Lengyel szakértők megkezdték a második világháború idején elkövetett volhíniai mészárlások áldozatainak exhumálását Ukrajna Ternopil régiójában – közölte április 24-én a lengyel Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma. Az ügynek komoly politikai jelentősége van. A lengyel-ukrán kapcsolatokat rendkívüli módon megterheli a második világháború alatt történt volhíniai mészárlás, amely során az ukránok több mint százezer lengyel férfit, nőt és gyereket mészároltak le. Mivel Ukrajnában a radikális nacionalisták a háború miatt megerősödtek, a banderisták által elkövetett mészárlást Kijev vonakodva ítéli el, annak ellenére, hogy sok tekintetben rá van szorulva Lengyelország segítségére. Az érem másik oldala, hogy már 2023-ban ukrán elnöki tanácsadók arról beszéltek, hogy a háború után Lengyelország számukra inkább lesz rivális, mint szövetséges. A mostani lépés a két ország kapcsolatának javítását szolgálná, kérdés, meddig engedik a tömegsírok feltárást az ukránok. Az tény, hogy Lengyelország többször megfenyegette Ukrajnát: ha nem engedi a népirtás áldozatainak exhumálását, ne számítson Lengyelország támogatására az uniós csatlakozás kapcsán.
A mostani exhumálás-sorozat az első ilyen művelet azóta, hogy Ukrajna 2024 végén feloldotta a 2017 óta érvényben lévő tilalmat, amely korlátozta a lengyel háborús áldozatok ukrajnai feltárását és kiemelését. A tilalom okait nem nehéz megérteni: az Oroszországgal háborúban álló, áldozati szerepéből külföldi támogatást kapó Ukrajna igyekezett elkendőzni minden, rá nézve történelmileg terhelő eseményt. Főleg, hogy a szélsőséges nacionalisták igencsak hatékonyak a háborús gépezet előmozdításában Ukrajnán belül.
Most Puźniki faluban dolgoznak a régészek, ahol 1945 februárjában a Petro Chamczuk vezette Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) egysége lengyel civilek tucatjait gyilkolta meg. A források szerint itt 50 és 120 közé tehető az áldozatok száma.
A lengyel minisztérium célja az áldozatok maradványainak kiemelése, azonosítása és méltó eltemetése.
Bár Lengyelország Ukrajna egyik leghűségesebb támogatója az orosz agresszió elleni harcban, a két ország viszonyát évtizedek óta terhelik a második világháborús sérelmek. A volhíniai mészárlások – amely során a lengyel becslések szerint több mint 100 000 lengyel vesztette életét az UPA támadásai következtében – máig fájó pont a kapcsolatokban. A megtorlásokban mintegy 15 000 ukrán halt meg.
Varsó régóta sürgette, hogy akadálytalanul hozzáférhessen a háborús áldozatok sírhelyeihez Ukrajnában. Kijev végül 2024 novemberében oldotta fel a tilalmat, lehetővé téve a kutatást és exhumálást a vonatkozó ukrán jogszabályok szerint.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök áttörésként értékelte a döntést. A vita mélyen él a lengyel társadalomban, különösen azok körében, akik családtagjaikat vesztették el a 80 évvel ezelőtti tragédiák során.
A volhíniai események olyan területen zajlottak, amely a háború előtt Lengyelországhoz tartozott, majd a náci megszállás után a Szovjetunióhoz került. A lengyel parlament 2013-ban az eseményeket „népirtás jegyeit viselő etnikai tisztogatásnak” minősítette, amit Ukrajna mindmáig vitat, hangsúlyozva a mindkét népet sújtó kölcsönös szenvedést.
Érdemes kiemelni, hogy Ukrajna bizonyos mai lengyel területeket ukránnak tart, ebből tavaly komoly botrány pattant ki. Az akkori ukrán külügyminiszter, Dmitro Kuleba „ukrán területekként” hivatkozott több, dél-lengyelországi vajdaságra (megyére). Később azzal próbált korrigálni, hogy „ukránok által lakott területekre gondolt”.
Óriási botrányt robbantott ki az ukrán külügyminiszter: lengyel vajdaságokat nevezett ukrán területnek
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Czarek Sokolowski
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
