Bécsi érseki szolgálatától búcsúzva mutatott be a közélet és vallási élet legrangosabb képviselői, hívek nagy tömege jelenlétében hálaadó szentmisét Christoph Schönborn bíboros a Stephansdomban január 18-án. Mérleget vont, számba vette, hol tart az Osztrák Egyház, és mi ad okot reményre. „Az együttérzés teszi emberivé társadalmunkat. Isten ott van mindenütt, ahol az emberek jót akarnak egymásnak.”
Örömünnep volt a Stephansdomban a hivataláról leköszönő, január 22-én 80. életévét betöltő bécsi érsek, domonkos szerzetes hálaadó szentmiséje. Hála és dicséret, áldás és küldetés voltak az ünnep kulcsszavai – olvasható a Kathpress, az osztrák katolikus hírügynökség tudósításában. Összefoglalónkat híradásuk alapján készítettük el.
A szertartás keresztségünkről való ökumenikus megemlékezéssel kezdődött. A testvéregyházak vezető képviselői köztük Arsenios (Kardamakis) görög-ortodox metropolita, Tiran Petrosyan örmény-apostoli püspök, az Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, Maria Kubin ókatolikus püspök, Michael Chalupka evangélikus püspök közösen újították meg Schönborn érsekkel keresztségi fogadalmukat.
Az evangélium elhangzása előtt „ubicumque et semper – mindenütt és mindekor” – címmel ellátott evangéliumos könyvet adtak kézről kézre egymásnak a padsorokban. Ezt a könyvet az egyházmegye 2000-es években készítette, a négy evangélium között üres oldalakkal. Ezek az évek során sok ezer ember aláírásával teltek meg, akik azt erősítették meg aláírásukkal, hogy készek főpáasztorukkal járni Jézus iskolájába, vállalják a tanítványságot, hogy „mindenütt és mindenkor” hozzájárulnak életpéldájukkal az Egyház küldetéséhez. Így élő evangéliummá vált a könyv, megtestesíve azt a két kulcsfogalmat, amit Schönborn bíboros továbbadott egyházmegyéjének: Tanítványság és misszió.
Schönborn bíboros meghatottságának adott hangot, hogy ilyen sokan vele ünnepelnek. Köszönetét fogalmazta meg: „A jó együttműködés nélkül soha nem tudtam volna hivatásomat betölteni.” A hála örömteli ünnepén fájdalmas a búcsú: Ausztriában csendben, mégis tömeges búcsúznak az Egyháztól, 2023-ban 85 000 ember lépett ki hivatalosan az Egyházból. A másik oldalon azt látjuk, hogy az osztrák emberek kétharmada továbbra is keresztény országnak szeretné tudni Ausztriát.
A bécsi bíboros szerint reményre ad okot az, ahogyan Ausztriában viszonyulnak a menekültekhez, valamint a vallások közötti béke és párbeszéd. Hálával tekint arra, hogy évről évre emberek – akárcsak ő maga, amikor 1945-ben családjával Ausztriába érkezett menekültként – biztonságot, munkát találnak Ausztriában.
Ha józanul tekintünk Ausztria és Európa demográfiájára, világosan látnunk kell, a jövőben sem lesz ez másként” – fogalmazott. Az őslakosok és az újonnan érkezők közötti együttélés sikeressége döntő fontosságú a jövő szempontjából. Az, hogy jó szívvel fordulunk a menekültek felé, az emberiesség része – fogalmazott.
Reményre ad okot továbbá, hogy a vallások együttélése jó Ausztriában. A köztük tapasztalható kölcsönös tisztelet és megbecsülés állandó erőfeszítés gyümölcse, de annak is köszönhető, hogy milyen előremutató a vallásügyi törvény az országban. Schönborn bíboros szolgálata alatt fontosnak tartotta, hogy a különböző felekezetek hittanárai közös képzésben vegyenek részt. És bár megállapítja, „vallási analfabétizmus felé haladunk”, mégis bizakodó, mert látja a remény mélyebb forrásait. Egyrészt fokozott keresést tapasztal a fiatal generációban – Franciaországban a legutóbbi húsvéti ünnepen 13.000, többségében fiatal felnőtt kérte a keresztséget – új, erősebb vallási érdeklődés mutatkozik. „A vallási analfabétizmus egyben lehetőség is lehet az értelem új keresésére és a hit felfedezésére” – mutatott rá.
A remény mélyebb forrása, ahogy egykor ő maga az első gimnáziumi osztályban meghallotta a hívást
Jézus követésére hívta Lévit, és egy közösségbe vezette, a tanítványai közé. Ezek a tanítványok különbözőek voltak, akár egymással ellenséges zsidó csoportokból származtak, de közösséggé váltak. Jézus barátainak nevezte őket, így ők egymás barátaivá is váltak. Schönborn bíboros utalt „az izgalmas, gyakran feszültségekkel teli, a nagy különbségek ellenére is megvalósuló együttműködésre az osztrák Egyházban.
Az elhangzott evangéliumhoz kapcsolódva felhívta a figyelmet: Jézus elhívta Lévit. Nem moralizált, nem olvasta Lévi fejére, milyen erkölcstelen vámszedői hivatása. Ehelyett ünnepséget rendezett vele és hivatásbeli társaival. Azt mondta, „a bűnösöket kell hívnia”, tisztában volt Lévi bűnösségével, de nem ítélte el. Így kell tennünk nekünk is: Képesnek kell lennünk arra, hogy megnevezzük a bűnt – mit tesz világunkban az emberkereskedelem, bántalmazás, környezetpusztítás, korrupció, kizsákmányolás –, de anélkül, hogy ítélkeznénk és elítélnénk. „Ez talán a remény legmélyebb forrása, és ez az, ami leginkább képes megváltoztatni, megtéríteni és újjá formálni egy életet.”
Merre tart az út, mi vár ránk, hogyan folytatódik az Egyház története? – tette fel a kérdés a főpásztor. Miért tekinti magát Schönborn bíboros magát „javíthatatlanul” reményteljesnek? Így fogalmaz: „Legelőször is azért, mert magam megéltem, hogy Isten szava él. Nem tudok és nem is szükséges elrejtőzni szava elől. Számadással tartozom szolgálatomról. Látja erőfeszítéseimet, igyekezetemet, de hibáimat, bűneimet is. Nem kell félnem. Jézusban olyan főpapot kaptunk, aki együttérez gyengeségeinkkel.”
„Az együttérzés nyelvét minden ember érti, ez velünk születik, bizalmat és biztonságot szül, tudatosítja, hogy egy család vagyunk, egymásra vagyunk utalva, és szükségünk van egymásra. Ne engedjük, hogy szétválasszanak minket a különbségek és konfliktusok. Jézus azt kéri: Szeressük egymást!”
Végül köszönetet mondott a jóakaratért, és azt fogalmazta meg, az a legnagyobb kívánsága, ez a kölcsönös jóakarat megmaradjon akkor is, ha konfliktusba kerülünk. Isten a szeretet, így nem lehet más, mint határtalan jóakarat.
A négyezer ünneplő között ott voltak a „barátok és a rokonok”, továbbá számos plébánia és szereztesközösség képviselője, egyházi önkéntesek és munkatársak. Jeles közéleti szereplők, így Alexander Van der Bellen szövetségi elnök, Alexander Schallenberg kancellár, Michael Ludwig bécs polgármestere.
Részt vett a hálaadáson néhány vendég püspök, Német László bíboros, belgrádi érsek, Pavel Konzbul Brno püspöke, Leitmeritz püspöke, Stanislav Pribyl, valamint több ausztriai szerzetesrend elöljárója.
Az ökumenét Thomas Hennefeld református püspök, Aleksij (Zanochkin) orosz-ortodox püspök, Anba Gabriel kopt-ortodox püspök, Dionysios Isa Gürbüz szír –ortodox érsek, Esther Handschin metodista pásztor, továbbá Ivan Petkin etwa der bolgár-ortodox főpap, Patrick Curran anglikán kanonok képviselte. Ümit Vural, az Ausztriai Iszlám Hitközség elnöke is jelen volt.
A szentmise záróáldása előtt Alexander Van der Bellen szólalt meg. Azt fogalmazta meg,
Christoph Schönborn hídépítő volt a vallások, társadalom és politika között. Méltatta az érseki szolgálat 30 évének meghatározó szerepét az ország életében, az állam és egyház között fennálló jó viszonyt. „Amikor szükség volt, mindig a gyengék, kiközösítették, hátrányt szenvedők pártján állt, nem mindig a politikai hatalom képviselőinek örömére” – mondta. Felidézte Schönborn hivatalba lépésnek nehéz korszakát: 1995-ben súlyos teherként nyomta az Egyház életét a Groer-ügy. Az államfő rámutatott annak jelentőségére, hogy Schönborn 1996-ban létrehozta a szexuális bántalmazás áldoztai panaszait kivizsgáló hivatalt, 2010-ben kezdeményezte a bécsi érsekségen a független áldozatsegítő bizottság létrehozását, amivel úttörőmunkát végzett az Egyházban. Kiemelte Schönborn erőfeszítéseit a felekzet- és vallásközi párbeszéd előmozdításában.
A szentmisén két olyan segélyakcióra gyűjtöttek adományokat, amelyek Schönborn bíborosnak különösen kedvesek: a bécsi főegyházmegye Szent Erzsébet alapítványának, akik bajba jutott gyermekes édesanyákat támogatnak, és egy ortodox idősotthonnak Szíriában. A zenei szolgálatban részt vettek mindazok a karangyok, akik Schönborn bíboros alatt a Stephansdomban szolgáltak.
Fotó: Kathpress, Bécsi Főegyházmegye közösségi oldala
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
