez a császári Rómában.
Claudius, Caligula nagybátyja, meglepetésként került hatalomra. Művelt, visszahúzódó ember volt, testi fogyatékossága miatt sokáig háttérbe szorult. Mivel a szenátus támogatását nélkülözte, a felszabadítottakra támaszkodott, ami támadási felületet jelentett. A Britannia elleni hadjárattal megerősítette uralmát, de magánéleti döntései végzetessé váltak.
Messalina árulása
Harmadik felesége, Messalina, nyíltan hozzáment szeretőjéhez, míg Claudius Ostiában tartózkodott. A császár, tartva a puccstól, kivégeztette őt és társait. Megfogadta, hogy többé nem házasodik, de szenvedélye erősebb volt az ígéreténél.
Negyedik felesége, Agrippina – Caligula nővére és Néró anyja – célja fia trónra juttatása volt. Claudiust 54-ben megmérgezte, mielőtt hivatalosan kijelölhette volna fiát, Britannicust örökösének. Egy évvel később Agrippina őt is megölette. Így került Néró tizenhat évesen a trónra.
Néró tizennégy évig uralkodott, s ez idő alatt Róma egyre mélyebbre süllyedt. Megölte anyját, feleségét, tanácsadóját (Senecát), hősöket (Corbulót), és üldözte a keresztényeket. Rómát felgyújtotta, és kegyetlenségével rémuralmat vezetett be. 68-ban, tartva attól, hogy keresztrefeszítik öngyilkos lett.
Galba: hibák sorozata
Galba (Kr. e. 3–69) jó esélyekkel indult. Támogatta a Néró elleni lázadást, de uralkodása alatt sorozatos hibákat vétett. Elárulta a hadsereget, megtagadta a jutalmakat, elbocsátotta hűséges támogatóját, Verginius Rufust, és megerősítette Vitelliust egy instabil tartomány élén. Hibáit végül saját szövetségese, Otho használta ki.
Otho, akit Galba figyelmen kívül hagyott, fellázadt. 69. január 15-én megölette Galbát és annak kijelölt utódját. A birodalom azonban polgárháborúba sodródott: Vitellius seregei nyomultak Róma felé, Otho pedig megpróbálta feltartóztatni őket. Április 16-án vereséget szenvedett, és öngyilkos lett.
Vitellius bukása
Vitellius alig egy hónapig élvezhette uralmát, amikor Vespasianust a keleti légiók császárrá kiáltották ki. Vespasianus testvérét megölték, de fiának, Domitianusnak sikerült elmenekülnie. Vitelliust meggyilkolták, testét a Tiberisbe dobták.
Vespasianus diadala 69 végén véget vetett az „őrült évnek”. A Flavius-dinasztia három császárt adott: Vespasianust, aki 79-ig uralkodott, fiát, Titust, majd Domitianust, akinek uralkodása 96-ban ért véget. Bár a káosz nem múlt el teljesen, a stabilitás reménye újra megcsillant Róma számára.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
