Március 2-án, vasárnap a lembergi főegyházmegye segédpüspöke, Edward Kawa OFMConv a kúria kancellárjával, Vladiszlav Hrimszkivel együtt kánoni vizitációt végzett a nyugat-ukrajnai huszjatini (Ternopili terület, Csortkivi járás) Szent Antal-plébánián, továbbá a csabarivkai és vilhivcsiki filiális egyházközségben.
A püspöki kánoni vizitáció célja nem csupán a plébánia vagy a dokumentáció állapotának ellenőrzése. Mindenekelőtt lehetőség nyílik arra, hogy a püspök találkozzon a hívekkel, a hívek pedig a püspökkel. Mindennek a középpontjában azonban az eucharisztikus áldozat, a szentmise áll.
Edward Kawa püspök Huszjatinban mondott homíliájában hangsúlyozta a szentmise hatalmas erejét, különösen ezekben a zavaros időkben.
„A világban zajló események láttán nagy nyugtalanság töltheti el a szívünket. Milyen jövő vár ránk? Úgy gondolom, hogy Isten igéjének meghallgatásából választ kapunk. A mi feladatunk pedig az, hogy rátaláljunk arra a reményre és világosságra, amire most szükségünk van” – kezdte homíliáját a püspök, majd öt lépésben jelölte meg azt, amire mindannyiuknak és egész országuknak szüksége van.
„Az első lépés. Hamarosan kezdődik a nagyböjt, amely kedvező időszak a változásra. Tehát mindenekelőtt Istent kell az első helyre tennünk. Nem az Ukrán Fegyveres Erőkbe, nem is a nemzetközi támogatásba vetjük reményünket…
Amikor őszintén és nem látszatra fordulunk Istenhez, ráébredünk bűnösségünkre. Ezért a második lépés a bűnbánattartás. El kell ismernünk a hibáinkat Isten előtt: azt hittük, egyedül is meg tudunk birkózni a helyzettel. Technikai megoldásokra, nemzetközi megállapodásokra hagyatkoztunk, de megfeledkeztünk Istenről. Urunk, elfordultunk tőled! Összukrán bűnbánattartásra van szükségünk. Mindannyian vétkeztünk!
Emlékezzünk arra, hogy 1991-ben Istentől lehetőséget kaptunk arra, hogy vérontás nélkül lépjünk ki a Szovjetunióból. És mi mit tettünk? Kezdtük gyilkolni a meg nem született gyermekeket. Isten meg akar minket tisztítani, meg akar gyógyítani, és megtérésre akar vezetni. És ennek éppen most kell megtörténnie, mert látjuk, hogy a velünk szemben álló ellenség démoni.
Amikor az ember elutasítja a bűnt, megtisztítja a szívét a bűnbánat és a szentgyónás által, akkor a benne lévő ürességet be kell töltenie. Mivel töltsük meg? Ezért a harmadik lépés Jézus Krisztus ismételt befogadása. Minden szentmisén, amelyen részt veszünk, tanúi lehetünk annak, ahogy a kenyér és a bor Jézus testévé és vérévé változik. Bűneink miatt gyakran nem járulunk szentáldozáshoz, és a szívünk üres marad. De ma kivétel nélkül mindannyiunknak el kell fogadnunk Jézus Krisztust – hittel a szentáldozásban, elismerve őt Urunknak és Üdvözítőnknek.
A negyedik lépés. Amikor tapasztaljuk, hogy a kegyelem állapotában vagyunk, s látjuk, hogy mi a különbség a bűnös és a bűntelen élet között, akkor döntés előtt állunk: meg kell változtatnunk életünket. A háború alatt azt reméltem, hogy a sok veszteség és tragédia láttán ez a megtérés időszaka lesz számunkra. Ne legyen korrupció, gúnyolódás, megtévesztés, hogy a szovjet mentalitás minden maradványa tűnjék el. Lelki újraindításra van szükségünk – hangsúlyozta a püspök, és felidézte a szovjet rendszer elleni küzdelmet, amelyet a mai napig vív az Egyház a templomok visszaszerzéséért olyan városokban, mint Huszjatin, Kijev, Odessza és Lemberg. – És bár ukrán hatalom alatt élünk, a mentalitás sajnos még mindig szovjet.
Hány emberélet veszett oda a háborúban? Még a pontos számokat sem ismerjük, de azok napról napra nőnek. Sokan külföldre mentek. Mi lesz ezután? Hogyan újítsuk meg népünket és spiritualitásunkat? Sajnos hazánkban jelenleg olyan törvényeket hoznak, amelyek nem segítik a családok megerősödését. És hol van az élet alapja? A családban. Ezért az ötödik lépés a családok támogatása. Az embereknek tapasztalniuk kell az állam védelmét, hogy legyen kedvük a gyermekvállaláshoz, a szülőföldre visszatéréshez, tudván, hogy kedvező feltételek várnak rájuk.
Isten a mi oldalunkon áll, és csodát szeretne tenni a szemünk láttára. És ez valóra válik, még ha valaki nem is akarja. De ehhez hozzá kell járulnunk,
Ezért imádkozzunk Istenhez, hogy itt és most mindenki őszintén nyissa meg szívét az ő működése előtt!”
A közös imádság után Edward Kawa püspök elment a városi temetőbe, ahol imádkozott minden elhunytért, különösen azokért, akik a háború alatt haltak meg. Csabarivkában fölkereste a betegeket, megáldoztatta, és szavaival bátorította őket.
Fordította: Hidász Ferenc OFM
Forrás: rkc.org.ua
Fotó (archív): Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
