Roseline Hamel január 25-én beszélt Rómában, a San Luigi dei Francesi-templomban testvére, Jacques Hamel atya életéről, a vallásközi párbeszédért való elkötelezettségéről. Tanúságot tett arról, hogy egymás megismerése közelíti azokat, akik különböznek egymástól. A tragédia után nem sokkal felkereste az egyik gyilkos édesanyját.
Ebben a világban, amely mindenütt darabjaira hullik, ahol sokan végül megadják magukat a gonosznak, mert az tűnik egyszerűbbnek, vannak olyan hívő és jóakaratú emberek is, akik megélik és tanúsítják, hogy „a jóság és a szeretet mindenek felett áll”. Ámulattal töltenek el a történeteik, amelyeket érdemes elmesélni, továbbadni.
Roseline Hamel – annak a Jacques Hamel atyának a nővére, akinek 2016. július 26-án Normandiában elvágta a torkát két, a dzsihadista propaganda által fanatizált fiatalember – szerette volna eljuttatni emberséggel és reménnyel teli szavait azokhoz, akik részt vettek a január 25-én, szombaton délután a San Luigi dei Francesi-templomban (a franciák nemzeti templomában) tartott találkozón, amelyet a Francia Katolikus Médiaszövetség (Fédération des Médias Catholiques) kezdeményezésére rendeztek meg Rómában a kommunikáció jubileumán.
A nyolcvannégy éves Roseline Hamel, aki kerekesszékben érkezett a találkozóra, fáradhatatlan tanúságtevője lett annak, amit átélt, amióta a Rouentől nem messze fekvő Saint-Étienne-du-Rouvray település templomának oltáránál meggyilkolták testvérét. Roseline idén januárban harmadszor hagyta el armentières-i otthonát, hogy részt vegyen a megemlékezéseken a testvéréről, akit azok öltek meg, akik gyűlöletet keltve megcsúfolják Isten nevét.
Néhány héttel bátyja halála után Roseline sürgősségi műtéten esett át, belebetegedett a szörnyű fájdalomba. Aztán úgy döntött, elmegy megkeresni azt, aki szerinte talán hasonló fájdalmat érezhet a szívében, mint ő: Adel Kermiche-t, az egyik gyilkos édesanyját. És akkor a két nő között a gyógyulás és a barátság olyan története kezdődött el, amely minden távolságot és különbséget áthidalt. Egy történet, amelyet Roseline mindig elmesél, amikor csak lehet.
„Jacques atya hat évvel a meggyilkolása előtt kezdett el a muszlim közösséggel vallásközi párbeszédet folytatni. Ahhoz, hogy megértsük, meg kell ismernünk egymást, és
nem azért, hogy egyesüljünk, hanem mindenekelőtt azért, hogy megértsük egymást. Mindannyian emberi lények vagyunk” – mondta tanúságtételében a római templomban.
„Így volt képes Roseline Hamel újra rátalálni az emberségre azután a rettenetes esemény után, hogy testvérét szentmise bemutatása közben meggyilkolták” – hangsúlyozta Samuel Lieven, a Le Pélerin című hetilap szerkesztője, aki jelen volt a találkozón.
Roseline tavaly is járt Rómában, hogy harmadszor találkozzon Ferenc pápával. Testvére egyik homíliáját ajándékozta neki a 2017-ben alapított, a vallásközi párbeszédnek szentelt Jacques Hamel atya-díj átadása alkalmából. A díjat „olyan építő jellegű tanúságtételekért ítélik oda, amelyek soha nem hagyják figyelmen kívül a hihetetlen szenvedést, a fájdalmat, és kegyelmet kérnek leküzdésükhöz” – magyarázta Philippine de Saint-Pierre, a KTO katolikus televízió főigazgatója a Hogyan lehet a katolikus média a béke ügynöke? címmel megrendezett találkozón.
Roseline Hamel derűs, nyugodt hangon, sugárzó arccal beszélt, emlékeztetett arra, mennyire fontos és sürgető feladat „kiprovokálni” a párbeszédet,
„Jacques Hamel atya – zárta beszédét Roseline – története annak az emlékezete, hogy életét Krisztusba vetett hittel, egészen a végsőkig odaajándékozta, és hogy a megbocsátás Franciaországban és az egész világon erőt jelent, a béke és a remény erejét.”
Forrás: Fides
Fotó: Fides, Vatican News (archiv)
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
