Azt tudjuk, hogy május első vasárnapján anyák napja van, de azt már kevesebben, hogy mióta és miért ünnepeljük. Az egyiptomiak szerint náluk kezdődött, a görögök esküsznek Hellászra, de köze van hozzá a húsvétnak és egy amerikai feministának is.
A történet általában úgy kezdődik, hogy „már a régi görögök” is. Így van ez az anyák napja esetében is, de egyes feltevések szerint mégsem az anyaistennőknek szentelt hellén és római tavaszi ünnepekből jön. És nem is az 1600-as évek óta megtartott Anyák Vasárnapjából ered. Úgy tűnik, az anyaság első ünneplése Egyiptomban történt.
Az ókori egyiptomiak minden évben ünnepet tartottak Ízisz tiszteletére, aki az egyik legnépszerűbb istennő volt. Az ideális anyát és feleséget képviselte, valamint a természet és a mágia védőszentje volt. Az ő fiának, Hórusz istennek is nagy jelentősége volt. Harcos Ménész fáraó tőle származtatta magát, eképpen Íziszt minden fáraó anyjának tekintették. Így vált az anyaság szimbólumává, tiszteletére pedig minden évben ünnepet rendeztek.
Ízisz szoptatja Hóruszt
Az Ízisz-kultuszt I. Ptolemaiosz Szótér uralkodó vezette be a hellenisztikus világba, hogy egyesítse a görögöket és az egyiptomiakat királyságában. A görög-római kultúrában Íziszt Démétér, Asztarté és Afrodité istennőkkel hozták összefüggésbe, ami tovább erősítette szimbolikus kapcsolatát a termékenységgel és a nőiességgel.
Az ókori görögök tavaszi rituálékon vettek részt Rhea, Zeusz anyja és minden isten anyja tiszteletére, melyek során mézes süteményeket, finom italokat és virágokat ajánlottak fel a hajnali szertartásokon. A római Hilária fesztivál egy többnapos ünnep volt, melynek középpontjában a márciusi napéjegyenlőség állt, ahol Cybele-t, az istenek anyját, más néven Magna Matert (a Nagy Anyát) éltették.
Ara Pacis, Róma
A későbbiekben az anyaság ünneplése eltávolodott az isteni ábrázolásoktól és az egyének felé fordult. A középkori Angliában terjedt el a „Mothering Sunday”, ami nem annyira az édesanyákról szólt. Voltaképpen a húsvéthoz kapcsolódott, merthogy a nagyböjt negyedik vasárnapján az emberek visszatértek az „anyatemplomukba”, vagyis elmentek imádkozni abba a katedrálisba vagy éppen kápolnába, ahol születtek. Egyúttal ekkor találkozhattak a családjukkal is. Az idők folyamán aztán az „anyatemplom nap” világiasabb ünneppé vált, amely sokkal inkább az anyákra összpontosított, és fontos eleme lett a Simnel-torta. Ez egy klasszikus, aszalványokkal készült sütemény, amelynek tetejét tizenegy marcipángolyó díszíti – ami Jézus tanítványaira utal, Júdást kihagyva.
Simnel torta – közepén és tetején marcipánnal
Bár az angol hagyomány átöröklődött a generációkon, a modern anyák napja születését mégis az amerikai Anna Jarvisnak tulajdonítják. Meg szokták említeni Julia Ward Howe feminista költőnőt, aki 1872-ben szorgalmazott egy anyák közötti találkozót, de ez inkább volt politikai kiállás a béke mellett, mintsem az édesanyák éltetése. Mindazonáltal kiáltványát sokan az első anyák napi proklamációnak tekintik.
Anna Jarvist saját anyukája inspirálta, aki egyébként együtt dolgozott Julia Ward Wowe-val is. Az idősebb Jarvis vasárnapi iskolában tanított, és mindig ezzel az imával zárta az oktatást: „Remélem, hogy valaki egyszer teremt egy napot az anyák tiszteletére.” Anna még kislányként hallotta ezt a mondatot és ez vezérelte abban, hogy valóra váltsa az álmot. Végül 1908 május 10-én tartotta meg az első anyák napját egy nyugat-virginiai metodista templomban, majd 1914-ben, támogatóival együtt, sikerült elérnie, hogy Wilson elnök hivatalos ünneppé tegye május második vasárnapját.
Anya és lánya
Erről Anna Jarvis így nyilatkozott: „Én teremtettem az anyák napját, de nem azért, mert szeretem az édesanyámat, hanem azért, mert ő szeretett engem.”
Az ünnep ötletét mi is a tengerentúlról importáltuk, mégpedig egy államtitkár felesége által. Az első anyák napját 1925. március 8-án tartották Budapesten, a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt kezdeményezésére. A május a katolikus egyházban Szűz Mária hónapja, így az anyák napja összekapcsolódott a Mária-tisztelet hagyományaival is.
Magyarország mellett, szintén május első vasárnapjára esik például: Angolában, Litvániában, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban és Szerbiában.
Második vasárnap ünnepelnek: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország, Hollandia, Németország, Olaszország, Svájc, Szlovákia, Törökország, Ukrajna.
Akadnak viszont olyan országok is, ahol ettől teljesen eltérő a dátum. Norvégiában február második, Franciaországban és a svédeknél május utolsó, Luxemburgban június második, Argentínában október harmadik, míg Oroszországban november utolsó vasárnapján köszöntik az anyukákat. Talán ennél egyszerűbb ott, ahol egy adott napot jelölnek ki erre. Georgiában ez március 3., Bulgáriában március 8., Szlovéniában március 25. Lengyelországban május 26., míg Panamában december 8.
Katherine Lane Antolini professzor, történész és a „Memorializing Motherhood” (Az anyaság emlékezete) című könyv szerzője – aki sokat kutatott Ann és Anna Jarvis életéről –, így fogalmaz: „Nemcsak a biológiai édesanyánk tisztelete fontos, hanem az életünkben lévő összes nőé, aki valamilyen módon anyáskodott velünk. (…) De még fontosabb, hogy felismerjük, mit jelentenek számunkra anyáink, és ezt elmondjuk nekik, mielőtt meg kellene bánnunk, hogy nem tettük meg…”
Az ünnephez kapcsolódóan Magyarországon 1990 óta az anyák napját követő hétfőn – a Nevelőotthonok Magyarországi Egyesületének kezdeményezésére – az anya nélkül nevelkedő gyermekek napját is megrendezik.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
