A Távol-Keletet Kis-Ázsiával és Egyiptommal összekötő Selyemút egyik leggazdagabb városában, Balkh-ban született a IX-X. századi muszlim térképészet meghatározó alakja. Abu Zajd Ahmed ibn Sahl Balkhí (850-934), leegyszerűsítve, mai magyarsággal „A balkhíi”. A távolsági kereskedelmi utak csomópontjában nem csak a gazdagságot hozó termékek (selyem, brokát, fűszerek, illatszerek, ékszerek- és keleti luxuscikkek) áramlottak és cseréltek gazdát – de a hírek, vallások, távoli tájak ismeretei és tudása is. Balk (Balkh) városának a muszlim világban máig is sokat emlegetett polihisztor-orvosa, a Selyemúton begyűjtött információk alapján elkészítette kora legteljesebb világtérképét. Az ábrák mellett (és a térképszelvények hátoldalán) megjegyzésekkel a X. század népeiről, köztük a sztyeppén élő magyar-baskírokról. Két különböző helyen élő népként írta le őseinket, mert a korabeli Perzsiában elterjedt nézeteknek megfelelően úgy tartotta, a magyarok és a baskírok – az egy és ugyanaz a nép.
Balkhí tanítványa, Al-Isztakrí X. századi térképe
Horászán és Balk a IX-X. században
Horászán tartománya (perzsául: Xwarâsân; angolul: Greater Khorasan) a mai modern Irán észak-keleti vidékeitől a Hindukus hegyeiig, a Takla-Makán-sivatagig, illetve az Amu-darja déli partjáig terjeszkedett, hatalmas területen. Ez volt a több mint 400 évig fennálló Szászánida Birodalom (vagy Újperzsa Birodalom) legnagyobb kormányzósága, Balk (Balkh) fővárossal. Az arabok 10 éves háborúban (642 – 651) hódították meg a tartományt, fővárosát Umm Al-Biladnak (Városok Anyja) nevezték, mert még sohasem láttak ekkora és ilyen régi várost. (Balkh görög neve Βάκτρα vagyis Báktra volt, az ókorban a városról kapta nevét Baktria régiója, perzsa szatrapasága.) Az iszlám hitre tért Balkh megtartotta korábbi gazdasági és tudományos szerepét, s az iszlám aranykora (VIII-XIII. sz.) idején annak egyik szellemi központjaként virágzott. Lakosságszáma többszörösen meghaladhatta bármelyik európai ország fővárosáét. Ide – ilyen körülmények közé született Al-Balkhí, Kr. u. 850-ben.
Al-Balkhí városa Marco Polo könyvében
Balk városának méretéből, hírnevéből is adódott, hogy a középkori Európában is hallottak róla, a kevéske írni-olvasni tudó közvélemény köreiben. Leginkább Marco Polo „Divisiment dou Monde” (magyarul: Marco Polo utazásai) c. művéből ismerték, annak 27. fejezete, a Balk városáról írottakból. A velencei (a mai Korcula-szigetén született) kereskedő utazó is a Selyemút „fővonalán” haladt Kubiláj mongol nagykán udvarába, így nem kerülhette ki Balkot (Balkh). A várost 1220-ban ostromolta- és romboltatta le a Mongol Világbirodalmat megalapító Dzsingiz nagykán (Kubiláj nagypja), így Marco Polo 1271/1272. évi ottjártakor már igen sokat veszített régi ragyogásából. A kultikus hírű utazó így emlékezett a néhai Városok Anyjára: „Balk most is nagy és előkelő város, noha hajdanában sokkal nagyobb volt. Nem is lehetett párját találni ezen a vidéken, de a tatárok és más népek sokszor dúlták és pusztították. Azelőtt számos márványpalotával és épülettel dicsekedett, melyeknek csak a romjai maradtak meg. A nép úgy meséli, itt vette feleségül Nagy Sándor Dáriusnak, a perzsák királyának leányát. A város egész lakossága a fertelmes Mohamedet imádja. Tudnotok kell, hogy itt végződik a keleti tatárok birodalma. Hasonlóképpen ez Perzsiának a határvárosa keleti és északkeleti irányban. …”
Ki volt Al-Balkhí?
Abu Zajd Ahmed ibn Sahl al-Balkhí (850-934) tehetős családból származó, már gyermekként is rendkívüli műveltségre szert tett polihisztor volt. Későbbi életrajzírói szerint 60 könyvet írt, ezek legtöbbje az orvoslás és a pszichológia témaköreit érintette. „Mellékesen” szerkesztette földrajzi-, térképészeti-, matematikai-, teológiai-, és politológiai műveit. Munkái elvesztek, csak töredékesen, illetve más szerzők átirataiban maradtak ránk. Tudományos tekintélye miatt meghívták Bagdadba, az Abbászida Kalifátus és az iszlám világ, akkor 1.500.000 lakosú,(!) gigászi méretű, szellemi és oktatási központjába. Itt állította össze a korabeli világ egyik legteljesebb térképgyűjteményét a Suvar al agalimot, vagyis a Klímák könyvét (angolul: Figures of the Climates). A Bagdad és Perzsia központú világtérkép a teljes iszlám világegyetem tájait igyekezett bemutatni, szöveges leírásokkal, a klíma határvonalak feltüntetésével – s a korabeli módszer szerint, Mekkát északon mutatva – vagyis fejjel lefelé ábrázolva Eurázsiát és Afrikát. Bagdadban megtanulta a görög nyelvet, elsajátította az ókori görög filozófia és tudományok főbb irányait, iskoláit. Al-Kindi (latinul: Alkindus) követőjévé és a kalifák udvari tudósává, tanácsosává emelkedett. Soha nem tért vissza szülővárosába.
Matuzsálemi kort élt meg, 83 évesen temették el Bagdadban.
A „Balkhí iskola” térképei
Al-Balkhí térképei a topográfiai adatok feltüntetése mellett számos egyéb fontos szöveges információt is tartalmaztak. (5 évszázaddal később a portugál tengerészeti térképek készültek hasonló módszerrel.)
A leírások leginkább a szokásokról, régi történetekről, híres emberekről, jellemző viseletekről, eszközökről és termékekről szóltak. Szinte kizárólag a muszlim világot mutatták, ez alól csak a kiemelten fontos, érdekes (kiemelten veszélyes) nem muszlim példák, feljegyzések jelenttettek kivételt. A magyar-baskírokra vonatkozó széljegyzet is őseink fenyegető katonai ereje miatt kerülhetett a térképre.
A „Balkhí iskola” nem egy adott intézményt, vagy konkrét térképészeti iskola épületet jelöl – hanem azokat a térképészeket, akik „A balkhíi” tanítványai és követői voltak. Azokat a térképészeket, akik lemásolták, vagy átalakították Al-Balkhí térképeit – a mester módszereit alkalmazva. Az „iskola” leghíresebb képviselői Al-Isztakrí; Al-Idriszí; Ibn Hauqal és Al-Muqaddaszí voltak. Szöveges térképeik fontos adatokat szolgáltatnak Turán lovas-népeiről, vagy akár Tiensan-hegységen túli (Kelet-Turkesztán) korábbi kultúráiról is.
Al- Balkhí eredeti világtérképe
Al-Idriszí térképe – a Selyemútról (A térkép alján Európa)
Al-Balkhí térképének modern változata, angol felirattal
Balkhí a magyar-baskírokról
Al-Balkhí szövege nem maradt fenn eredetiben, Al-Isztakrí és Ibn Hauqal átirataiban azonban több forrás is megélte a modern tudományok beköszöntét – és így kutatható. Az arabról franciára, majd franciáról magyarra átültetett szövegben feltüntetett baszdzsirtok szó baskírokat az elfogadott tézisek szerint magyarokat jelent.
„A baszdzsirtok:
Két fajtájuk van. Az egyik fajta az úzok (oguzok) végein, a bolgárok (volgai bolgárok) mögött lakik. Azt mondják, hogy számuk vagy 2.000 ember. Erdeik védelmében élnek, ezért nehezen támadhatók. A bolgárok (volgai bolgárok) alattvalói.
A másik baszdzsirtok (a baskírok legnagyobb része) a besenyőkkel határosak. Mind ők, mind pedig a besenyők türkök, és határosak a bizánciakkal.”
Rövid, de igen pontos feljegyzés őseink IX. századi tartózkodási helyéről. Egy igen fontos kérdést is felvetve: A IX. századi baskírok akkor magyarok voltak?
A kérdésre egy alábbi lehetséges magyarázatot adhatunk: A korabeli arab és perzsa földrajztudósok és utazók a nyugatra húzódó magyar törzsszövetséget sokszor a kelten maradt magyarokkal, illetve a korszakban a térségbe érkező baskírokkal azonosították. Erre meg is volt az alapjuk, hiszen a keleten maradt magyarok, akik – a Kaukázus felől a Volga irányába – kicsit északabbra húzódva a baskír néppel alkothattak egy (nomád)államszövetséget, nagy valószínűséggel ennek nyugati felét nevezheti a későbbi történetírásunk Magna Hungáriának. Illetve pontosan a két nép összeolvadásával jött létre ez a nomád állam, amely majd a mongol invázió következményeként omlott össze. Ezért is mutatható ki a baskírok, illetve a magyarok között kiemelkedő genetikai, antropológiai és kulturális rokonság. (Itt kell megemlíteni, hogy a népek hasonlósága okán a Kárpát-medence keleti előterébe vonuló magyarokat is nevezték, nevezhették baskírnak/badzsirtnak/ baszdzsirtnak – a szerk.)
* * *
Forrás:
1./ Vajda Endre: Marco Polo utazásai – Világjárók sorozat, Gondolat – Budapest, 1963.
2./ Györffy György: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról, Gondolat – Budapest, 1986.
3./ Balkhí World Map – Topkapi Sarayi Müzesi Kütüphanesi, B. 411, fols. 141B-142a, Instanbul
4./ Gerald L. Tibbetts: The Balkhí School of Geographers
Írta: Gőgös Norbert
Szerkesztette: Bíró Csaba
A Al-Balkhí és a magyar-baskírok bejegyzés először Kurultáj-én jelent meg.
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
