A Pécsi Katolikus Egyetemi Lelkészséghez (PEKEL) kapcsolódó fiatalok és Forrai Tamás SJ egyetemi lelkész meghívására kötetlen beszélgetésre érkezett Felföldi László pécsi megyéspüspök február 12-én este a Pécsi Tudományegyetemen működő lelkészségre. Nyílt, őszinte beszélgetés alakult ki, melynek résztvevői a jövő Egyházának képét vázolták fel.
Az érdeklődők számára szűkösnek bizonyult a közelmúltban átadott lelkészségi szoba, így az épület előcsarnokában alakítottak ki egy rögtönzött beszélgetősarkot. A helyzet már önmagában is szimbolikus, a jövő Egyházának vízióját vetítve elénk:
– fogalmazott Forrai Tamás SJ.
Az egyetemi lelkész köszöntőjében elmondta: a PEKEL sokféle programot szervezett az elmúlt hónapokban. Közben a segítőkben megfogalmazódott az a vágy, hogy az előadások mellett szükség van kötetlen, kétoldalú beszélgetésekre, melyek első alklamára a pécsi főpásztort hívta meg az egyetemi lelkészség.
Felföldi László püspök kifejezte örömét és köszönetét, hogy a fiatalok erre a személyes találkozásra és beszélgetésre áldozták az idejüket, ami azt mutatja, mennyire nyitottak és érdeklődőek.
Az Egyházban hirdetjük az evangéliumot, ez mindnyájunk küldetése – mondta el kérdésre válaszolva a főpásztor –, de napjainkban, amikor a fiatalok azzal az igénnyel fordulnak az Egyházhoz, hogy szólaljon meg, nyilatkozzon, legyen jelen, ne engedjen meg méltatlan dolgokat, szigorúbb legyen, újra meg kell találnunk önmagunkat.
Nem az evangéliumból lett az Egyház, hanem az Egyháznak van evangéliuma. Az újszövetségi leveleket a már élő közösségeknek írta Szent Pál apostol.
– hangsúlyozta a pécsi megyéspüspök. – Az első keresztények ugyanis felismerték és megismerték az Istent. Istentapasztalásuk volt, nem pedig lexikális tudásuk.
Nekem az a személyes feladatom, hogy az embereket a kapcsolatok megélésére ösztönözzem, mert csak ezután lesznek, leszünk képesek továbblépni. Megvannak az egyházközségeink, de hiányoznak belőlük az emberi kapcsolatok. Ezt kell felépíteni, mert a kapcsolatok ereje határozza meg a közösséghez tartozást, és ezen múlik az életünk – mondta Felföldi László.
Mi szükséges ahhoz, hogy a meglévő, stabil közösségek missziós közösségekké váljanak és kilépjenek az emberek közé? Hogyan tudnak nyitni és megszólítani másokat? – tette fel a kérdést Forrai Tamás SJ.
Felföldi László püspök a szőlőtőről szóló krisztusi példázattal válaszolt (vö. Jn 15,1–17), majd kifejtette:
Mindig szükség van olyan emberekre, fiatalokra és felnőttekre, akik el mernek indulni. Az, hogy Jézus előttünk jár, egyszerre virtuális és valóságos megtapasztalás. A hit ugyanis nem tudás, hanem megtapasztalása annak, hogy Isten előttünk jár és segít.
Találkozások kellenek, amelyekben a fiatalok és az idősebbek hitelesen otthon tudják érezni magukat, miközben figyelnek a Szentlélek vezetésére. Erről szól a szinodális út, ahol egymásra figyelve, egy imádkozó közösségben a Lélek vezetésével, figyelmesen vagyunk jelen – vette át a szót Forrai Tamás.
Sokszor nem egyértelmű a szinodalitás meghatározása, ezért Felföldi László úgy fogalmazott: „Én valahogy úgy fordítanám le a fiatalok számára a szinodalitást, mint a találkozások és a kapcsolatok útja: azaz menni akarok veletek az úton, járjuk együtt az utat! Ez az, ami hiányzik most az életünkből, pedig ezekre a találkozásokra, kapcsolatokra, jelenlétekre vágyunk. Az én vízióm az ősegyház, ahol Krisztusra figyelő emberek találkoztak és beszélgettek egymással kis közösségekben. Hitből fakadó életük volt. Abban bízom, hogy a mai közösségeinkben is elkezdődnek ezek a beszélgetések, a szinodális út és a liturgikus Egyházból átmegyünk közösségi Egyházzá. Félre ne értsen valaki,
Az együtt gondolkodós és beszélgetős esték a PEKEL szervezésében a jövőben tovább folytatódnak.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
