Nyitókép: MI
Emlékeznek az Indul a Bakterházra, amelyben Rideg Sándor azt mondja: „Mondom magamba, velem ugyan el nem hitetsz semmi rosszat magamrul, errül jótállok.” Ez jut eszembe, a magyar belpolitikai két táboros uralomról, amelyben a meglepett kormánypárt és a bizakodó Tiszások önmagukról képet igyekeznek alkotni. Hogy utóbbiak reménysége milyen mértéket öltött, azt jól jellemzi, hogy a mámoruk már a „szakértőket” is megtántorította.
A látszatra ügyelnek
De vannak mások – akiknek jobbító kritikáját talán helyesebb volna balítónak mondani, ha volna ilyen – s akik szándékukat igyekeznek a tényszerűség elnagyolt szövetébe burkolni, hogy szakmai reputációjukat legalább önnön lelkiismeretük elől elfedje a szövet sikamlós puhasága. Igyekeztek ügyelni a látszatra, nehogy a szög, ami benne van, ki találjon bújni a zsákból, hogy a pártalmatlanok meg ne neszeljék a valót, egyszóval, hogy hihetők maradjanak, ezzel remélték – divat lett az áradás – hitelességük hitét az egész világra kiárasztani.
De már nem. Manapság nemcsak a függők keresik reszketve a fűszert. A győzelem közelségének részegítő illata, belopakodva a tudatukba, már az igyekvőket is a joint letüdőzésére kényszeríti. Így járt az ország első számú közéleti diagnosztája, ez a jóképességű Nagy Attila Tibor is. Elvetette a sulykot, elvesztette a mértéket, megingott a meredély peremén – és még csak észre se vette.
Magyar Péter egy nőkonferencián
A minap olyanféle elmélkedésre ragadtatta magát, hogy micsoda pusztulat gondolkodás az, amelyik nem engedi asztalhoz ülni Magyar Pétert egy nőkonferencián. Hogy mennyire rövidlátó nem észrevenni, hogy ez a jóember mi mindenről beszélhetne ott! A nőkonferencián. Hogy ez mennyire jót tenne ezeknek a szűklátókörű nőknek!
Mert Nagy Attila Tibor pontosan tudja, hogy a nők miről akarnak ott beszélni, és mit akarnak ott hallani. Nem. Többet! Hogy mit kellene nekik! Nyilván sokkal jobban, mint a nők. És delejes felháborodásának leküzdhetetlen kényszerében elkezdi froclizni ezt a szerencsétlen Jakupcseket, aki az elmúlt években azért dolgozott, „hogy tabuk ledöntésével, őszinteséggel, nyitottsággal beszéljek a változókorban lévő és az idősödő nők problémáiról, és segítsek nekik megkapaszkodni, pozitív jövőképet alkotni.” Yes.
Gondolom, Magyar Péter is ezt szerette volna. Meg Nagy. A pozitív jövőképet. Csak a Jakupcsek megakadályozta, és a messzetekintő Nagy ezt nem tudta szó nélkül hagyni. A jakupcseki rövidlátást.
Jár neki a tisztelet
Nem tisztem nekem megvédeni a Jakupcseket, nem is akarom, sose volt a lieblingem és nem is szorul rá. Mondjuk felkapnám a fejem az ő Korosodás ráncfelvarrás nélkül – pozitív jövőkép nincstelen nőknek című előadására a megkapaszkodás-segítés szellemében – de hát ez nem az ő terepe. És nem is a jószándéka megkérdőjelezése. Egyébként sem járja csak a hibákat hánytorgatni, jár neki a tisztelet, mint nőnek és mint három gyermek anyjának mindenképp. Másként is, majd az előadás után. De hogy megrángatni, mert nem akart egy színpadon szerepelni MP-vel – ez azért elég meleg pite. És hogy egy bülbülszavú elemző!
De, hogy szavamat szavamba ne öltsem, ez a Jakupcsek lemondta a részvételét pusztán csak arra hivatkozva, hogy egy politikus is ott szerepel az étlapon, ahol ő. Micsoda bornírtság! – gondolta Nagy. Nem csoda. Ez a viselkedés felborította az elemző kiegyensúlyozott éleslátást. Mert úgy alakult, hogy Jakupcsek lemondására… lemondott Magyar is! Hogy ha miatta a Jakpucsek nem, akkor ő sem!
A szívére vette
Mert vele meg ne kekeckedjen senki. …Mert tudják, a mi Péterünk milyen érzékeny szegény! És büszke! A szívére vette ennek a… khm… megfiatalodott nőnek a problémáját, hogy ővele nem akar, és azért. Nehogy má’ ő legyen az oka, a karakter, aki bárkit megkaphat! Nagy úr – átérezve ezt a felfoghatatlan pusztítást, amit egyetlen női nem a női nemnek okozni volt képes – kétségbeesetten kiáltott fel: „Meg lehet beszélni ebben az országban bármit is?”
Mondjuk, ehelyett meg is nézhette volna a szóban forgó Női sikernap programját, meg a vendégeket, előadókat, mert ha megtette volna, láthatja, nincsenek ott férfiak, csak nők, meg pár ringó léptű coach – kivéve persze a Családapák, akik támogatták feleségük karrierépítését című beszélgetést. No, erre hívta meg a szemfüles Beauty Expo Kft. Magyar Pétert, amiből a botrányocska kinövekedett. Nem a Beauty Expóból, az elketyegett szépen tizennégy éven át a fideszuralom kietlen sivatagában, annak ellenére, hogy nehezen illeszteném össze az ő kormánypártiságukat egy MP meghívóval.
De el bírom képzelni, hogyan áradt volna tiszányivá a történet, ha mondjuk Novák férje kapta volna a meghívót, akinek pedig mintha szintén három gyerekecskéje lenne… Valeriana nélkül.
Xanax-szeánszok
De ez a veszély szerencsére nem merült fel, különösen, hogy kéznél volt a mi Péterünk. Aki segítette a feleségét. Ezekkel a xanax-szeánszokkal. Meg a mentős-színházzal, meg a Mostmegöllek vagymagamat-bemutatókkal! A gyerekek is bizonyára élvezték. És karriertámogatásnak is elég előremutató lehetett… Jobb segítséget elképzelni is nehéz! Apább apát! Különösen most, az ínségben, hogy Pressman Dávid nagykövet már elhagyta hazánkat – a férjével együtt. Ő talán még jobb lett volna. A legjobb meg, ha Péterünkkel együtt szerepelhetnek!
Akkor szerintem már nő nem is kellett volna egyáltalán. Azok sokat beszélnek, és nem tudják, mivel várja őket a Tisza! Ezért megakadályozzák, hogy a mi Magyunk elmondja, „hogy miniszterelnökként milyen törvényi változtatásokkal segítene a nőknek a karrierépítésében”. Tyúkeszűek – nyeljük vissza zavartan… Mert… hol is ér ez össze a feleségkarrier házastársi segítésével? Hogy a három jelenlévő férj elmondja, mekkora részt vállalt a családi kooperációban, Petra meg rávágja, hogy na, ezt mi majd átvállaljuk? Vagy megeszi helyettük a Xanaxot? Vagy mi?
És elég is ez a kis történet, hogy egy mértékadónak számító mértéktartó elveszítse az értékét. Elég egy valaminek látszó kis semmi, melyben a bárkit akaró elbukik az első valakin. Talán ez a különbség bárki és valaki között. Hogy valakit nem kaphat meg bárki. Csak bárkit. Ezért boldog, akinek van valakije. Akinek nincs, annak meg ott van a melanzs, ami elveszi a 2 x 2 józanságát. És valahogy mindenki bárkivé változik tőle. Mint Nagy Attila Tibor.
Micskó András
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
