Tudor a Bajnokok Ligájáért küzd, a pénzemberek a Juventusért Lencsés Zoltán2025. 04. 02., sze – 16:54
Ahogy az már az elmúlt hetek hírei lapján várható volt, a Juventus bejelentette, hogy meneszti Thiago Motta vezetőedzőt és Igor Tudor veszi át a csapat irányítását. A klub korábbi játékosa a nyárig kapott felkérést a posztra, ám a klubnál jóval több forog kockán, és jóval több fogaskerék van mozgásban, mint egy egyszerű edzőváltás.
Thiago Mottát a nyáron csábította el a remeklő Bolognától a Juventus, de nem sikerült jól az átállás, sorjáztak a döntetlenek a bajnokságban és a beígért támadójátékból sem lehetett sokat látni. Az elmúlt hetekben aztán csőstül jöttek a vereségek: a csapat kiesett a Bajnokok Ligájából és az Olasz Kupából is, majd az Atalanta és a Fiorentina elleni bajnokiját úgy veszítette el a csapat, hogy hét gólt kapott és egyet sem lőtt. A hírek szerint telefonon közölték Mottával, hogy kirúgják, a La Gazzetta dello Sport szerint a sportigazgató, Cristiano Guintoli konkrétan azt mondta, szégyelli magát, amiért őt nevezte ki vezetőedzőnek.
Motta leváltásához vélhetően kellett a felső vezetés engedélye is, mert a Fiorentina elleni vereséget követően Giuntoli még megerősítette az edzőt a pozíciójában, és csak később kezdte el Giuntoli kongatni a vészharangot, mely szerint a játékosok teljesen az edző ellen fordultak, és muszáj a klubnak lépnie. És hogy mi történt a két esemény között? A sportigazgató találkozott Maurizio Scanavinóval és John Elkannal, a Juventus igazi döntéshozóival.
Kik vezetik a Juventust?
Maurizio Scanavino a Juventus vezérigazgatója, valamint a GEDI Gruppo Editoriale elnöke. 1973-ban született, a Torinói Műszaki Egyetemen szerzett távközlési mérnöki diplomát, és szakmai tevékenységét különböző ágazatokban (tanácsadás, autóipar, média) végezte Olaszországban, de külföldön is nagy tapasztalatot szerzett.
2004-ben csatlakozott a Fiat csoporthoz, ahol részt vett a Sergio Marchionne vezette cég újraindításában, mint a Fiat, Alfa Romeo és Lancia márkák marketing- és kommunikációs igazgatója. A GEDI vezérigazgatójaként elkötelezte magát amellett, hogy vállalati felvásárlások és célzott befektetések révén megszilárdítsa a digitális átalakulás olaszországi vezető pozícióját a kiadói szektorban. Ma ő tölti be a csoport elnöki posztját. A Juventus vezérigazgatójaként az a feladata, hogy a klub hagyományai mentén ötvözze a sportsikereket és a fenntarthatóságot.
John Elkann iparmágnás, az Agnelli család tagja, aki 1997-ben Giovanni Alberto Agnelli halálát követően anyai nagyapja, Gianni Agnelli választott örököse lett, 2004 óta pedig gazdaságilag ő vezeti az Agnelli családot.
Elkann a Stellantis autógyártó elnöke, és az Exor – az Agnelli család által irányított holding, amely a Ferrariban, a CNH Industrialban, az Iveco Groupban, a Juventus FC-ben és a The Economist Groupban is többségi részesedéssel rendelkezik – vezérigazgatója. 2021-ben Elkann felügyelte a Fiat Chrysler és a PSA csoport egyesülését, összességében pedig egy olyan cégcsoport vezetője, amely 14 márkát irányít, 29 országban van jelen, és 400 000 embert foglalkoztat. Az Exor vezérigazgatójaként Elkann a Juventus tulajdonosait is képviseli.
Ők ketten voltak tehát azok, akik valójában meghozták a döntést Motta sorsáról, Guintoli tulajdonképpen csak a hírvivő volt.
Egy-egy edző menesztésekor a hozzá közel álló játékosok általában valami szívhez szóló üzenetet írnak a közösségi médiában, de úgy tűnik, igazuk volt azoknak, akik állították: Motta elvesztette az öltözőt, mert mindössze egyetlen futballista, Samuel Mbangula búcsúzott el tőle nyilvánosan.
„Köszönök mindent. Nem lehetek elég hálás azért, hogy az első naptól hitt bennem, és hogy az álmom legfontosabb részét teljesíthettem. Mióta a csapatnál volt, mindig a legjobbat akarta nekünk, és ezt mindig meg is mutatta. A legjobbakat kívánom önnek” – írta a 21 éves Mbangula, aki Mottánál debütált a Juve felnőttcsapatában. A belga szélső, aki szárnyvédőt is játszott idén, 30 tétmeccsen 4 gólt és 5 gólpasszt tett a közösbe a Motta-érában.
Mindig van egy nagyobb hal
A történet igazi érdekessége, hogy bár Cristiano Guintoli, a Juventus sportigazgatója menesztette Mottát, ő maga is nagyon vékony jégen jár, hiszen egyrészt ő hozta a klubhoz a végül alkalmatlannak bizonyuló edzőt, másrészt nagyon gyatrán teljesített a játékospiacon is: elherdálta például a nagy tehetség Dean Huijsent, odaadta a Fiorentinának az idényben szárnyaló Moise Keant, miközben olyan drága, de középszerű játékosokat hozott a klubhoz, mint Douglas Luiz vagy Lloyd Kelly, ráadásul a máshol villogó tehetségek, mint Teun Koopmeiners vagy Nico Gonzalez szintén csődöt mondtak a Juventusban, a csapat pedig már a BL-indulást sem veheti biztosra annak ellenére, hogy Allegri távozása után Guintoli már 200 millió eurót vert el a piacon, vagyis Elkann őt is lapátra teheti a szezon végén.
Ugyanakkor sokan vannak Olaszországban, akik szerint még csak nem is Guintoli a legfőbb probléma, hanem maga Elkann, aki alapvetően üzletember, és nem él-hal úgy a klubért és a labdarúgásért, mint Andrea Agnelli, aki elhozta a klub újabb sikerkorszakát a 2010-es években, és aki mindent elkövet, hogy visszatérjen a klub élére – nyilván Elkann kárára –, és ebben segítségére lehet Paolo Ardoino is.
Ardoino olasz milliárdos üzletember és informatikus, aki 2023 decembere óta a Tether vezérigazgatója, emellett a Bitfinex technológiai igazgatójaként (CTO) is dolgozik. Vagyonát 10 milliárd dollárra becsülik, ami a klub szempontjából azért is érdekes, mert 2024-ben megvásárolta a Juventus 8%-át
Szeretnék hozzájárulni a klub felemelkedéséhez. Újra naggyá kell tenni a Juventust, és visszavezetni oda, ahová tartozik! Remélem, ebben partner lesz a klub jelenlegi vezetése is
– nyilatkozta a napokban az olasz TL-nek, amiből azért nem nehéz kiolvasni az Elkann-nak szóló burkolt fenyegetést.
Kapcsolódó cikkünk
Sohasem látott sikereket ígért az FC Liverpool számára a 2024–25-ös év, február elején a szurkolók még hittek abban, hogy akár négy színtéren is első helyen zárhatnak a kedvencek. Március közepére azonban már csak a bajnoki cím elérhető, ami nem rossz Arne Slot bemutatkozó évében, csak hát az álmok és várakozások ennél sokkal nagyobbak voltak. Kisebb léptékű probléma a Juventus mélyrepülése, a csapat ugyancsak elvérzett már mindenhol, a bajnokságban viszont lassan a BL-indulást jelentő negyedik hely is kicsúszik a torinóiak kezéből.
A Liverpool félelmetes szezonkezdetet produkált, az első 28 tétmérkőzéséből mindössze egyet veszített el (még szeptemberben otthon kapott ki a Nottinghamtől), az újjászervezett Bajnokok Ligája alapszakaszát megnyerte, a Premier League-ben pedig komoly előnyt harcolt ki magának.
Az első probléma február 9-én merült fel, amikor a csapat kipottyant az FA-kupából, ráadásul a másodosztály kiesőjelöltje, a Plymouth ellenében. De ezt ismét egy hétmeccses veretlenségi széria követte, benne egy Manchester City elleni idegenbeli 2–0-val, illetve egy párizsi BL-sikerrel. Aztán amikor a legfontosabb következett volna, összeomlott a csapat.
Előbb múlt kedden, az Anfield Roadon kapott ki 1–0-ra a Paris Saint-Germaintől, és végül tizenegyesekkel kiesett. Slot nagyon morcos volt, és a BL-rendszert kárhoztatta: „Csalódott vagyok a kiesés miatt. Most érdemes átgondolni, hogy mennyit ér az első helyen végezni az alapszakaszban, ha a következő körben a Paris Saint-Germainnel találkozhatsz. Persze az is igaz, ha meg akarod nyerni a Bajnokok Ligáját, akkor a PSG-t is le kell győznöd. És ez az, amit mi nem tettünk meg.”
Egy esély elszállt, de vasárnap jött a második, az angol Ligakupa döntője, amelyben ismét csődöt mondott a Pool, és 2–1-es vereséget szenvedett a Newcastle Unitedtől.
Reménytelen döntő
Hogy mi romlott el a Wembley-ben? Minden. A Newcastle sokkal motiváltabban és veszélyesebben futballozott, és a 45. percben Keiran Trippier szögletét követően Dan Burn fejesével vezetést szerzett, majd az 51. percben Alexander Isak megduplázta az előnyt. A Liverpool semmire sem ment, egyedül a csereként beállt Federico Chiesában volt fantázia, ő a ráadásban szépített is, de ennyire futotta. A Newcastle ötvenhat év után (!) nyert végre trófeát – 1969-ben az Újpesti Dózsát verte a Vásárvárosok Kupája fináléjában.
A The Athletic a tudósításában azt írta, mire Arne Slot felvezette összetört játékosait a lépcsőn, hogy átvegyék a második helyezettnek járó érmeket, a Wembley-stadion azon része, hol a liverpooli drukkerek voltak, félig már kiürült. A csalódottság óriási volt, hiszen az szurkolók a klub egyik legrosszabb teljesítményét élték át egy nagy döntőben.
Mert a Liverpool nem csupán kikapott a Newcastle-től, de tette ezt teljesen reménytelen játékkal. Persze, minden nézőpont kérdése: a csapat kilenc fordulóval a bajnokság vége előtt még mindig tizenkét pont előnnyel vezet az Arsenal előtt, és ez az eredmény önmagában becsülendővé tenné Slot nyitószezonját. Azonban a vasárnapi összeomlást nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni.
Beszédes statisztika
A sajtó szerint fizikai és szellemi fáradtság lett úrrá a liverpooliakon. Persze, a PSG elleni hosszabbítás energiavámpírként dolgozott, nem beszélve arról a pszichológiai hatásról, amely a szívszorító BL-kieséssel járt. Ugyan a szakember csütörtökön pihenőt adott játékosainak a vasárnapi döntőre készülve, abban a reményben, hogy ez némi frissességet jelent majd, de a sztárok laposak és passzívak voltak a Newcastle ellen. A kulcsfontosságú presszing sem ment, de az ellenfél simán átjátszotta őket.
A statisztika beszédes: a Liverpool a párharcok összességének mindössze 43 százalékát nyerte meg, a légi párharcoknak pedig mindössze a 32 százalékát. Az atomerős középpályán a minden bizonnyal túlhajszolt Ryan Gravenberch hét párharcból mindössze hármat nyert meg, de Alexis Mac Allister (hétből kettő) és Szoboszlai Dominik (nyolcból három) sem volt jobb nála.
Ugyan a labdát sikerült 66 százalékban birtokolni, de a rossz döntések sorozata miatt ez nem jelentett pluszelőnyt. Olyannyira, hogy a szünet előtt mindössze két labdaérintésük volt a Newcastle tizenhatosán belül, és egyáltalán nem veszélyeztették Nick Pope kapuját.
Hiába játszott eddig csúcsformában Mohamed Szalah (43 meccsen 32 gólt és 22 gólpasszt jegyzett), ezúttal béklyók voltak a lábain, mindössze 23 érintése volt, és se helyzetig, se kapura lövésig nem jutott el. Ilyenre az eddig 392 liverpooli tétmérkőzése közül mindössze harmadszor volt példa…
Hogy mi lehet a folytatásban? Nos, Arne Slot minden bizonnyal levonja majd a tanulságokat, csak hát kicsit későn. Egy hosszabb szezonban most lehetne azon morfondíroznia, hogy többet pihenteti kulcsembereit, például Szoboszlait is, vagy több lehetőséget ad a perememberek közül a fiatal Harvey Elliottnak vagy a rutinos Wataru Endónak és Chiesának. Kilenc meccsel a szezon vége előtt viszont már ezzel sem nagyon kell játszani.
Megrendülő bizalom Torinóban?
Amíg Liverpoolban legalább egy angol bajnoki címmel vigasztalód(hat)nak a drukkerek, addig Torinóban teljes a káosz. Pedig a szezon elején még azt írtuk, az elmúlt évek lagymatag játéka és erőteljes visszaesése után abban bíznak, hogy megszabadulva Massimiliano Allegritől és megszerezve Olaszország legkeresettebb edzőjét, Thiago Mottát, végre ismét megindulnak felfelé.
A brazil születésű, később olasz válogatott játékossá váló szakember tavaly óriási meglepetésre a BL-selejtezőig vezette a Bolognát, a látványos építkezése felkeltette a reményt, hogy a Bianconeri esetleg ismét nagycsapattá válik. A Football Italia akkor azt írta, Motta taktikailag élen jár a világ futballjában, és egy Juventus-forradalommal akár azt is elérheti, hogy átveszi az uralmat a Serie A-ban.
A forradalom azonban maximum a totózókban és a fogadóirodákban tetőzött, ennyi döntetlent ugyanis egyetlen csapat sem játszott a Serie A-ban, mint a Juventus. 29-ből 13-szor nyert, 13-szor ikszelt, és hiába kapott ki mindössze háromszor, ha ezzel a rengeteg pontvesztéssel jelenleg csak az ötödik helyet foglalja el.
Mottában pedig az elmúlt egy hónapban megrendült a bizalom. Először azért, mert sikerült a nem túl acélos PSV ellen kipottyanni a Bajnokok Ligájából (a hazai 2–1-es győzelmet egy idegenbeli, hosszabbításos 3–1-es vereség követte), majd egy héttel később az Empoli tizenegyesekkel kiverte a Coppa Italia negyeddöntőjéből.
„Szégyellem magam, kínos volt” – nyilatkozta Motta.
Röpködnek a nevek
Egy hete hazai pályán egy súlyos 0–4-be futott bele az Atalanta ellen (legutóbb 1967 októberében kapott ki hazai pályán négy góllal a bajnokságban a városi rivális Torinótól), ezt követően már a sajtó is arról írt, hogy inog Motta kispadja. Olyannyira, hogy a horvát Dnevnik egyenesen azt írta, a súlyos fiaskó után Cristiano Giuntoli sportigazgató felvette a kapcsolatot Igor Tudorral, aki készen áll arra, hogy azonnal átvegye az irányítást.
Ennek némileg ellentmond, hogy a vasárnapi, Fiorentinától elszenvedett újabb csapás, a 3–0-s vereség után éppen Giuntoli erősítette meg tisztségében Mottát, mondván, ezekben kell igazán egységesnek maradni.
„Nagyon csalódottak vagyunk, két olyan meccset játszottunk, amelyek elfogadhatatlanok. Az elmúlt években is voltak csúcsok és mélypontok, de még soha nem játszottunk így kétszer egymás után.
Nagyon kényes a helyzet, megpróbáljuk megoldani a problémákat és közösen akarunk kilábalni belőlük.”
Ugyanakkor Sandro Sabatini újságíró válságról írt, szerinte ez nem egy épülő, hanem egy romboló csapat. „Itt nem a játékosok nem követik az edzőt, hanem az edző az, aki nem követi a játékosokat. Itt nem a játékosok játszanak az edző ellen, hanem az edző az, aki a játékosokkal szemben áll” – írta, hozzátéve, szerinte Motta elveszítette az öltözőt. Az pedig, hogy Tudor mellett Roberto Mancini, Gian Piero Gasperini és Stefano Pioli nevét is hallani, nem véletlen.
„Tudorral kapcsolatban optimista vagyok, remélem, vele ott leszünk jövőre is a Bajnokok Ligájában. Aztán meglátjuk, felőlem akár érkezhet José Mourinho is a kispadra, megvannak a forrásaink, kétezer évig tudnánk finanszírozni a klubot. Gyerekkorom óta a Juventusnak szurkolok, egy olyan klubba fektettem, amely jelenleg csak árnyéka önmagának, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra szárnyal majd.
És hogy kit szeretnék a csapatban látni? Hát Mbappét! A viccet félre téve, a klubnak fiatal játékosokba kell fektetni, a jövő Zidane-jait és Del Pieróit keressük”
– fogalmazott Ardoino.
Ami Tudor kinevezését illeti, szintén megoszlanak a vélemények, mert bár voltak sikeres időszakai (Verona, Udinese, Lazio) és nemzetközi tapasztalattal is rendelkezik (Hajduk Split, PAOK, Galatasaray, O. Marseille) van egy nagyon nem elhanyagolható pontja az önéletrajzának: horvátországi távozása óta (2015) kilenc állomáshelye volt, ám egyetlen csapat kispadján sem ült tovább 50 meccsnél.
Mindenesetre az Exor már reagált is az új helyzetre: 15 millió eurós kezdeti befizetéssel tőkemegerősítést jelentett be a vállalat, ami a közeljövőben akár 110 millió euróra is bővíthető. Hogy mindez Tudor támogatását szolgálja-e, vagy inkább hadüzenet Andrea Agnellinek és Paolo Ardoinónak, az még a jövő zenéje.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
