Április 22-én tartották a bölcsődék napját a Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működő bölcsődék munkatársai számára. A program a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban kezdődött, ahol a több mint száz megjelent vendég együtt imádkozott. A Szent Liturgia előtt Szocska A. Ábel megyéspüspök köszöntötte a jelenlévőket, aki egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott jelen lenni az ünnepségen.
Megköszönve munkájukat a főpásztor kifejtette: néha mi is olyan gyermekek vagyunk, mint amilyen kisgyermekekről a bölcsődei dolgozók gondoskodnak. Teszik ezt szeretettel, türelemmel és odaadással, ahogy a Jóisten is szeret minket: türelemmel és odaadással.
Szabó Tamás, a székesegyház parókusa a napi evangéliumi részről beszélt a jelenlévőknek, mely húsvét harmadnapján nem más, mint az emmauszi tanítványok története.
Erőforrás a beszélgetés Istennel, vagyis az ima és a beszélgetés embertársainkkal is. Mindkettőre szüksége van az embernek – mondta a parókus. – Ebben a történetben
Mondjuk el Istennek, amikor beszélgetünk vele, hogy hogy vagyunk. Természetesen kérni is lehet tőle, de úgy is imádkozhatunk, hogy elmondjuk neki az érzéseinket – emelte ki Szabó Tamás. Mindezt párhuzamba állította a bölcsődékben dolgozókkal, akik mindig szeretettel és türelemmel hallgatják meg a rájuk bízottak érzéseit.
A szertartás után a Nyíregyházi Egyházmegye elismerő oklevelét vehették át az intézmények kiemelkedő munkát végző dolgozói. A kitüntetéseket a Nyíregyházi Egyházmegye főhelynöke, Gánicz Endre és Bodnár-Szabó Ildikó szociális irodavezető adta át a díjazottaknak.
A díjazottak névsora ITT megtekinthető.
Az ünnepség a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán folytatódott. A szakmai előadást megelőzően a Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézményből érkező gyermekek szívmelengető műsort adtak a megjelenteknek.
Ezt követően Ráczné Kárpáthi Márta pszichológus, a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kar Szociális és Társadalomtudományi Intézet Pszichológiai Tanszék mesteroktatója Fegyvertár kiégés ellen című előadásában először felnyitotta a hallgatók szemét a kiégés folyamatára, majd elmondta, miért veszélyes az. Részletesen kifejtette a kevésbé veszélyeztetett személyekre vonatkozó tulajdonságokat, melyeket ha erősítünk magunkban, akkor elkerülhető a kiégés szinte minden szakmában, így a bölcsődei dolgozókéban is.
Kulcsfogalmakat sorolt fel, annak a „fegyvertárnak az eszközeit”, amelyek szintén segíthetnek a kiégés ellen: önismeret, feszültséglevezetés az érzelmi kimerülés ellen, társas kapcsolatok ápolása, szakmai fejlődés, pihenőidő, aktív szabadidős tevékenységek, értelemkeresés a munkában, az életben. Ezek közül a feszültséglevezetést részletesen kifejtette a javasolt és nem javasolt tevékenységekkel. Szabó Éva pszichológus szavaival zárta beszédét:
Lelki oldalról is rátekinthettek saját szolgálatukra a bölcsődében dolgozók, hiszen Szabó Tamás, a Szent Miklós-székesegyház parókusa tartott előadást az Emmauszi tanítványokról. A történet egyes részleteit „morzsaként” boncolgatta, hiszen mint mondta: „tele van alapvető emberi gesztusokkal, melyeket érdemes átvennünk tőlük”. Ilyen morzsák például: „ketten”, „mentek”, „beszélgettek” és „hozzájuk szegődött”, „hit”.
Két tanítványról van szó ebben az evangéliumi szakaszban, ahogy mi is együtt dolgozunk a munkahelyünkön. Egy csoportban valaki ott van mellettem, aki társam a munkában, aki ajándék lehet nekem, vagy én neki. Ketten mentek: úton vagyunk. Bár mindig megérkezni akarunk, látnunk kell, hogy valójában az út a lényeg. Beszélgettek: felnőttek néha már elfelejtenek beszélgetni, de a bölcsődei dolgozók tapasztalják igazán, hogy a kisgyermekek még szeretnek beszélni, beszélgetni. Ketten mentek, beszélgettek, és hozzájuk szegődött: lehet, hogy hozzánk is szegődik valaki, de az is lehet, hogy mi szegődünk oda valakihez, valakikhez, jelen esetben akár egy családhoz, mint aki a legféltettebb kincsük gondozója.
Utolsó morzsaként a pasztorális helynök a hitet emelte ki: ha a dolgainkat, terveinket odatesszük Isten elé, higgyük azt, hogy ő alakítja azokat. „Beszélgessünk, ahogy az Emmauszi tanítványok, és hallgassuk meg egymást, ahogy Jézus is meghallgatta őket” – zárta beszédét Szabó Tamás.
A nap végén Bodnár-Szabó Ildikó irodavezető számokban is bemutatta, hogy az a hivatás, amelyet a jelenlévők végeznek, hogyan helyezkedik el a Nyíregyházi Egyházmegye szociális hálózatában. Ami a bölcsődéket illeti: a 11 működő bölcsődében 480 gyermeket fogadnak be, akikről 138 munkatárs gondoskodik.
„A földi szolgálatát befejező Ferenc pápa egyik beszédében kiemelte, hogy a gondoskodás kultúrája segít leküzdeni a közönyt, az önzést, és arra ösztönöz, hogy figyeljünk egymásra, különösen a legkiszolgáltatottabbakra. Mindig arra buzdított, hogy
– elevenítette fel az irodavezető a Szentatya szavait.
„A bölcsőde egy második otthon, ahol a kisgyermekek biztonságban, szeretetteljes közegben fejlődnek. Önök terelgetik őket az első lépések, első szavak csodálatos világában. Ez a szolgálat a társadalom számára is az egyik legnagyobb ajándék. Ez nem csupán feladat, nem csak hivatás, ez küldetés: a jövő építése a szeretet szolgálatán keresztül” – köszönte meg a jelenévők áldozatos munkáját Bodnár-Szabó Ildikó irodavezető, aki Ferenc pápa szavaival zárta a napot: „a gyermekek tanítanak minket arra, hogy alázatosak legyünk, hogy örüljünk az élet apró dolgainak, és hogy mindig nyitott szívvel forduljunk mások felé”.
Szöveg és fotó: Juhászné Szabó Erika
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
