Az ablakkertek nem csupán díszítőelemek voltak a viktoriánus korban, a 19. századtól kezdve a társadalmi változásokat előmozdító eszközzé váltak a nők számára. A kisebb-nagyobb ablakládák a városi közösségek megújulásának, az emancipációs törekvéseknek és a polgárjogi mozgalmaknak is szimbólumai lettek.
Az ablakkerti kertészkedés a 19. században vált népszerűvé Angliában és Európa több országában. A kezdeti beltéri díszítést fokozatosan felváltotta a kültéri használat, és rövidesen az amerikai kontinensen is elterjedt a szokás. A növények nemcsak a házak díszítésére szolgáltak, hanem az otthonok egészségének és a városi környezet tisztaságának javítására is.
Ekkoriban bontakozott ki az úgynevezett „városi háztartásvezetés” (municipal housekeeping) mozgalma, amely a nők hagyományos otthoni szerepeit kiterjesztette a közösségi térre is. Az ablakkertek ennek részeként nemcsak szépséget, hanem társadalmi felelősségvállalást is jelentettek.
Nők, akik virágokkal formálták a társadalmat
A viktoriánus korban számos úttörő nő segítette elő a kertészkedés társadalmi szerepének megerősítését:
Jane Loudon 1840-ben megjelent Gardening for Ladies című művével népszerűsítette a kertészkedést a nők körében, ezzel is bátorítva őket a közösségi szerepvállalásra.
Catherine Mary Buckton, Leeds első női iskolaszéki tagja, az egészséges életmód és a kertészkedés fontosságáról tartott előadásokat a munkásosztálybeli nőknek.
Norah Geddes Skóciában elhagyatott városi területeket alakított át közösségi kertekké, támogatva ezzel a városi közösségek összetartását.
A 19. század második felében a női emancipáció lendületet kapott. A nők az oktatás, a közegészségügy és az életkörülmények javításáért küzdöttek, miközben az ipar fejlődött, a városok növekedtek, és a jólét egyre több helyen jelent meg.
Különös figyelmet szenteltek a szegény és bevándorló közösségeknek: növényeket, virágokat, vagy egész ablakládákat adományoztak a szerény körülmények között élő családoknak, segítve ezzel társadalmi beilleszkedésüket, különösen az Egyesült Államokban.
Politikai cselekedet virágokkal
Az ablakdobozos jótékonyságot szociális munkások irányították, akik növényeket és más adományokat osztottak szét városi szegények, elsősorban emigránsok és afroamerikaiak között. Az ablakkertek eszközei lettek annak a társadalmi mozgalomnak, amely a városi közösségek szebbé és biztonságosabbá tételét célozta.
A 20. század közepén a városi hanyatlás, a rasszizmus és az állami elhanyagoltság ellen fellépők szimbólumává váltak. A fehér kertvárosi kertészklubok tagjai és a fekete belvárosi lakosok közösen ültettek ablakládákat, hogy virágzó háztömböket teremtsenek a városi szürkeség helyén.
Az éves ültetési napok közösségi eseményekké váltak, ahol az emberek – társadalmi helyzetüktől és bőrszínüktől függetlenül – együtt dolgoztak. A virágok áthidalták a különbségeket, közösségeket teremtettek.
Virágok a védelemért és megújulásért
A nők az ablakládákat nemcsak esztétikai, hanem biztonsági eszközként is használták, ezekkel nehezítve a betörők bejutását. Philadelphiában az 1960-as években a rendőrség megfigyelte, hogy azokban az utcákban, ahol ablakládák díszítették az otthonokat, alacsonyabb volt a bűncselekmények száma.
Az 1950-es évektől kezdődő városrehabilitáció során az ablakkertek segítettek megmenteni régi philadelphiai sorháznegyedeket a lebontástól. Az 1950–1960-as évek „ablakláda-aktivizmusa” pedig – a polgárjogi mozgalom feszültségei közepette – hozzájárult a társadalmi összetartás erősítéséhez, és felhívta a figyelmet a szegregáció problémáira.
Az ablakkertek története rávilágít, hogyan válhat az egyszerű kertészeti gyakorlat a társadalmi reformok erőteljes eszközévé. A nők által vezetett mozgalmak nemcsak a városok arculatát változtatták meg, hanem hozzájárultak a közösségi egészség, a társadalmi integráció és a városi életminőség hosszú távú javításához is.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
