A kereszténység legnagyobb ünnepét tartják szerte a világon, hiszen Jézus Krisztus győzelmet aratott a halál felett. Húsvétvasárnapi gondolatait ezúttal Molnár Tamás, a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség lelkipásztora, a Pozsonyi Főegyházmegye helyettes bírósági helynöke osztja meg Olvasóinkkal.
Húsvét van – hála Istennek!
– énekeljük az egyik húsvéti énekben. Sokunknak fülében cseng ez a sok versszakos ének, eszünkbe jutnak a korábbi évek feltámadási körmenetei is, az Oltáriszentségben köztünk maradt Jézus Krisztus társaságában énekelve haladó-, zúgó harangok és csengők hangjától is ünnepélyes menet, sok helyen égő gyertyákkal a hívek kezében, akik a húsvéti örömben nem csupán a templom szent falai között kívánnak osztozni, hanem a győzelmi örömet annak falain kívül is hirdetik, mindenki tudtára adva:
„Föltámadt Krisztus e napon, alleluja!”
A Feltámadott szobra, s a szintén Őt jelképező húsvéti gyertya is figyelmeztető jelként emelkedik a magasba: a sötétségbe Világosság érkezett, az Élet győzött a halál felett, hála legyen! Igen, szívünk hálával volt, van tele ezeken a szép liturgikus körmeneteken is, csakúgy, mint az egész húsvéti misztérium ünneplése alkalmával, melyet a liturgia oly gazdag és mélyértelmű elemei kísérnek évről-évre.
Ha belegondolunk, amiért most hálát adunk, amit húsvétkor ünneplünk, vagyis, hogy Jézus Krisztus dicsőségesen feltámadt a halálból, szoros összefüggésben áll szeretteink, minden egyes embertársunk és a saját lelkünk földi élet utáni sorsával is. Mert Krisztus feltámadása miatt hiszünk az emberek feltámadásában is, valamint az örök életben.
A második isteni személy emberi létezést vállalva megváltott minket keresztáldozata által, utat nyitott a Mennyország felé, amit az ősszülők bűne elzárt. Vagyis halhatatlan lelkünk számára a Megváltó visszaszerezte az örök boldogság lehetőségét, feltámadásával pedig hirdeti, hogy mi is új életre támadunk földi létezésünk után, s amennyiben szándékosan nem fordítunk Istennek hátat, ez az új élet egy örökre Vele élt életet jelent számunkra.
„Hála légyen az Istennek!”
A hála kitágítja az emberi szívet. Ha hálásak tudunk lenni és maradni, ha észrevesszük mindazt, amit Isten értünk tesz, amivel megajándékoz, amit érzékszerveinkkel megtapasztalni enged, akkor mindennapjainkat – ezt a 2025-ös jubileumi Szentévet is – még könnyebben az Úr és a felebarát iránti szeretet lehetőségeire alkalmat adó időnek tudjuk tekinteni, s arra felhasználni. Ha a hálaadás lelkülete jár át minket, könnyebben elfogadható lesz még „a remény zarándokai”-ként (a Szentév mottója értelmében) megélt életút egy-egy nehezebb szakasza is. A hála erénye által is őrizzük lelki egészségünket. A hálás hozzáállás sokkal inkább magával hozza a békét, a bizakodó reményt is.
Kedves Olvasók, azt kívánom mindannyiunknak, támadjon fel bennünk Krisztussal együtt a hála erénye is. Szívből, örömmel és őszintén ismételgessük: „hála légyen az Istennek”, mégpedig a megváltásunkért, Krisztus feltámadásáért, a mi örök életünk reményéért, elhunytjaink örök boldogságáért, jelen életünkért, mely itt és most válik az üdvösség útjává, ha hagyjuk, hogy a Feltámadott közelsége járja át…
Molnár Tamás, a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség lelkipásztora, a Pozsonyi Főegyházmegye helyettes bírósági helynöke
Körkép.sk
Fényképek: Süle Ágnes Katalin/Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
