1905. április 11-én született József Attila, a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb lírikusa. E nap 1964 óta egyben a költészet napja hazánkban. A magyar lírát ezúttal Szabó T. Anna Látszó láthatatlan című versével ünnepeljük.
Látszó láthatatlan
Tágas világban szűk szükség ne érjen,
láss ki magadból, örülj: nézz az égre,
a magasság mindig tüdődbe férjen,
minden csak kezdet, ne gondolj a végre:
ahogy a felhők formát váltanak,
úgy vált alakot, úgy villódzik minden,
a láthatók is félig látszanak,
a létezőkben ott lüktet az Isten,
hagyd átlobogni magadon a létet,
végigleng rajtad minden pillanatban
a mindig alvó, aki mindig ébred,
a vannincsfényű játszó láthatatlan,
engedj a fényes, teljes áradásnak,
és része leszel az örök egésznek,
az azonosként újra s újra másnak –
te is felhő vagy, semmi rossz nem érhet.
„A vers címe Látszó, láthatatlan. A tegnap fényképezett égi és földi fellegekről jutott eszembe…” – fogalmazott április 5-én közösségi oldalán Szabó T. Anna.
Forrás és fotó: Szabó T. Anna írói Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
