Gajanová már gyerekként remélte, hogy eljut a legjobbak közé Elek Zoltán2025. 02. 05., sze – 18:13 Pozsony |
A 2024-es évben Gabriela Gajanová sikert sikerre halmozott. A középtávfutó ezüstérmet nyert a római Európa-bajnokságon, míg a párizsi olimpián 37 év után döntötte meg a 800 méteres síkfutás szlovák rekordját, összesen pedig hatszor futott ezen a távon 2 percen belül.
A 25 éves atléta ezenkívül ott volt több Gyémánt Liga-versenyen is, de kisebb viadalokon is többször felállt a dobogóra, így nem volt meglepő, hogy a szlovákiai Év sportolója-szavazáson másodikként zárt. A Matej Beňuš mögött végző, vagyis a legjobb női sportolóként záró Gajanová úgy vett részt a díjátadón és válaszolt óriási türelemmel minden kérdésre, hogy 24 órával később már Ostraván versenyzett, ahol nem sokkal maradt el a fedett pályás országos csúcsától.
Melyik a legkedvesebb emléke tavalyról?
Az Európa-bajnoki ezüstérem megszerzése Rómában. Igazán különleges és gyönyörű érzések töltöttek el akkor, amit ráadásul a legközelebbi hozzátartozóimmal tudtam megosztani, ami egy örök élmény. Nagyon szép este volt.
Párizsban is remek eredménnyel zárt, de a versenyen túl mi volt az, ami a leginkább meglepte önt az olimpia alatt?
Az, hogy minden tökéletesen működött. Nagyon jól meg volt szervezve minden körülöttünk a versenytől a kiszolgálásig. Ezen kellemesen meglepődtem. Biztonságban érezhettük magunkat minden pillanatban, az olimpiai falu pedig egy remek hely volt minden sportolónak. Volt lehetőségünk a kikapcsolódásra, de tudtunk találkozni, közös programokat szervezni a társainkkal is.
Milyen érzés ott lenni az ország 2024-es legjobbjai között?
Még az ifjúsági kategóriákban versenyeztem, amikor már figyeltem az Év sportolója-szavazásokat és meg is fordult a fejemben, hogy egyszer én is itt állhatok majd. Az, hogy ez sikerült, igazán nagy dolog a számomra és nagyon örülök, hogy idáig is eljutottam.
Az Európa-bajnokságon és itt is másodikként végzett. Ez egy szép párhuzam?
Igen, természetesen úgy tekintek rá. Nem vártam, hogy a szavazáson is ilyen előkelő helyen fogok végezni. Ez egy kellemes véletlen, hiszen minden sportot figyelembe kell venniük a sportújságíróknak a szavazáson, így nem csak saját magamon és az én sportágamon múlik az itteni eredmény. Örülök az újabb második helynek, de természetesen örülnék, ha a sporttársaimnak még szebbek lennének az eredményei és nagyobb lenne köztünk a verseny, de remélem, hogy ebbe az irányba tartunk.
Milyen célokkal vágott neki 2025-nek?
Még egy lépést szeretnék feljebb lépni, hogy versenybe tudjak szállni a világ élmezőnyével. Szerintem tavaly jó irányba indultunk el ezen az úton, és az álmom az, hogy még előrébb és előrébb tudjak kerülni.
Itt van a küszöbön a fedett pályás szezon. Hogyan sikerült a felkészülése?
Úgy érzem, hogy túl korán indulnak a versenyek. A felkészülés, amit októberben kezdtünk, nagyon gyorsan eltelt. Az előző években is az szokott lenni az érzésem, hogy túl korán veszi kezdetét a fedett pályás idény. Ennek ellenére tudom, hogy jó munkát végeztünk, főleg a dél-afrikai edzőtábor során. Utána viszont betegséggel és egy kisebb izomsérüléssel is bajlódtam, de úgy gondolom, hogy jó irányba haladunk, hogy a hollandiai Európa-bajnokságra a legjobb formába kerüljek. Sokáig nem versenyeztem fedett pályán, így inkább ahhoz voltam szokva, hogy csak áprilisban kezdünk könnyíteni az edzésmunkán. Az edzőmmel is beszéltünk erről, hogy folyamatosan kell hozzászoknom ahhoz, hogy a formaidőzítésnek már a téli hónapokban neki kell kezdeni.
Ha választani kéne, hogy jó időeredményt fut, de gyengébb helyezést ér el egy nagy versenyen, vagy rosszabb idővel végez előkelő helyen, mi mellett tenné le a voksát?
A rosszabb idő és a jó helyezés mellett döntenék. Úgy gondolom, hogy akár olyanokat is érdekel egy-egy jó, akár dobogós helyezés, akik nem foglalkoznak a sporttal és összességében így több embert tudok megszólítani. Az egyéni csúcsaimat pedig akár egy későbbi, kisebb versenyen is nagy öröm lenne megdönteni.
Sportolóként ritkán van lehetősége ilyen környezetben és elegáns ruhában megjelenni. Hogy érzi itt magát?
Pont amikor megérkeztünk, akkor beszéltünk róla, hogy pontosan 24 óra múlva már futni fogok Ostravában. Így ez most ebben a ruhában egy szép bemelegítés. (nevet) Csak remélem, hogy holnap nem fog fájni a lábam a mai cipőm miatt. Az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy végül eljövök a gálára, mert nagyon sűrű így a programom. Így a ruhaválasztásra is kevesebb időm jutott, végül pénteken vettem meg a kiválasztott darabot.
Miért döntött végül úgy, hogy besűríti a programjába a díjátadót?
Azon gondolkodtam, hogy egy ilyen eseményre nem minden nap jut el az ember, sőt az is lehet, hogy nem jön majd minden évben sem a meghívó. A 2024-es év valóban igazán jól sikerült a számomra, és nagy élmény lesz ezt egy ilyen helyen lezárni és kicsit kiélvezni ezt a környezetet. Igyekszem erőt meríteni ebből is az előttem álló feladatokra.
A legjobb tíz közé hat női sportoló is bekerült. Mit gondol erről a minimális fölényről?
Örülök, hogy a női sportolók is előtérbe kerülnek és hogy Szlovákiában is értékelik a nagyon ügyes hölgyeket. Remélem, hogy ez motiválni tudja a fiatalabb generáció tagjait is, hogy dolgozzanak kitartóan a céljaikért.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Pályafutása során először lett az év sportolója a vízi szlalomozó Matej Beňuš, aki betegsége ellenére hősiesen állta a kihívást, és lehetőségeihez mérten mindenkinek válaszolt a hétfő esti díjátadó előtt.
A megszokott helyszínen, a Szlovák Nemzeti Színházban a megszokott eleganciával, szmokingban, csokornyakkendőben jelent meg Matej Beňuš. Karrierje során negyedszer került be a top 10-be a sportújságírók év végi ankétján, és Párizs egyedüli szlovák olimpiai érmeseként nem titkolta, hogy számított az elismerésre. 2015 (9.), 2016 (5.) és 2019 (9.) után ugyanis 2024-es teljesítményéért ő lett az év sportolója Szlovákiában.
Megpróbáltatás
Hatalmas megtiszteltetés ez számomra. Először kerültem be a legjobb háromba, és rögtön győztem is. Nagyon boldog vagyok. Természetesen a sporteredmények számomra is fontosabbak, de ennek a díjnak nagy a presztízse
– mondta Beňuš az újságírók gyűrűjében.
A 37 éves sportoló sosem tartozott a bőbeszédűek közé, de ezúttal más oka is volt a szűkszavúságának, hogy a sorjázó kérdésekre egy-két mondattal válaszolgatott csak.
Talán hallani a hangomon is, hogy az utóbbi két napot ágyban töltöttem. Nem érzem magam a legjobban, mindhárom gyerekem beteg. Örültem, hogy eljöhetek a gálára, akkor is, ha tudtam, hogy kicsit szenvedni fogok este
– jegyezte meg a vízi szlalomozó, majd nem először megtörölte erősen gyöngyöző homlokát.
Sápadtabb arca mellett időnkénti köhögése is jelezte, messze van az ideálistól az állapota, ennek ellenére egyetlen négyszemközti (villám)interjúkérésre sem mondott nemet. Így lapunk is megkérdezhetett tőle ezt-azt – például hogy az olimpiai érem mellett mennyire becsüli a világkupa-győzelmet, amely a játékokkal ellentétben jobban tükrözi az egész éves teljesítményt, kisebb szerencsefaktorral.
Mi is kérdezhettük
Nagyon sikeres volt a múlt szezonom. Az olimpiára éremért mentem, ami hála Istennek összejött, a vk-siker pedig a hab volt a tortán. Ugyanakkor az utóbbi sorozat öt versenyhétvégéből áll, egész évben egyenletesen kell teljesíteni, ha valaki az élen akar végezni, és nem fér bele egy nagyobb hiba. De az olimpia számomra mindenek felett áll, akkor is, ha lényegében egyetlen futam dönt mindenről – lehet, valaki egész életében ezért a 100 másodpercért edz
– válaszolta Beňuš.
A szlovák vízi szlalomban mindig is hatalmas volt a konkurencia, a már visszavonult Alexander Slafkovský mellett Michal Martikán és Marko Mirgorodský is a világ élmezőnyébe tartozik. Beňuš szerint ugyanakkor a múltban volt nagyobb a rivalizálás, ráadásul már több országban is hasonlóan bővült a legjobbak köre.
„Kapásból a franciákat és a cseheket tudom mondani. De persze ettől még mindig nagyon magas színvonalúak a szlovák versenyeink, és nekünk, nekem csak jó, ha itthon is erős mezőnyben tudjuk lemérni, hol is tartunk. És a fiataloknak, akiket még kiszorítunk a világkupákról, is hasznos, hogy megfigyelhetik, mit hogyan csinálunk, nemegyszer videóra is felveszik a futamainkat – magyarázta Beňuš, aki továbbra sem gondolkodik a visszavonuláson.
– A legnagyobb kihívás számomra az, hogy egészséges maradjak és meglegyen a kellő motivációm a 2028-as, Los Angeles-i olimpiáig.”
Mindent vinne
Bár a vízi szlalom utoljára 2011-ben adta az év sportolóját (Peter és Pavol Hochschornert), a sportág képviselői szinte minden évben ott vannak a top 10-ben, akár egyéniben, akár a csapatversenyben. Idén is volt a legjobbak között még egy versenyzőjük, az ankéton heteddikként zárt fiatal Zuzana Paňková, aki valósággal berobbant a világ élvonalába a Párizsban szerzett negyedik helyével.
A legtöbb sportoló (legalább egy kis ideig) keserédesnek érzi, ha éppen lemarad a dobogóról, nem úgy Paňková, aki már a francia fővárosban is többször elsírta magát az újságírók előtt örömében, és aki hétfő este is ragyogó szemekkel elevenítette fel az Új Szónak az ötkarikás játékok élményeit.
Már akkor is úgy voltam vele, hogy igen, csak egy pici hiányzott, de azt a pici időt egyelőre még nem tudom ledolgozni. Valódi csodát nem várhattam az olimpián, jobban pedig nem tudtam volna menni. Ahhoz tökéletes futam kellett volna, és olyat eddigi életemben csak négyet láttam
– mondta a 20 éves Paňková, majd kérésünkre nevesítette is Elena Kaliskát, Janka Dukátovát és a német Elena Liliket.
A tavaly érettségizett sportoló kajakban, kenuban és a krossz szakágban is remekül teljesít, ráadásul kimondottan szereti a téli, edzőteremben töltött órákat is. Alighanem a tenyerükön hordozzák őt az edzői…
Tény, hogy azzal nem kell szenvedniük, hogyan kényszerítsenek rá a kondizásra. Cserébe kicsit türelmetlenebb vagyok a vad vízen (nevet). Kihívás, hogy megtaláljam az egyensúlyt a három kategória között, hogy mindben fejlődjek. A világon 6-7 ilyen versenyző van, és közéjük akarok tartozni. Nem szeretném elhagyni a K1-et, a C1-et és a krosszt sem, mert mindegyik ad valamit nekem mint vízi szlalomosnak.
S hogy saját maga mivel ajándékozta meg magát a kiváló 2024-es évért? „Érettségi után másfél hónapos szabadom volt, ez tökéletesen elég volt.”
Kapcsolódó cikkünk
Matej Beňuš tavalyelőtt a kilencedik lett az Év sportolója-ankéton, és nem nagyon fűlött a foga a nyilatkozáshoz a gálán. 2016-ban az ötödik helyen végzett az újságírók voksolásán az olimpiai ezüstérmes vízi szlalomozó, és bár továbbra sem a szavak mestere, jóval vidámabban felelgetett a kérdésekre, többek között lapunk felvetéseire is.
Már-már úgy tűnt, több díjazotthoz hasonlóan ő is csak magára a gálaestre fut be a Szlovák Nemzeti Színházba, de végül a média képviselői is kifaggathatták előtte. „Korábban terveztem jönni, de hatig hokiztam a haverokkal” – magyarázkodott Beňuš, majd széles mosollyal hozzátette, hat gólt is ütött. „Természetesen csatár vagyok” – felelte színlelt felháborodással a posztja iránt érdeklődő kollégának, majd hasonlóan vidám tónusban válaszolgatott tovább a 29 éves vízi szlalomozó.
Milyen eredményre számított az ankéton?
Peťo Sagant tippeltem győztesnek, és azt, hogy Maťo Tóth lesz mögötte. Én az 5–6. helyre vártam magam, szóval nagyon boldog vagyok. Nagy nevek kerültek elém, olyan sportolók, akik sokat elértek a gyaloglásban, kerékpározásban, teniszben. Örülök, hogy a társaságukban lehetek.
Ezek szerint nincs ellenére, hogy ismét öltönyben, csokornyakkendőben kell feszengenie?
Jobban érzem magam a vízen, vagy valamilyen más sport közben, mint az ilyen társasági eseményeken. Ezt az öltönyt egy év után vettem fel újra, olyan illedelmesnek nézek ki benne. (széles mosoly)
Jobban érzi magát a versenydresszben?
Nem tudom, mert a dresszem büdös, mivel izzadok benne, ebből a szempontból a mostani szerelésem picit talán előnyösebb is. (nevet)
Hogyan értékeli a 2016-os esztendőt?
2016 volt az eddigi legsikeresebb évem, a szezon előtt az edzőmmel közösen kitűzött valamennyi célomat teljesíteni tudtam. A legfontosabb az olimpián való éremszerzés volt, minden más eltörpül mellette. Még most is nagyon örülök az ezüstnek.
Akkor Rióban a hajóban ülve mire gondolt?
Átfutott az agyamban, ki mindenkinek is köszönhetem ezt a sikert: elsősorban anyunak, aki sokáig az edzőm volt, majd mind a négy későbbi tréneremnek, Juraj Minčíkkel bezárólag, akit decembertől Paľo Ostrovský váltott.
A nagy célja teljesítése után tudta még magát motiválni a szezon további részére? Nehéz volt összpontosítani a további versenyeken?
Az olimpia után hatalmas megkönnyebbülést éreztem, mert az ötkarikás játékokra való felkészülés rettentően hosszú volt, és egyetlen célt szolgált. Szerencsére sikeres voltam, így kellemesen éreztem magam. A játékok után nem is lehetett igazán sokat edzeni, vagy legalábbis nem annyit, amennyit szerettem volna. Saját magamat is megleptem azzal, hogy még egy Vk-futamot meg tudtam nyerni utána Prágában. Jól mentem, élveztem a futamokat, és sikerült.
Hozzájárulhat a motivációja újboli felélesztéséhez, hogy edzőt váltott?
Meglátjuk, nehéz megmondani. Bízom benne, hogy hoz valami újat, már csak azzal is, hogy a Škantár unokatestvérek mellett egy U23-as Európa-bajnok kajakos, Andrej Málek is csatlakozik hozzánk. Remélem, fiatalos lendületet hoz a csoportunkba.
Már lezajlott az első tapogatózás Pavel Ostrovskýval? Átbeszélték már vele a következő szezont?
Rendszeresen egyeztetünk, de én télen főleg egyéni edzéseket végzek, mert sok más kötelezettségem van, így most azért nem látjuk egymást túl gyakran.
Mi vár önre az új évben?
Az olimpia utáni évről azt szokták mondani, hogy kicsit lazább, de szigorúan véve a felkészülés már az újabb olimpiai ciklus megkezdését jelenti. Ausztráliában kezdünk két hónapos felkészüléssel, de közben a családdal Új-Zélandra is elutazunk, nélkülük nem vállaltam volna ezt a messzi utat. Egyébként a szokásos a menetrend: májusban van az Eb, a Világkupa-sorozat most is öt versenyből áll, majd szeptember végén csúcsosodik ki az év a vb-vel. Az ambícióim idén is a legmagasabbak lesznek, sorra mindet megnyerem (nevet).
Hajórajok tagjaként számtalan Eb- és vb-címe van már, viszont egyéniben még sosem állt a dobogó tetején ezeken a világversenyeken. Ennek a ténynek a megváltoztatása lehet a fő célja idén?
Vb-ről és Eb-ről négy egyéni érmem van már, a konkurencia nagyon nagy. Az olimpián is láthattuk, hogy három legfőbb riválisom elkövetett egy kisebb hibát, ezzel tudtam őket megelőzni, egyébként teljesen egyformán teljesítettünk volna. Elég, ha kicsit változik a víz, kicsit elkezd fújni a szél, és minden dugába dől.
Ennek ellenére sem bánta meg, hogy gyerekkorában a sík vízi kajak-kenuról gyorsan a vízi szlalomra pártolt át?
Nagyon monoton lett volna sík vízen maradni, én jobban szeretem, ha mozog a víz alattam, ha vad és nagyon változó.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
