A kanadai Brit Kolumbia Chilcotin régiójában végzett új régészeti kutatások feltárták, hogy a Secwépemc nép történelmi jelenléte sokkal kiterjedtebb volt, mint azt korábban gondolták.
Ősi falvak nyomában
A kulturális örökség megőrzését célzó tanulmány első szakaszában több tucat korábban ismeretlen falut tártak fel a régészek. A kutatást a Williams Lake First Nation, az Esk’etemc és az Inlailawatash LP vezette, különös tekintettel a földcsuszamlás és erdőtüzek által veszélyeztetett történelmi helyszínek dokumentálására.
A feltárások a Hanceville környékétől a Chilcotin folyó torkolatáig, egészen a Farwell Canyonig terjedtek. Bár korábban is ismert volt, hogy a térségben Secwépemc falvak romjai találhatók, a legújabb leletek új megvilágításba helyezik e közösségek történetét. A régészeti bizonyítékok szerint az itt virágzó települések legalább 4000 éves múltra tekintenek vissza – adta hírül az Ancient Pages.
Secwépemc leletek amiket meg kell menteni
A kutatás során 70 régészeti lelőhelyet azonosítottak. Ebből 31 egykori Secwépemc falvak maradványa, további hét pedig szakrális jelentőségű temetkezési helyek, barlangok és sziklarajzok. A lelőhelyek közel fele már most is károsodott – részben a természeti csapások, például a 2017-es erdőtűz és földcsuszamlások miatt.
Whitney Spearing, a Williams Lake First Nation természeti erőforrásokért felelős igazgatója szerint a felfedezések történelmi jelentőségűek. „Ezek a gödörházak régebbiek, mint a piramisok! Hihetetlen, hogy még mindig új dolgokat tanulunk azokról a közösségekről, amelyek itt évezredeken át éltek.”
Veszteség és újrakezdés
A tanulmány feltérképezte négy jelentős Secwépemc falu – Tecwilúps (Tsenqlews), Nexelp (Pesxenmétkwe), Kwomesken (Kwellk̓ém̓t) – helyzetét, amelyek közül három jelenleg is súlyosan veszélyeztetett. Néhány újonnan azonosított helyszínt eddig hivatalosan nem is dokumentáltak.
A 19. század végén élt etnográfus, James Teit munkájára is reflektál a kutatás. Spearing kiemelte: „Mindig tudtuk, hogy több település létezett, mint amit Teit írásai említenek.” A felfedezések megerősítik, hogy a Ste’tlemc néven ismert közösségek már több ezer éve jelen voltak a térségben, sőt, kereskedelmi csomópontként működtek.
Örökségvédelem
A tanulmány második szakaszában a kutatás terepi munkával folytatódik: felmérik a károkat, és stratégiát dolgoznak ki a helyreállításra és a hosszú távú megőrzésre. A cél, hogy a jövő generációi számára is fennmaradjanak ezek a történelmi helyszínek.
Willie Sellars, a WLFN vezetője így fogalmazott: „Ez a munka túlmutat a régészeten. Az Öregek történeteit tiszteljük, a szellemünket őrző helyeket védjük, és biztosítjuk, hogy a jövő generációi is kapcsolatban maradjanak e földdel.”
A tanulmány a Secwépemc közösségek mellett más őslakos nemzetek – például a Tsilhqot’in – bevonásával folytatódik, közös célként a kulturális örökség védelmét és a földdel való együttélést helyezve előtérbe.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
