A Mözs-Icsei-dűlőn feltárt 5. századi temetkezések új megvilágításba helyezik a Róma bukását követő népmozgásokat és kulturális keveredéseket a Kárpát-medencében. A különleges, megnyújtott koponyájú elhunytak, a római-hun temetkezési hagyományok ötvöződése sokszínű, változó közösség lenyomatai.
Róma árnyékában: különös temető üzenete
A magyarországi Mözs-Icsei-dűlőn feltárt 96 sír egy eddig kevéssé ismert korszakba enged betekintést. A kutatók az itt talált emberi maradványokat vizsgálva fontos adatokat nyertek a Nyugat-Magyarországon végbement népességmozgásokról Róma bukása után.
Az egyik sírban fiatal lány csontvázát találták meg, akinek koponyáját mesterségesen megnyújtották. Ez a gyakorlat több ősi kultúrában is elterjedt volt. A sírban nyaklánc, fülbevaló, fésű és üveggyöngyök is előkerültek, ami különleges státuszára utal.
A Római Birodalom hanyatlása politikai zűrzavart okozott. A határok meggyengültek, és különböző idegen, „barbár” népcsoportok jelentek meg a térségben. Noha a történelmi források említik ezeket a változásokat, csak kevés információnk volt arról, hogyan hatottak a mindennapokra. A Mözs-Icsei-dűlő leletei most új részleteket tárnak fel.
Téglából emelt sírok: a kultúrák találkozása
A helyi lakosok sírjai római építkezési hagyományokat tükröznek. A téglából emelt sírkamrák azt jelzik, hogy a lakosság részben tovább vitte a korábbi szokásokat, miközben új elemeket is befogadott. Ez a kulturális átalakulás jól látható a temetkezések mintázatában.
A kutatás Corina Knipper vezetésével zajlott, aki a német Curt-Engelhorn Archaeometry központ és az ELTE kutatóival dolgozott együtt. A sírokban összesen 51 mesterségesen megnyújtott koponyát azonosítottak, ami Közép-Európa legnagyobb ismert gyűjteménye ebben a kategóriában.
Ezek a koponyák a különféle népcsoportok együttélését tükrözik. Az izotópelemzések szerint három fő közösség volt jelen: a helyi római eredetű, az újonnan érkezett csoport, valamint a harmadik, amely a kettő kulturális jellemzőit ötvözte.
Az arcformálás mint társadalmi üzenet
A koponyák torzítása nemcsak fizikai, hanem társadalmi jelentéssel is bírt. A koponyakötés mélyedései a csontokon jól mutatják, hogy e gyakorlat már gyermekkorban kezdődött. A világ számos pontján – így Ausztriában, Romániában, Szerbiában, sőt Amerikában és Afrikában is – hasonló hagyományokat figyeltek meg, amelyek gyakran a magasabb társadalmi státuszt jelezték.
A Mözs-Icsei-dűlő lakói a római és a „barbár” világ közötti határmezsgyén éltek. A kutatók szerint egyfajta Mischkultur, vagyis kevert kultúra alakult ki: romanizált „barbárok” és „barbarizált” rómaiak éltek egymás mellett, sőt együtt is temetkeztek. Ez a temető tanúsítja, hogy Róma bukása után sem tűnt el a civilizáció – csak átalakult.
A tanulmány a PLOS ONE című folyóiratban jelent meg.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
