„A csapatsiker többet ér, mint az egyéni eredmények” – interjú az Év csapatának választott párbajtőrválogatott tagjával, Nagy Dáviddal Orosky Tamás2025. 01. 17., p – 17:55
Hálás interjúalanyok a vívók: sportáguk nem tartozik a legnépszerűbbek közé, így egy-egy (olimpiai) sikerük után boldogan és hosszan nyilatkoznak mindenkinek, sosem menekülnek a mikrofonok, diktafonok elől.
Nagy Dávid, a Párizsban aranyérmes férfi párbajtőr-válogatott négyes 25 éves tagja is minden gond nélkül hagyta félbe a kedvünkért a diskurálást Siklósi Gergellyel az Év Sportolója-díjátadó után, este 11 óra tájékán.
Az egyéni sportágakban választották meg önöket az év csapatának, és mint azt Siklósi Gergely a köszönőbeszédében elmondta, nagyon vágytak már erre az elismerésre. Milyen érzés volt megélni ezeket a pillanatokat?
Nagyon különleges volt. Nyilván amikor az ember bemegy a vívóterembe, elkezd edzeni és kitűz magának egy célt, hogy az olimpiára ki szeretne jutni és ott érmet szeretne nyerni, nem az motiválja, hogy az Operában díjazni fogják a szezon után a gálán az eredményeit. Alapvetően az olimpia határozta meg az évünket, ott szerettünk volna nagyon jó teljesítményt hozni, ami jól sikerült. Éremért mentünk – az, hogy arany lett belőle, önmagában egy jó visszajelzés volt, hogy nagyon jó úton haladtunk és jó munkát végeztünk ebben a ciklusban. De a gála, az valami más. Mégha ez is egyfajta visszacsatolás. Az eredményeink által kerültünk ide, de ez inkább az újságírók és a szurkolók részéről egy jelzés, hogy számukra is nagyon fontos, amit csináltunk. Ők is ott álltak mögöttünk, szurkoltak. Ez a gála egy kapcsolódási pontot jelent hozzájuk, feléjük. Jó érzés, jó élmény volt itt, egy ikonikus helyszínen ezt a díjat átvenni.
De gondolom, azért a párizsi díjátadót nem überelte.
Nem lehet összehasonlítani a kettőt, az másról szólt. Nagyon szép volt a helyszín Párizsban, megadták a módját az érmek átadásának. Mind a kettő a legek legje a maga kategóriájában.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
Hétfő este a Magyar Sportújságírók Szövetsége 67. alkalommal díjazza az év legjobb magyar sportolóit, edzőit, csapatait. A díjátadást a Magyar Állami Operaházban rendezik, a sportolók már megérkeztek a helyszínre. A díjazottakon kívül 257-en lépnek majd színpadra a műsorban.
S annak mondható volt a párizsi szereplésük is, amely során az első két meccsüket rekordot jelentő különbséggel nyerték meg (Kazahsztán 45:30, Franciaország 45:30), majd a fináléban csak aranytus döntött a javukra Japán ellen. Ha nem nézzük a meccsek fontosságát, melyik siker az édesebb, amikor a nagy előny tudatában lazábbra lehet venni a figurát, vagy amikor végletekig kiélezett szituációban jön a győzelem?
Mndkettőnek megvan a maga szépsége. Vívás közben jobb érzés, ha az ember fölényesen nyer, és nem izgul úgy az utolsó pillanatig. Persze, az utolsó tus után dől csak el egy-egy mérkőzés, és addig küzdeni kell, míg ez nincs meg, de azért mindig benne van az emberben, hogy jó ez, ez megvan. Egy fölényes győzelem visszajelzés arról is, hogy nagyon jó, amit valaki csinál a páston, és ezzel meg tud lépni az ellenféltől. Egy kiélezett mérkőzés az utolsó pillanatig ki-ki meccs. Jó volt így Párizsban, volt ilyen is, olyan is, a negyed- és az elődöntő sikere kellő magabiztosságot is adott a csapatnak. És az, hogy a döntőben pedig egy ennyire szoros meccsen nyertünk, az otthon, a tévék előtt, de a vívóteremben szurkolók számára is extázisszerű élményt jelentett. És nekünk is, belül. Nyilván ha kikaptunk volna, utólag nem feltétlenül örülnék egy ilyen szoros mérkőzésnek, de így nagyon jól jött ki az olimpiai szereplés.
Tavaly a férfi kardválogatott, a 2023-as gálán pedig női társaik lettek az év csapata. Mindannyiukat megkérdeztük arról, mekkora szerepe lehet a sikerükben a csapatbeli létnek, hogy egyéni sportolókként mégis támaszkodhatnak egymásra. A párbajtőrözők hogyan látják ezt a kérdést?
Azt, hogy csapatként értük el ezt a sikert, mindannyiunk számára egy nagyobb eredmény, mint amit az egyéni versenyben lehet elérni . Azt is szokás mondani vívásban, hogy az egyéni az mindenkinek a saját biznisze, a csapat viszont nemzeti érdek, és ezt sikerült megvalósítanunk az olimpián. Ami egy óriási csapatmunka eredménye, mindenki hozzátette a magáét. Jó csapatot alkottunk, jó volt a kohézió köztünk az egész ötkarikás ciklusban. És ott voltunk négyen a dobogó tetején. Plusz az edzői stáb. Plusz a családjaink a lelátón. Mindenkivel megosztottuk ezt a győzelmet, és így mindannyiunké volt. Azoké a szurkolóké is, akik ott voltak a vívóteremben. Ha egyéniben nyer valaki, persze akkor is ott vannak mögötte a drukkerek, de csapatban ténylegesen mindannyian nyertünk, minden magyar, aki férfi párbajtőrben szerepelt.
Nagyon régen vívnak együtt, kitűnően ismerik egymást. Voltak azért nehezebb szakaszok a közös pályájukon?
Én csak a magam nevében tudok nyilatkozni, de én még sosem éreztem egyik csapattársam felé sem, hogy adott esetben a pokolba kívánnám (mosolyog). Jó a hangulat a csapatban, nagyon régóta együtt vívunk, és ez is kellett ahhoz, hogy elérjük ezt a sikert. Persze, vannak hullámvölgyek, vannak időszakok, amikor kicsit eltávolodunk egymástól, de aztán mindig újra megtaláljuk az összhangot, a kapcsolódási pontokat egymáshoz. És ilyen alkalmak után erősebben tudunk visszatérni a pástra, szorosabbra tudjuk fűzni a kapcsolatunkat.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
A tévé előtt mindenki átélhette a hétfő esti 67. M4 Sport Az Év sportolója-gálát, a jelöltek és vendégek vörös szőnyeges érkezésétől kezdve az élő adás bakijain keresztül egészen a köszönőbeszédekig. Szubjektív benyomásaink következnek az Opera III. emeleti középülésének egyik jobb oldali székéből.
Ez már megint hosszú lesz
– sóhajtott fel az egyszeri tudósító, amikor kiderült, hogy minden egyes kategória jelöltjei külön vonulnak be a párjaikkal, kísérőikkel a műsor elején, szép lassan betöltve az ismét a színpadon elhelyezett két „lelátót”. A tippünk helyesnek bizonyult, a két és fél órán is túlnyúló gála vége felé már eléggé feszengtek a nézők az Operában. Mégis, a hosszas bevezetőnek szerintünk volt értelme: ráirányította kicsit a figyelmet azokra, akikről gyakran alig esik szó: a házastársakra, szülőkre, családtagokra, barátokra és barátnőkre, akik megteremtik a sportolóknak és a szakembereknek a hátteret, hogy teljes mértékben a „munkájuknak” élhessenek. A sok lemondással, kezdetben nem egyszer anyagi áldozattal járó támogatásért joggal jutott nekik is a tapsból és füstgépekkel teremtett rocksztár-érzésből.
Bár az egész este a legjobbak ünnepléséről, a dicsőségről szól, Szöllősy György, a Magyar Sportújságírók Szövetsége elnökének megnyitó beszédében hangsúlyos szerepet kapott a szolidaritás: a súlyos beteg Ónodi Henrietta olimpiai bajnok tornász gyógykezeléséhez sportos ereklyék árverésre bocsátásával is hozzájárultak. S természetesen pár pillanat erejéig megemlékeztünk Keleti Ágnesről is. A világ legidősebb olimpia bajnoka évről évre állandó vendége volt a gálának, s volt olyan alkalom, hogy Mészáros György kollégánktól néhány széknyire ülte és kommentálta végig a műsort a maga sajátos stílusában. A sors kegyetlen fintora, hogy már egyikük sem tud mesélni az élményeiről.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
Hétfő este a Magyar Sportújságírók Szövetsége 67. alkalommal díjazza az év legjobb magyar sportolóit, edzőit, csapatait. A díjátadást a Magyar Állami Operaházban rendezik, a sportolók már megérkeztek a helyszínre. A díjazottakon kívül 257-en lépnek majd színpadra a műsorban.
A legjobb edzőnek választott Golovin Vlagyimir a díjat megköszönve akaratlanul is megvillantott valamit abból, minek köszönhetően halmozza a sikereket. A női kézilabda-válogatott odesszai születésű szövetségi kapitánya utánozhatatlan módon töri a magyart, ebből is következően egyedien és mindig lényegre törően fogalmazza meg a mondanivalóját, amire mindenki odafigyel: hétfő este épp azt, hogy az ő díja egyúttal minden edzőé. S hogy mennyire nem csak szóvirágnak szánta mindezt, jól jelezte, hogy hirtelen ötlettől vezérelve lekoppantotta maga mellé a frissen kapott serleget, és maga is megtapsolta kollégáit. Bravó!
Spontaneitásból mellesleg a vártnál jóval nagyobb adagot kaptunk a gálán. Mindig szokott akadni egy-egy lazább, show-menesebb díjazott/díjátadó – ezúttal Risztov Éva nyitotta a sort, aki Schmidt Ádám bókjára vágta rá csípőből, hogy „Ezzel egyetértek” és jelentette be az államtitkár helyett a kategória győztesét. Emellett azonban számtalan kisebb-nagyobb bakit kellett rögtönözve korrigálni. Mégsem amatőrizmusnak éreztük elsősorban a történteket. Megéltünk már merev és vérprofi műsorvezetést is az évek folyamán, Molnár Mátyásnak köszönhetően most leginkább az emberi jelző jut eszünkbe. Néha sutábban, néha egészen frappánsan vágta ki magát a váratlan helyzetekből, de mindig szeretnivalóan és viccesen tette azt. A társházigazda Csisztu Zsuzsa is mosolyt csalt az arcunkra, igaz, más okból: a jó messzire maga elé nyújtott karja, hogy el tudja olvasni a műsorvezetői segédlapocskáit vagy a mikrofonba kopogó fülbevalója már kevésbé tanúskodik felkészültségről.
Kapcsolódó cikkünk
A férfiaknál Kós Hubert, a nőknél pedig Gulyás Michelle lett a 2024-es év sportolója Magyarországon. A női kézilabda-válogatott, a párbajtőrözők és Csoboth Kevin sem maradt díj nélkül a gálán.
A férfiaknál három olimpiai bajnok úszó, Kós Hubert, Milák Kristóf és Rasovszky Kristóf közül került ki a győztes. A díjat az olimpiai bajnok, Európa-bajnok és rövid pályás világbajnok Kós Hubert nyerte.
A nőknél az ötkarikás aranyérmes öttusázó Gulyás Michelle, a kézilabdázó Klujber Katrin és a Párizsban szintén diadalmaskodó tekvondós Márton Viviana került a legjobb három közé, közülük végül Gulyás Michelle-é lett a kitüntetés.
Az év csapata az egyéni sportágak versenyében a férfi párbajtőr-csapat (Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely) lett, míg a hagyományos csapatsportágak közül az EB-bronzémes és olimpiai hatodik helyezett női kézilabda-válogatottat választották a legjobbnak.
Az év sportpillanata Csoboth Kevin utolsó perces gólja lett a labdarúgó Eb Magyarország–Skócia csoportmérkőzésen.
Az év edzőjének Golovin Vlagyimirt, az Eb-bronzérmes női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányát választották, aki Szokolai László úszóedzőt és Dancsházy-Nagy Tamást, a férfi párbajtőrözők edzőjét előzte meg.
Az év fogyatékkal élő sportolói Konkoly Zsófia (kétszeres párizsi paralimpiai bajnok úszó) és Kiss Péter Pál (párizsi paralimpiai bajnok kajakos KL1 200 méteren) lettek. Csapatként a női kerekesszékes vívóválogatott győzött.
A Magyar Sportújságírók Szövetségének életműdíjasa Bölöni László labdarúgóedző lett.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
Hétfő este a Magyar Sportújságírók Szövetsége 67. alkalommal díjazza az év legjobb magyar sportolóit, edzőit, csapatait. A díjátadást a Magyar Állami Operaházban rendezik, a sportolók már megérkeztek a helyszínre. A díjazottakon kívül 257-en lépnek majd színpadra a műsorban.
S azért essen szó még a főszereplőkről. Azokról a sportolókról és szakemberekről, akik a színpadon (a próbával együtt) végigült három óra után készséggel állták az újságírók rohamát és válaszolgattak a kérdésekre még jóval este 11 után is. (Persze vannak kivételek, de ne legyünk ünneprontók.) Kós Hubertet szigorú amerikai edzője már a másnap kora reggeli géppel várta vissza Amerikába, az Év férfi sportolója mégsem viharzott el, hogy minél több időt ünnepelhessen a családjával, hanem a legutolsó médiás kérését is teljesítette, a női győztes Gulyás Michelle-lel egyetemben. A 71 éves Bölöni László pedig mint egy csillogó szemű kisgyerek, szinte folyamatosan magához szorította, egyetlen pillanatra sem eresztette el az Életműdíjat, még interjúzás közben sem. Elvégre, ahogy meghatóan a beszédében is mondta, az édesanyjához készült vele másnap.
A nagy sikerek után mennyire nehéz nekivágni egy olyan évnek, amelyben nem igazán lehet kiugró eredményt elérni?
Tény, hogy kicsit csendesebb szezonunk következik, mint a tavaly. Vívásban az olimpia messze a legnagyobb verseny – úgyhogy az újabb hasonló sikerre várnunk kell legalább Los Angelesig. Ilyen idényünk biztosan nem lesz idén. Viszont el kell kezdeni az építkezést a következő olimpiára. És ez ebben a szezonban kezdődik el, most kell lerakni az alapjait annak a munkának, amely megteremthet egy kvalifikációt, és aztán egy majdani jó szereplést, akár egy címvédést, De attól még nagyon-nagyon messze állunk, hogy egyáltalán beszélhessünk ilyesmiről. A következőkben a csendes munkáé lesz a főszerep.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
