Az ellenzék láthatóan félretette belső vitáit, és egy emberként próbálja meg leváltani Robert Fico kormányfőt, és vele a jelenlegi kormányt. A nyilatkozatok arra utalnak, hogy nem az előrehozott választás a cél, hanem új kormány alakítása választás nélkül a HLAS egy részének vagy egészének átállításával. Ez az egyik fontos részlet, amit érdemes fejben tartani. A másik, hogy Ficot ezúttal nyíltan, kendőzetlenül azért akarják gyors ütemben eltávolítani posztjáról, mert nem olyan külpolitikát folytat. És ezért érdemes megvizsgálni, hogy kiknek áll érdekében a szlovák kormányfőt elgáncsolni. Szlovákiának nem feltételenül – Ukrajnának annál inkább.
Az elmúlt hetekben egyre több szó esett a kormány bukásáról. Tavaly a Smer megalakulásának évforduló ünnepi közgyűlésén maga Fico is kijelentette, hogy fel kell készülni erre a forgatókönyvre. A koalíció belső feszültségei, az SNS szétesése, a HLAS rebelliseinek megjelenése azt jelzik, hogy a koalíciót egyetlen dolog tartja össze: Robert Fico. Ő is már egyre kevésbé.
Fontos kiemelni, hogy az ellenzék két fő mondanivaló köré építette keddi bejelentését a kormányfő elleni bizalmi szavazás kapcsán. Az első, hogy Ficot a külpolitikája miatt kell megbuktatni. A második, hogy az ellenzéknek sikerült összefognia ebben a kérdésben.
Külpolitika és ellenzéki mozgolódások
Robert Fico ugyanis ellenállt Zelenszkij Brüsszel és Washington által sugalmazott energiaügyi diktátumának. Az ellenzék játszotta a süketet, amikor kiderült, hogy a nyugati tagállamok rekordmennyiségben vásároltak orosz LNG-t. Ők csak azt szajkózták, hogy Szlovákiának kell lemondani az orosz nyersanyagokról.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni: gazdasági válság idején az nyer, aki tovább marad talpon, mert mikor beáll az új egyensúly, a kiüresedő piacot azok uralhatják le, akik még talpon vannak. Ezért van az, hogy a nyugati országok millió tonnaszámra vásárolják az orosz energiahordozókat, de Közép-Európát megfojtanák. Amit tehát az ellenzék szorgalmaz, az nem Szlovákiának kedvez – épp ellenkezőleg.
Ahhoz sem kell szakértőnek lenni, hogy lássuk, az ellenzéknek hetek óta a legfontosabb vesszőparipája a külpolitika. Ami narratívájukat illeti, hazugság, hogy Fico elvágná Szlovákiát a Nyugattól. Mégis erre építenek a bizalmatlansági indítványt.
Ez pedig azt jelenti, hogy nem a választásra készülnek. Ahhoz ennél nyomósabb indokra van szükség. Egyszerű kormányváltásra, mint amilyen 2018-ban történt a Smerben (Fico ment, Pellegrini jött), vagy az OĽANO-ban (Matovič ment, Heger jött).
A recept Matovičnál már bevált. Ő abba bukott bele, hogy amikor a koronavírusjárvány tombolásakor a nyugati vakcinák késtek, ő orosz vakcinával akart néhány életet megmenteni. Korčok akkor külön sajtótájékoztatón utalt rá (kimondani persze nem merte), hogy a nyugati partnerek véleménye fontosabb, mint az, hogy emberéleteket mentsenek. A dolog pikantériája, hogy épp egy nyugati, EU által engedélyezett vakcinát kellett kivonni a forgalomból, mert az veszélyes mellékhatásokat okozott (AstraZeneca).
Miért nem feltétlenül az előrehozott választás a cél?
A HLAS már egy ideje a progresszívek felé húz. Jórészt a mohóság vezeti. A házelnöki poszt, a miniszteri posztok, a nyugati ajánlatok, amelyek politikai karrier utáni biztos jövedelemmel kecsegtetnek. Ám az szinte biztos, hogy a HLAS-nak a választók sosem bocsátják meg azt az árulást, amit elkövetne. Vagyis, a Fico-kormány megbuktatása választások árán nem játszik, mert végül egyszámjegyű eredménnyel, kormányon, de akár parlamenten kívül is találhatják magukat.
A PS-nek sem érdeke egy választás. Egyszerűen azért, mert nem nagyon kedvez neki a széljárás. Európa jobbra fordul. Washingtonból már más parancsok fognak jönni. Ausztria már jobbra fordult, Németország heteken belül megteszi ugyanezt. Emmanuel Macron pártja, amellyel megalakulásakor a PS együttműködési szerződést kötött, pedig kisebbségi kormányzásban bukdácsol. Olaszországban már jó ideje jobboldali kormány van. A PS lehet, hogy győz, de továbbra sem tud úgy győzni, hogy közben megfelelő számú mandátum maradjon olyan pártoknál, akikkel koalícióra tud lépni.
Mondhatnánk, hogy a KDH kétarcú politikájának következményeitől fél, ám nem ez a helyzet. A helyzet az, hogy a KDH-nak az Európai Néppárt diktál Miriam Lexmann, alias Milan Majerskýnén keresztül. Néhány héttel ezelőtt a kereszténydemokraták egyik fontos politikusa, a valóban konzervatív Viliam Karas azt mondta, hogy a kormánynak ki kellene tartani 2025-ben a konszolidáció levezénylése miatt. Órákkal később Majerský, a pártelnök korrigált: előrehozott választás kell. Aztán úgy egy hete a Markíza egy elbújtatott hírben belengette, hogy információi szerint Majerskýt leválthatják, helyét pedig Karas venné át. Ha van valóságalapja a Markíza közlésének, akkor Majerský úgy érezhette, hogy sürgősen szüksége van egy nagy politikai változáshoz. Mert nyilvánvaló, hogy a tagság egy kormányalakítás vagy választási kampány előtt nem szabadulna meg tőle.
Az SaS Richard Sulík távozása óta csak árnyéka önmagának. A fodrászból lett egykori oktatásügyi miniszter, Branislav Gröhling amolyan félmatovič, minden második mondata demagóg, és uszító, és újabban már magyarellenes is. Az SaS-t több felmérés többször a küszöb alá mérte már. Gröhling, aki miniszterként csak azt tudta felmutatni, hogy tiltakozott a pedagógusi bérek emelése ellen, és genderpropagandát akart bevinni az iskolákba, nem reménykedhet átütő eredményben – ha választások lennének.
A Slovensko mintha feltámadóban volna. Ám a párt valójában a túléléséért küzd. Nemrég belengették, hogy Matovič helyét a párt élén esetleg Michal Šipoš frakcióvezető vehetné át. Ezzel párhuzamosan a PS a Slovensko kapcsán többször jelezte, hogy nem zárkózik el az együttműködéstől. Hozzátette Matovičék maguk vágják el magukat az ellenzékkel szembeni retorikájuk miatt.
Magyarul: ha a Slovensko hoz valamilyen gesztusértékű döntést, például a progresszívok számára vállalhatatlan Matovič leváltását a párt éléről, akkor lehet szó együttműködésről. És láss csodát: a keddi sajtótájékoztatón Šimečka és Majerský után nem Matovič, hanem Šipoš szólalt fel.
Végül, ne feledjük, hogy ha a külpolitika lesz a Fico-kormány bukásának oka, az könnyen visszaüthet az ellenzékre. Mert egy választási kampányban a Smernek sokkal több aduja van az ellenzék ellen, mint fordítva. A gáztranzit-vita megmutatta, hogy a PS, a KDH és az SaS tényleg ukrán ügynökként viselkednek, és nincsenek tekintettel arra, hogy milyen hatással vannak Ukrajna döntései a szlovák gazdaságra. Ebben a kontextusban egy választás kimenetele kétesélyes. Egy új parlamenti kormányzótöbbség kialakítása időt adhat a pártoknak, hogy eltereljék a figyelmet a választók átveréséről.
Kinek áll érdekében?
És kinek áll érdekében a kormányváltás az ellenzéken kívül? Nyugaton és keleten többeknek is. Ott van rögtön Brüsszel, akinek minél több országot a maga oldalára kell állítania, hogy folytatni tudja öngyilkos gazdasági-ideológiai küldetését a zöld átmenet, a háború és a transzgender kapcsán.
Egy sor olyan döntést akarnak meghozni, amivel a fegyver- és tőzsdelobbi zsebeit akarják megtömni, az európai adófizetők kárára. A német választástól függően könnyen elveszíthetik még a minősített többséget is a globalisták, így még egy Szlovákia méretű országnak is jelentősége van.
Következő ok lehet az, hogy Magyarország pozícióját gyengítsék. Sajnos, ebben benne van az a narratíva, amit hónapok óta építenek a szlovák atlantisták. Ennek a célja a magyar-szlovák viszony szándékos megrontása, a magyarellenesség feltüzelése. Erre hivatkozva ugyanis meg lehet indokolni, vagy épp el lehet vele fedni, hogy egy esetleges progresszív kormány miért cselekszik saját hazája érdekei ellen.
A harmadik, de valószínűleg legfontosabb ok, Ukrajna. Brüsszel be akarja hozni az EU-ba Ukrajnát, akár az írott szabályok megkerülésével is. A csatlakozási tárgyalásokat vagy 30 lépésből álló folyamatának felgyorsításához azonban egyhangú döntések sorára van szükség. Egy ország még megoldható, kettő már probléma, három már megoldhatatlan akadály.
Nem véletlen, hogy az ukrán elnök a szlovák ellenzék sorvezetőjével épp szlovákul kritizálta Robert Ficot az X-en. Azok a bejegyzések a szlovák ellenzéki választóknak szóltak. Ukrajnának érdeke egy szlovák progresszív kormány, mert a Heger-kormány óta tudja, hogy egy ilyen kabinet az utolsót is odaadja Kijevnek. És megszavazza Ukrajna NATO-tagságát a választók akarata ellenére is – ahogy a Heger-kabinet is hajlandó lett volna katonákat küldeni Ukrajnába, ha (ahogy az akkori kormányfő mondta) a „nyugati partnerek ezt kérik tőle” (vagyis nem Ukrajnának kellett volna kérni…).
Mi jön ezután?
Szlovákia most lépett be egy rendkívül intenzív, és belpolitikai válságok sorát ígérő időszakba. A Smer nem elég erős a kormányzáshoz, az atlantista-progresszívok nem elég hitelesek, és túl fanatikusak a pragmatikus kormányzáshoz. Ez az állapot akkor is igaz lesz, ha a Fico elleni bizalmatlansági indítvány elbukik.
Ez pedig egy dolgot jelenthet: óriási űr lesz a szlovák szuverenista-nemzeti térfélen. Adja magát a lehetőség, hogy ezt az űrt a Republika töltse be, de jöhetnek más pártok is. A lényeg, hogy egy átalakulás küszöbén vagyunk, egy Fico utáni korszak előestéjén. A változás biztos, az átmeneti időszak viszont elnyúlhat.
Én mindenképp a szlovák radikális jobboldal megerősödésére számítók, amit az Amerika- és Brüsszel-ellenes narratívák fognak táplálni.
A felvidéki magyarok pedig ismét nyomás alá kerülnek. A magyarellenesség hamarosan ismét elemi erővel fog megjelenni a mindennapokban.
Papíron ez – a romániai forgatókönyv szerint – esélyt ad a Magyar Szövetségnek. Csakhogy ahhoz dolgozni kell, nem csak beszélni, de mondani is kell valamit. Jelenleg még az ígért felvidéki magyar nemzeti minimum felméréséről is csak beszélnek – a munka még el sem kezdődött. Hogy lesz ebből választási kampány?
A hangulat inkább arra utal, hogy a felvidéki magyar politikában is nem várt fordulatok jöhetnek, ami szét fogja zilálni a tetszhalott MSZ-t. Ha a hagyományos pártok mélyrepülése folytatódik, akkor Gubík gyűjtőpártiságának is le fog áldozni. És nem csak hogy új magyar stratégiára, de új magyar politikai keretekre is szükség lesz. Nem ma, nem is holnap, de inkább egy, mint két választási cikluson belül válaszút elé kerülünk.
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: SITA/Tomáš Bokor
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
